Gulisio Tímea
Lady
dalmatakabátot visel mint Szörnyella De Frász
taxival jön értem
síkosítóért megy a patikába kiröhögik megsértődik
meleg van mégis begyújt a kandallóba
az úri romantika kedvéért
a párduc bolhás ezért medvebőrön fogjuk csinálni
nem tudom mi betegebb amit megteszünk
vagy hogy nem mindent
hogy nem enged magához nyúlni
mert szerinte nem ildomos
csak azt kéri álljak elé meztelen
a fiatal testemet akarja látni ami neki rég odavan
nem segít tizenöt plasztikai műtét se
a botoxtól nem tud rám mosolyogni
a díszbaba törékeny tartsuk a szekrény tetején
vagy vitrinben mint az egyiptomi múmiákat
mindig rajongtam a múmiákért most nesze nekem
a combomon csúszkál fel-le tör a feneke
reggel beáll a dereka felhúzom
mindenkinek jobb lenne ha nem vetkőzne
de én most akarom hervadtan letépni
szétszórni az ágyon aztán kukába vele
ha már nem szép illik megrohadni
ilyenekre gondolok és közben annyit mondok
köszönöm nem kérek kaviárt
csak gyere bújj mellém légy velem
a halál fekszik köztünk
és én még mindig sértegetlek
Halljátok-e, a címképeket/címfotókat „A Szerk.” vagy netán a kedves mamája festette, stb? Esetleg minden esetben megvettétek a szerzôi jogokat és még a nevét sem kell leírjátok annak a nyomorult festônek/fotósnak? És, hogy szerintetek rendben van ez a hónapok óta tartó gyakorlat, amit akár szégyenletes lopásnak vagy vállrándítós bunkóságnak is tarthatnánk, mi, balga olvasók. Idióta egy hozzáállás, már ne haragudjatok.