+ Vers

Mi obszcén? A kis Puncikönyv?

obszcén

Mi obszcén? Az alábbi versem vagy a magyar (és nem magyar) gazdasági, pénzügyi elit, amely öngondoskodásról szónokol, de nem ismeri az önkorlátozás eszméjét…

  • obszcén
  • obszcén

Nem a valóság, a vers a botrány?

Mi obszcén? Leg…izni a miniszterelnököt vagy túlzó médiahatalommal népszerűséget biztosítani egy kormánynak? Mi obszcén? Felvonulni a melegek mellett vagy a nacionalizmus és irredentizmus tudatalatti (?!) tébolyára alapozva felfuttatni egy pártot? Mi obszcén? Megjelentetni a Kis puncikönyv című felvilágosító svéd kiadványt, vagy reggeli nélkül tanítani az iskolában több tízezer gyereket? Mi obszcén? Megkérdezni, hogy Wass Albert mit kérdezett negyvennégyben Karácsony Benőtől a szögesdrót másik oldaláról, vagy a „lopott holmi visszajár” szlogent lobogtatva, a nemzeti vagyon visszaszerzésének reklámjával jobbikolni, miközben a magyar XX. század többnyire a különböző ‒ vallási, nemzetiségi és vállalkozói ‒ csoportok kirablásáról szólt? Mi obszcén? Az alábbi versem vagy a magyar (és nem magyar) gazdasági, pénzügyi elit, amely öngondoskodásról szónokol, de nem ismeri az önkorlátozás eszméjét, amely a társadalmi rétegek (és országok) közötti egyenlőtlenséget némileg csökkenthetné?
Mi obszcén?

MIT ÍGÉRTÉL ANYÁDNAK?

Erekkel összekötözve,
csonttal szúrnak a földbe.

Melledben ketyeg az óra;
nincs mutatója.

Ahova látsz, nem érsz el,
karcolás nélkül is vérzel.

*

Gondolatodra nincs szó,
szemed mögött nincs álom.
Költészet? Minek? Estére
magamat felzabálom.

*

Száguldok moccanatlan.

*

Először az álmát eszem meg,
aztán a pináját.
Pillangóról regélek,
míg nassolom a lárvát.
Kezét, lábát emésztem,
kígyózva lassan mászik.
Jó vagyok, mint a többi,
mert semmi más nem látszik.

*

Van egy pókfajta pók,
kinek halála a csók.
Mert csók után a nőstény
hímet zabál, ez ős tény.
Az emberfajta szintúgy:
apa fiát, s a nőt kan,
majd fordítva. De nyugton
tagadd le, míg erőd van.

*

Mily igaz a bölcs zsolozsmája:
sárból vagyunk és omlunk sárba.
Hosszú és éjsötét a pálya,
de végül lelkünket fény várja:
ez az Isten bélcsatornája.

*

Ah, mily gyönyörű üveggyöngy uram!
Mind az enyém lehet?
Csak add nekem, és vidd a gyermeket!
S ha kevés, kinyalom a seggedet!

*

Anyádnak azt ígérted,
a világot megérted.
Fogtad, forgattad, nézted,
vizsgáltad, és nem élted.
S míg fogad belevásik,
rájössz, hogy nincsen másik.
A víz kivet a partra
te szófogadó marha.

*
Az ismételhetetlen
megismételhető.
A megemészthetetlen
is megemészthető.
A hulla-Himalája
ne rázzon meg Dezső!
Isten is ezt csinálja.

*
Először a mamát
kaparta volna ki,
majd pinákba magát
akarta fojtani.
Így érte a halál,
és megnyugodva láttam,
hogy szorongása elmúlt
a végső vaginában.

*
Gyereket falhoz csapni?
Borzalom!
Apát utcára tenni,
anyát álmokkal etetni,
a kölyköt éheztetni,
rabszolgának nevelni,
az törvényes nagyon.

*

Egy szavamat se hidd!
Egy szavukat se hidd!
Egy szavunkat se hidd!
Egy szavadat se hidd!
*
Az öröm Isten nyalókája.
*
Obszcén, kegyetlen, nyers a versem?
Mondhattam volna szelíden, szebben?
Megbotránkoztat? Haragszol rám?
Nem a valóság, a vers a botrány?

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top