+ Ajánló

Az Űrodüsszeia egy csont, amivel Kubrick lecsap rád!

űrodüsszeia

Stanley Kubrick jócskán beelőzte saját korát, s ha azt kérded, hogy utolérte-e már a kor a filmet, akkor ideje betervezni egy mozilátogatást.

2001 – Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey) színes, feliratos, amerikai sci-fi, 141 perc, 1968, rendező: Stanley Kubrick

Lépj ki a komfortzónádból, mert megéri! A filmek manapság – pláne az amerikaiak – nagyon ügyelnek arra, hogy a néző jól (komfortosan) érezze magát filmnézés közben, még akkor is, ha nyomorról, pusztulásról, pusztításról van szó. A kényelmes katarzis korát éljük, ezt szolgálja a látványvilág, a zene, a – gyakran! – szájbarágós történetmesélés. Ezért van az, hogy bizonyos jól körülhatárolható elvárásokkal ülünk be a moziba (vagy kapcsoljuk be a dvd-lejátszót).

Ha ilyes elvárásokkal látunk neki a 2001 – Űrodüsszeia „fogyasztásának”, akkor csúnyán ráfaragunk, mert Kubrick filmje nem csak „nem foglalkozik” a kényelemérzettel, de egyenesen rájátszik arra, hogy sokkoljon minket az érzékszerveinken keresztül. Márpedig – a filmet korábbról, monitorról/képernyőről ismerve állíthatjuk – az intenzív hatások befogadására a legjobb terep a mozi… minél nagyobb vászonnal, minél jobb hangrendszerrel!

Komoly, eloszlatásra váró előítéletekkel ültem be a moziba, s mint az a fentiekből már kiderülhetett, Kubrick filmje meg- és legyőzött, pedig már a sajtóbemutatót megelőző reklám is bosszantott:

A science-fiction filmek őse, március 12-től újra mozivásznon!

És akkor mi van? – tettem fel magamnak a kérdést – A kerék feltalálása komoly lépés az emberi civilizáció történetében, de mi szükségem lenne arra, hogy láthassam a világ legelső kerekét (felújítva, digitalizálva) – szóval volt bennem ellenérzés bőven, s ehhez képest kell most számot adnom új keletű – fanyalgással csak színesebbé tett – rajongásomról…

https://www.youtube.com/watch?v=E8TABIFAN4o

…mert, bár fanyalogni való is van bőven, mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez a film majdnem fél évszázaddal ezelőtt készült. A színek, ruhák, a bútorok, a szereplők modorossága akár bosszantó is lehetne. A filmben szemet szúrnak a termékmegjelenítések. A teljesség igénye nélkül, és a felbukkanás sorrendjét mellőzve:
– az űrbeli tömegközlekedést a PanAm és az Аэрофлот bonyolítja
– a fedélzeti számítógépet az IBM szállította (kivéve persze a HAL 9000 típust, aminek meghibásodása a film fontos eleme)
– Az űrállomásról doktor Floyd a BELL Picture Phone használatával telefonál haza az űrállomáson felépített Hilton szálló előcsarnokából
– ráadásul doktor Floyd Parker tolla is ellebeg, míg ő a súlytalanság állapotában utazik, ahol a táplálékot egy RCA/Whirpool típusú készülék állítja elő…

Persze, ezekre az apróságokra jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy mára már inkább szórakoztatóak. Sokkal macerásabb, mai szemmel kimondottan nehezen megszokható az, hogy a film során – az első pillanattól kezdve – súlyos másodpercek telnek el azzal, hogy a filmvásznon nem látszik semmi. A körülöttem ülők közül többen méltatlankodtak, s a vetítőgép hibájára gyanakodtak (hangosan).

Kubrick a film látványvilága miatt joggal kapta meg élete egyetlen Oscar-díját, ehhez szerintem az is elég lett volna, ahogy a filmben a speciális gravitációjú tereket kezelte, de biztosan nyomatékos szerepet játszott a film harmadik harmadában elhelyezett, a droghasználat gyanúját felvető képorgia. Alkalom adtán valaki elmagyarázhatná a nyilvánvalóan mit sem értő Deutsch Tamásnak, hogy mitől droggyanús az őrületes tempójú absztrakt képsor. (Honnan is tudhatná?!)

A látványvilághoz méltó film hanganyaga is, ami alatt nem csak a zenét, de az igencsak intenzívre vett (sokszor fájdalmasan bántó) zajokat is értem. Azt hiszem, ezen a téren – beleértve Ligeti György szerzeményeit is – legalább száz évvel jár előttünk ez az Űrodüsszeia.

Arra, hogy az Űrodüsszeia a megjelenése óta miként járja át az azóta létrehozott kulturális termékeket, nem vesztegetnék sok szót, aki megnézi a filmet, az magától is ráérez. De nem hagyhatom, hogy elsikkadjon a tavalyi év egyik kedvenc Kubrick utalása, mely a Molnos Péter által rendezett Scheiber Hugó kiállítás apropóján készült!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top