1846-ban Dr Andrew Comstock publikálta A beszédművészet egy rendszere (A system of elocution) című könyvét. A műben kiemelt szerepet kapott a gesztikuláció, a dadogás és a helytelen artikuláció kezelése is, melyeknek fejlesztéséhez számtalan ábra és szemléltető példát kap segítségül az olvasó. Az író arról, hogy kiknek válhat hasznára az olvasmány, így vélekedett:
A könyvet iskolák és egyetemek számára terveztem, de kiváló segítség lehet olyan személyek számára is, akik javítani kívánják olvasási és beszédkészségüket.
Az olvasmány nem csak artikulációs gyakorlatokat, a hangmagasság, hangerő helyes használatát oktatja, de kitér arra is, hogy bizonyos érzelmek kifejezéseihez melyik a megfelelő gesztikuláció. Bár a túlzónak tűnő mozdulatok normális esetben inkább egy színpadra valók, a szerző szerint nyugodtan bevethetjük őket mindennapi életünkben is.
SZEMREHÁNYÁS
A szemrehányás megfelelő kifejezéséhez Comstock szerint a következőket kell tennünk: ráncoljuk erősen homlokunkat, ajkainkat biggyesszük le és minden porcikánkkal sugalljuk az ellenszenvet. Az író tipikus példaként VIII. Henrik feleségét, Katalin hercegnét említi, aki szintén ezzel a mozdulatsorral fejezte ki rosszallását annak a Wolsey bíborosnak, aki belerángatta egy számára kedvezőtlen házasságba. Arról nem szól a fáma, hogy a képen a nő keze miért van a levegőben.
TISZTELET
Tiszteletet kifejezni pofon egyszerű dolog: keresztezzük karjainkat a mellkasunkon, lassan süssük le a szemünket, majd hajtsunk meg fejünket.
EXTRÉM SZÉGYENLŐSSÉG
Amennyiben nagyon szégyenlősek lennénk, térdeljünk le és kezeink segítségével takarjuk el szemünket.
ÖNELÉGÜLTSÉG
Az önelégült ember mindig keresztbe tett karral áll. Az író itt kitér arra is hogy, „ A póz Napóleon nagy kedvence volt.”
EXTRÉM AGGÓDÁS
Tenyerünket helyezzük homlokunkra, hajtsuk hátra fejünket és testünket, majd hirtelen tegyünk egy nagy lépést hátrafelé.
MELANKÓLIA
Készülj fel a szomorkodásra! Az izmok teljes nyugalmi állapotban vannak, a személy csendes és lemondó. Az ilyen ember bágyadt testtartással áll, nem mozog, fejét teste bal oldalára hajtja, közel a szívhez. A szem a szomorúságot kiváltó dolgot pásztázza, de amennyiben az nincs ott, „a személy a padlót nézze, miközben kezei ernyedten lógnak lazán csatlakozva egymáshoz.”
SZORONGÁS
A melankólia szöges ellentéte a szorongás, melyre a nyugtalanság és az izmok aktivitás a jellemző. Comstock szerint: „A szemek szinte tele vannak tűzzel, a légzés gyors, a mozgás kapkodós, a fej hátra van csapva, az érzés az egész testünket áthatja. A szenvedő fél olyan, mint egy beteg ember, aki szüntelenül vergődik és minden helyzetben kényelmetlenül érzi magát.
MEGLEPETÉS
Comstock egy német színdarab egyik karakterével szemlélteti a meglepetéskor szükséges teendőket. A szereplő mikor váratlanul meglátja régi, kedves barátját, a sokktól először hátrahőköl, alsó végtagjait behúzza, majd mikor magához tér, lelkesen, barátja iránti szeretetétől túlcsordulva azonnal felé nyújtja fejét és karjait.
ENYHE REZIGNÁLTSÁG
Ilyen esetben a rogyjunk térdre, keresztezzük karjainkat mellkasunkon, nézzünk fel, egyenesen az ég felé.
HIRTELEN GYÁSZ VAGY MEGRÁZÓ HÍR
Ez nem egy általános, hétköznapi szomorúság! Hogy megfelelően kifejezzük bánatunkat, egyik kezünkkel takarjuk el szemeinket, míg a másikkal nyúljunk hátra.
MIKOR EGYSZERRE ÜT BE A REZIGNÁLTSÁG ÉS A DEPRESSZIÓ
Álljunk mozdulatlanul, fejünket csapjuk hátra, nézzünk felfelé miközben a karok keresztben vannak.
ROSSZALLÁS
Rosszallás esetén a könyv írója a következő pózt javasolja az érzelem leghatásosabb kifejezéséhez: álljunk terpeszállásban, de úgy, hogy már-már közelítsünk a térdeléshez, kezeinket kulcsoljuk össze, fejünket csapjuk hátra és nézzünk nagyon komolyan arra a személyre, kinek tettét helytelenítjük.
HORROR
Hogy kifejezzük ezt a terrorral és döbbenettel keveredett érzelmet, szemünket szegezzük a félelmet kiváltó tárgyra, karjainkat tartsuk úgy, mintha eltartanánk magunktól a nemkívánatos dolgot, majd az egészet dobjuk fel egy kis remegéssel.
