A budapesti ostrom nyomában

fortepan

Mihályi Balázs: Budapest ostromkalauz 1944-1945. Underground, 2014.

Mihályi Balázs budapesti ostromkalauza különleges és rendhagyó kiadvány. A második világháború egyik leghosszabban tartó helységharcának emléket állító könyv segítségével jobban megismerhetjük fővárosunk történelmét: mi is fogtuk magunkat és körülnéztünk kicsit a könyv segítségével.

Az ostrom történetét számos kiadvány és feldolgozás taglalta már, különböző nézőpontokból. Az ostromkalauz nem kívánja új megvilágításba helyezni az eseményeket, hanem területi bontásban mutatja meg utca szinten Budapest ostromának hadtörténeti eseményeit

– áll az előszóban. A Budapest ostromkalauz egy viszonylag rövid és könnyen érthető történeti áttekintés után területi bontásban, lexikonszerűen taglalja, hogy az egyes utcákban milyen hadiesemények történtek, mellettük pedig kis dobozokban érdekességet tudhatunk meg Budapest ostromáról. Száraz bemutatás helyett viszont úgy gondoltuk, inkább kirándulunk egyet, hogy beszámolhassunk, milyen turistáskodni a saját városunkban az ostromkalauzzal a kezünkben.

Félig történelem szakosként sem izgatott az átlagosnál jobban sem a hadtörténet, sem a második világháború. Budapest ostromáról viszont így hirtelen, könyv nélkül, éjszaka közepén felébresztve botrányosan kevésre emlékeztem, úgyhogy jó is volt kissé felfrissíteni a memóriámat, illetve silabizálni a térképet. Budapest ilyen rettenetes mértékű pusztulása legnagyobb részben Hitlernek köszönhető, aki a német katonai vezetéssel ellenkezve ragaszkodott a város utolsó épületig való védéséig, így a szovjeteknek szinte házról házra kellett ostromolniuk. Nem csoda, hogy Budapest bármelyik kerületének van mit mesélnie ’44-45 teléről.

Zuglóban lakom, úgyhogy innen lőttem be egy pár helyszínt, amit Mihályi Balázs kalauzából kigyűjtöttem. Az említett történeti áttekintésből ki derül, hogy Zugló bevétele már január elején megkezdődik, és január közepére már bőven a szovjetek kezében volt. A legkülsőbb pont, ahol jártam, a szuglói körvasút volt, amelynek töltése a németek külső védelmi gyűrűjét képezte. A töltésen a szovjeteket 5 sor szögesdrót várta, most már kicsit békésebb a látkép:

budapest , vasút

Még mindig a szuglói körvasút: a szovjetek a túloldalról támadtak.

budapest , vasút

A szuglói körvasút töltésén már január legelső napjaiban átjutottak a szovjetek, a következő védőgyűrű a Rákospatak mentén volt. Ez egy nagyjából 10 perces távolság kellemes tempóban sétálva; a németek itt napokig próbálták visszaverni a támadókat az előző védőgyűrűig, sikertelenül. Valószínűleg nem a legizgalmasabb stratégiai pontot fotóztam le, de ’45-ben biztosan nem ilyen szuper 5-ös busszal jutottak át az oroszok a Rákospatakon át. A rajta átívelő hidak és a patak medre egyaránt alá volt aknázva:

rákospatak , budapest

A fenn látható Rákospatak utcán és az alább látható Miskolci utcán nyomultak be a támadók a bemutatásra aligha szoruló Rákosrendező pályaudvar felé. Sétáltam arra is egyet, ittam egy kávét, aztán hazamentem. Kellemes másfél órát sétáltam olyan helyeken, ahol egyébként is sokat járok, viszont a történetükről alig tudok valamit.

miskolci utca, budapest

Kiegészítésként talán egy átfogó várostörténetet lenne érdemes hozzáolvasni, mert így csak tippelni tudtam, hogy melyek azok a részek, amik már be voltak építve akkor is, illetve hol voltak akkor még hézagok. Így csak szerény építészeti tudásomra hagyatkozva próbáltam belőni, mi mikor épülhetett nagyjából.

Nem szerencsés a fontos és tanulságos szavakat túl sokszor használni, de az ostromkalauz esetében tényleg úgy érzem, hogy kicsit közelebb került hozzám a történelmünk egy kis szelete, amivel tisztában kell lenni. Mihályi Balázs könyve sokféle célra alkalmas és a legkülönbözőbb módon használható, a foteltől a kirándulásig bezárólag bárhol jól jöhet.