Lassan egy éve hunyt el Borbély Szilárd. Nincstelenek című egyetlen és utolsó regénye (amennyiben regény) borzasztóan éles aktualitása miatt (is) kezd kultuszregénnyé válni a kortárs magyar irodalomban.
2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel hunyt el Borbély Szilárd. Halálára először talán a Bakelitben emlékeztek meg a Harsányi Attila rendezésében „színpadra“ állított előadással, a Szemünk előtt vonulnak el, In memoriam Borbély Szilárd című darabbal 2014 májusában.
A napokban közöltünk részleteket Andreas Breitenstein a Nincstelenekről szóló írásából, mely a Neue Zürcher Zeitung hasábjain jelent meg. A svájci lap Borbély Szilárd könyvét Nádas és Kertész művészetéhez hasonlította.
Az Y-generáció irodalmi beszélgetést szervezett a könyvről Fenyő D. György, Krusovszky Dénes, Mészáros Márton és Visy Beatrix részvételével a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 2015. január 28-án a Borbély Szilárd életművéről szóló ImPulzus sorozat utolsó estjén a Nincstelenek című regény színpadi adaptációjából ad majd elő részleteket az SZFE IV. évfolyamának színművész osztálya, akik – Balajthy Ágnes, Papp Máté, Szűcs Teri és Vass Norbert mellett – a könyvről szóló beszélgetésben is részt vesznek az RS9 Színházban.
Fotó: Facebook
A könyv persze már megjelenésekor (2013) óriási feltűnést keltett a magyar irodalmi életben. A szociografikus, önéletrajzi elemekben is bővelkedő regény a 70-es, 80-as évek alföldi mélyszegénységéről fest megdöbbentő képet – egy hat éves kisfiú szemszögéből. Számtalan kritika és tanulmány is született a szövegről, az aktívabb beszélgetés, boncolgatás azonban mintha csak most kezdődött volna meg igazán. A Nincstelenekben ábrázolt mélyszegénység olyan aktualitás, ami úgy fest, sajnos sokáig aktuális marad: úgy érezhetjük, Borbély Szilárd nem csak a ma szegénységét rögzítette a könyvben, hanem az elkövetkező évek nyomorát is – talán ezért is lehet olyan megrendítő olvasmány.
Aztán otthol sírva ver a felmosóronggyal. Szívja az orrát közben. A kézfejével törli a taknyot. Ez a rongy a felmosóvödörben ázik mindig, hogy kéznél legyen, ha koszt, kiloccsanó moslékot, macskaszart kell feltörölni. Meg a ganét, amely a cipőnkről potyog le. Ezért folyton büdös a vize. A felmosórongy a nővérem elszakadt mackónadrágja. Indigókék. Belül bolyhos. Jól megszívja magát, amitől nehéz. Anyám sosem csavarja ki rendesen, úgy ver vele. Nem fáj annyira, amennyire ordítok. A nővérem is így szokta. Tőle tanultam. Anyám meg dühödten csapkod a ronggyal.
(Részlet a könyvből)
Fenyő D. György, Krusovszky Dénes, Mészáros Márton és Visy Beatrix elsősorban a szöveg regénységéről vagy nem-regénységéről, fikcióról és önéletrajziságról, sajátos szegénységábrázolásról beszélgettek.
Krusovszky Dénes azt mondta, nem tartja regénynek a könyvet.
Nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy ez egy regény. Regényként olvastatja magát, de Borbély maga a fülszövegben is folyamatosan könyvként hivatkozik a szövegre.
Fenyő D. György azonban regénynek tartja a könyvet. Szerinte van egy rekonstruálható történet, mely egy hat éves gyermek egy évét foglalja össze. Fenyő D. György szerint a gyermek elbeszélésén keresztül kirajzolódnak karakterek a faluból, és a szülői, nagyszülői történetek regényszerű történetet és múltat adnak az egész családnak.
Abban tehát, hogy a szociográfia vagy a regény műfajához sorolható-e a Nincstelenek nem igazán született megegyezés, viszont a résztvevők kivétel nélkül meséltek arról, mennyire megrázó élmény volt újraolvasni a könyvet. Mészáros Márton arról beszélt, hogy Borbély világa azért is ennyire nyomasztó, mert mentes minden fajta idealizálástól; kimondja, hogy a szegénységben nincs semmi felemelő, hogy a szegénységben nincsen semmi jó, hogy a szegénység, a nyomor mutatja meg azt, mennyire fogjai vagyunk a körülményeinknek.
Krusovszky (Margócsy István kritikája nyomán) összefoglalta, hogyan nézett ki a szegénységábrázolás Petőfinél, és hogyan jellemezhető a 2013-as Nincstelenekben. Petőfi szegénységábrázolásában az árnyoldalakról sosem esik szó, a szegénység maga, mint megoldható probléma jelenik meg. Illyésnél (Puszták népe) a szegénység megoldása egy nagy társadalmi változás eredményeképpen fogalmazódik meg. Borbély válasza a 21. században az, hogy a szegénység problémáját nem lehet megoldani.
Apám mostanában nem jár haza. A kocsmában van. Néha éjszaka sem alszik itthon. Anyám azt mondja, hogy elment, keresi a Messiást. Majd hazajön.
(Részlet a könyvből)
Annyira a ma messiásvárásáról is szól ez a könyv, hogy nem tud nem eszünkbe jutni, a Központi Statisztikai Hivatal szegénység-felmérése, mely szerint 3,3 millió főt érint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség Magyarországon, a magyarok egyharmada nem rendelkezik havi 65 ezer forintos jövedelemmel sem. Évekkel ezelőtt 2,8 millió állampolgár élt szegénységben, a növekmény számottevő. A számadatok szerint Lengyelországban a lakosság 26, Csehországban 14,6 százaléka tekinthető szegénynek. Nálunk ez 30 százalék fölé emelkedett.
