+ Irodalom

Kérem, törődjenek ezzel a medvével!

paddington

A Paddington című filmet ihlető történetek magyarul is olvashatóak és kitűnő választás lehet, ha nincs tipped karácsonyra.

Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak. A Legsötétebb Peruból jött medve igaz története. Ciceró Könyvstúdió.

A Paddington című filmet ihlető történetek magyarul is olvashatóak és kitűnő választás lehet, ha nincs tipped karácsonyra. Jó választás lehet, ha óvodás, vagy kisiskolás van a családban, vagy ha játékos felnőttnek szeretnél ajándékot adni, de akkor is érdemes rajta elmorfondírozni, ha súlyos lekvárfüggő van a családban.

Amikor írtam, egyetlen életkorcsoportot sem céloztam meg… kisebbeknek lesz tehát? Nagyobbaknak? Szerencse is, hogy így történt, mert eladdig felnőttek számára írtam, és ha most az lett volna, hogy „gyerekeknek”, hát biztos „fentről írok lefelé”, ami sosem szerencsés. Egyetértek Gertrude Steinnel: (…) Könyv legyen hát a könyv, élvezhető legyen minden életkorban

– írja Michael Bond A medve, akit Paddingtonnak hívnak utószavában. A gyermekkönyvek szerzői szeretik hangoztatni, hogy mindenkinek írnak, de időnként úgy érzem, ez enyhe túlzás. Michael Bond azonban nem tréfál: a kisföldalattin időnként hangosan nevettem a velem szemben ülő kislány legnagyobb rémületére, aki nem tudta hová tenni a bolond bácsit, aki egy macis könyvet olvas.

A britek egyik legkedveltebb medvéjét

mostanáig csak a rajzfilmsorozatból ismertem, ami nem rajtam múlt: sokáig ugyanis nem voltak olvasható Michael Bond könyvei magyarul, végül 2008-ban a Ciceró törte meg a csendet és azóta érkeznek az újabb Paddingtonos könyvek. Van miből szemezni, mert az idén 88 éves Michael Bond több mint 20 folytatást írt az 1958-as első kötet után (A Bear Called Paddington), ebbe lapoztunk most bele.

Ha már medve, ki más fordíthatta volna Paddingtont, mint Tandori Dezső. Az első kötetben 8 történet található: a legelső történetben kerül a medve a Brown családhoz, a többi történetben pedig igyekszik megszokni a környezetét. Paddington mindig bénázik a kalandjaiban, ugyanis ő egy olyan medve, aki a saját hibáiból szeret a legjobban tanulni. (Én is ismerem ezt a típust, csak nem medvében, hanem emberben.)

Paddington történetei elég tanulságosak:

bár időnként nem valami meggondoltan cselekszik Paddington, azért sok esetben az ő igazsága sem vitatható el. Így például az egyik legmulatságosabb az, amikor a maci teljesen kiakad azon, hogy a méregdrága színházi jegy mellett a ruhatárban is fizetni kell. És szegény akkor még nem is tudja, hogy a színházi látcsőért is külön fizetni kell és utána még vissza is kell adni. Őrület!

Külön dicséret illeti a kiadót,

ugyanis a könyv Paddingtonhoz méltóan rendkívül csinos, ráadásul az eredeti Peggy Fortnum-illusztrációkat használták a kiadáshoz. A Paddington-reneszánszhoz természetesen most hozzájárul a nemrég bemutatott film is. A film megtartotta Paddington eredettörténetét és néhány epizód is ismerős lehet a könyvből, de nekem a könyv hangulata sokkal jobban tetszik, mint a kissé 101 kiskutyásra fazonírozott filmadaptáció.

Ha a családban van óvodás,

vagy kisiskolás, akkor A medve, akit Paddingtonnak hívnak könyvvel nehéz melléfogni. Pedig Michael Bond nem volt ennyire biztos a dolgában 1958-ban:

Mikor az első könyvet írtam, azt sem sejtettem, hogy életnagyságú bronz szobra lesz nevezett vasútállomáson. Talapzatára le-leülnek a népek, ott szendvicseznek, húzzák meg üvegeiket-flakonjaikat, beszélgetnek, nekitámaszkodnak medvémnek. Különös, de borzongatóan boldog érzés, hogy mikor én már rég nem leszek, az ő szobra ugyanott fog állni, ugyanily körülmények között. Remélem, gondolni fog majd rám.

Itt olvashatod el, mit írtunk a Paddington című filmről!

Paddington maciról itt írtunk még.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top