+ Tánc

Korunk Bartókja, Kallós Zoltán eljött a saját életmű-kiállítására

kallós zoltán

Kaptam Kodálytól egy magnót ajándékba, amikor legelőször voltam kint. Szalagot pedig vettem, amennyi pénzem volt, s Martin György küldött folyamatosan – mondja Kallós Zoltán.

Keveseknek adatik meg, hogy a saját életmű-kiállításukon részt vegyenek. Korunk Bartókja azonban megérhette, hogy kiállítást rendezzenek munkásságából.

Hogy mivel éri el valaki, hogy a Nemzet Művésze legyen? Mindenekelőtt fáradhatatlan, lelkesítő és értéket közvetítő munkával. Kallós Zoltán életművét a Skanzen három kiállításban dolgozza fel, s szeptember 13-ig látogatható a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

korunk bartókja

A kiállítás bemutatja Kallós Zoltán népdalgyűjtő munkáját Erdélyben és Moldvában, a segítő társakat, az eszközöket és a tárgyi környezetet, ahonnan az adatközlők, idősek és fiatalok jöttek.

Jött a milicista, de nem szakadt meg a táncház… a rakott szoknyámmal takartam le a magnetofont, míg el nem ment.

– olvasható egy táncházbéli leány leírása, érzékeltetve, hogy nem volt könnyű a 70′-es években gyűjteni a román állam akarata ellenére. Kallós Zoli bácsinak a saját visszaemlékezései is olvashatók a gyűjtés kezdeti szakaszáról.

Kaptam Kodálytól egy magnót ajándékba, amikor legelőször voltam kint. Szalagot pedig vettem, amennyi pénzem volt, s Martin György küldött folyamatosan.

Másrészt a kiállítás arra irányítja a figyelmet, ami annak idején Bartók és Kodály, majd a 20. század második felében Andrásfalvy Bertalan, Martin György vagy a nemrég elhunyt Erdélyi Zsuzsanna figyelmét újra fölkeltette. Ez a magyar folklórkincsünk: a népzene, a néptánc, a népballada, az archaikus imádságok. Minden, ami a modern világtól egy kissé lemaradt vidékeken, elsősorban Erdélyben és Moldvában, a falvak egyszerűen, józanul és tisztán gondolkodó embereiben él, jó pár emberöltő óta.

A kiállítás bevezet a magyar folklór világába, jó alkalom arra, hogy tudatosítsa bennünk a gyökereinket.

Addig leszünk magyarok, míg magyarul éneklünk és magyarul táncolunk, mert ez a kultúra tartott meg minket.

Az idén nyolcvankilencedik évébe lépő néprajzkutató, balladagyűjtő Kallós Zoltán majd’ kétszáz embert vonzott a Skanzenbe, ahol mostantól szeptemberig látható lesz az ő életművéből alkotott kiállítás.

Egy fiatal és egy idős mezőségi népdalénekes is énekelt a megnyitón. Olyan természetes, megilletődött és megható volt az a néhány ének, a ballada, a keserves, hogy az énekek utáni katartikus csendben érezhető volt: szívből jött, és szívhez ért az ének. Az énekek mellett zenélt a Muzsikás együttes is, melybe a visai Erzsi néni spontán ‘rikótgatott’, s a nagybányai gimnázium énekkara is előkerült váratlanul, akik Zoli bácsi kedvéért jöttek el, s két népdalt énekeltek el.

kallós zoltán

Nagy László írta a Balladák könyve első kiadása kapcsán, melyet most újra, kibővítve, cd-melléklettel adtak ki:

Hét éjszaka már csak a káprázatoknak élek. Kápolnavirágok, mennybe vitt lányok, befalazott nők meg bagolyasszonykák szorítanak.
Ez a férfi egymaga többet lejegyzett balladát, mint az előtte járók együttesen. Pedig lakása sincs, semmije sincs. Ezért minden az övé. Ilyen ember a legjobb őrködő, virrasztónak a leghűbb.

Erre szólít fel a kiállítás: nézd meg, ámulj el a magyar kultúra gazdagságán – és járj utána magad is, mert te fogsz gazdagodni belőle. Hallgass, olvass magyar népballadákat, hallgass népdalokat – még élnek, és ha hallgatjuk, élni is fognak.

Kallós Zoltán gyűjteménye, az eredeti hangfelvételek nagy része bárkinek elérhető online a Kallós Archívumban, de a Fonó Records újra kiadja a felvételekből készített válogatást.

kallós zoltán

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top