+ Irodalom

Megoldódott a Shakespeare-életmű egyik rejtélye?

shakespeare

Shakespeare Szonettek című versciklusát 1609-ben adták ki először, egy bizonyos W. H. úrnak ajánlva a művet, akinek kilétéről azóta számtalan elmélet született.

Új elmélettel állt elő egy amerikai kutató, aki azt állítja, hogy sikerült megfejtenie a William Shakespeare szonettjeihez írt kiadói ajánlás rejtélyét.

Shakespeare Szonettek című versciklusát 1609-ben adták ki először, egy bizonyos W. H. úrnak ajánlva a művet, akinek kilétéről azóta számtalan elmélet született. Egy új elmélet szerint W. H. úr nem egy korabeli angol nemes volt – ahogy azt sokan eddig gondolták -, hanem a kötetet kiadó Thomas Thorpe egy nem sokkal korábban elhunyt kollégája és barátja, ami magyarázatot adna az ajánlás furcsamód gyászos hangnemére.

Geoffrey Caveney amerikai kutató szerint a monogram William Holme-ra utal, aki jó viszonyban volt Thorpe-pal. Mindketten előkelő chesteri családból származtak, kiadói gyakornokok voltak az 1580-as évek Londonjában és szoros kapcsolatban álltak a színházakkal olyan kiemelkedő drámaírók munkáinak megjelentetése révén, mint Ben Jonson és George Chapman.

A Szonettek dedikációjában Thorpe választékos stílusban mondott köszönetet a versek „életre hívójának”, W. H. úrnak. Egyesek szerint W. H. úr ugyanaz a “szép ifjú”, akinek Shakespeare a 154 szonett nagy részét címezte, míg mások szerint a megjelölés azt a személyt takarja, aki megszerezte a költemények kéziratait a kiadó számára. (A művek valószínűleg „kalózkiadásában”, vagyis a költő tudta nélkül jelentek meg annak idején.)

A monogram lehetséges gazdái közt tartják számon Henry Wriothesleyt, Southampton harmadik grófját, ismert mecénást, és William Herbertet, Pembroke harmadik grófját, aki a feltételezések szerint kapcsolatban állt Shakespeare-rel. Arisztokratákról lévén szó azonban, őket soha nem nevezték volna “úrnak” Caveney szerint, mert ez a megszólítás rájuk nézve kifejezetten sértő lett volna. Olyan elképzelés is létezik, hogy a W. H. csupán a William Shakespeare félrenyomtatása és helyesen WSH lenne.

Caveney úgy véli, hogy az ajánlás a római síremlékeken szereplő feliratokat idézi, egyfajta tisztelgésként Holme emléke előtt. A szakember kiderítette, hogy Holme 1607-ben, két évvel a Szonettek megjelenése előtt halt meg és korábban azért nem vették számításba a monogram lehetséges gazdái között, mert összekeverték William Holmes-szal, aki 1615-ig foglalkozott könyvkereskedéssel.

Senki sem tudta, hogy élt egy ugyanilyen nevű könyvkiadó is, aki 1607-ben hunyt el. Sok mindent megmagyaráz, ha megemlékezésként tekintünk az ajánlásra

– mondta Caveney, akinek kutatási eredményeit ebben a hónapban közlik az Oxford University Press gondozásában megjelenő Notes & Queries című tudományos folyóiratban. Az amerikai kutató szerint Holme testvére Henrik herceg (1594-1612) szolgálatában dolgozott, így Holme olyan előkelő körökben forgolódott, amelyekben Shakespeare szonettjei is megfordulhattak. Caveney úgy véli, hogy Thorpe néhai kollégája és barátja holmija közt találhatta meg a költemények kéziratait, ezért utalt Holme-ra az ajánlásban. Thorpe és nyomdásza, George Eld, számos színdarabot jegyeztetett be mindössze kilenc nappal Holme temetése után. Nem lehet pontosan tudni, hogy Holme miként tett szert a Szonettek másolatára, de megvoltak hozzá a kapcsolatai.

Forgách András fordítóval itt beszélgettünk Shakespeare munkáiról, aki az angol nyelvben is sok újdonságot alkalmazott. Nemrégiben ráadásul elképesztő Shakespeare-ritkaságokra bukkantak.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Baranyai György szerint:

    Ne legyen igazam, de én már jó 30 éve úgy tartom, Southhampton harmadik grófjáról lehet szó. Ugyanis nagy barátok voltak, vagy még annál is több. Feltevésem szerint Ő írta a 154 szonettet, majd Shakespeare a kiadásnál a gróf monogramját adta meg, mint ajánlás. Így mindketten halhatatlanok lettek, vica-verza. Henry Wriothesley elég szabados életet élt, lótolvaj, csaló, sarlatán jelzőkkel illették saját korában. Viszont rendkívűl művelt, érzékeny ember volt, főleg az irodalom terén.(John Mortimer: Will Shakespeare 10. fejezet, 95-103. oldal). Tisztelettel.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top