+ Interjú

Lakatos István: az Óraverzum világában más természeti törvények uralkodnak

óraverzum

Jártam már úgy, hogy jóval kevesebb pénzt kaptam egy könyvért, mint amennyit azért általában fizettek volna, mert látták, hogy rá vagyok szorulva, és gondolták, hogy ez a barom megcsinálja kevesebbért is.

Tökéletesen megfogod a steampunk regények hangulatát, anélkül, hogy a kamaszoknak szóló regények – kissé talán sematikus – klubmiliőjét alkalmaznád. Külön világot teremtesz, ami mégis adaptív. Mennyi ideig gondolkodtál? Egyáltalán honnan az ötlet? Miért steampunk?

Az ötleteim csak úgy jönnek maguktól. Ez is ilyen volt. Valahogy beugrott a naprendszer, ami olyan, mint a Naprendszert szemléltető, forgó szerkezetek. A konkrét világot mintegy másfél év alatt dolgoztam ki, rengeteget olvastam, hogy beemeljek dolgokat, főként a viktoriánus London és a századfordulós Budapest életéből. Különböző mitológiákat is tanulmányoztam, és persze Dickens regényeit. Barátnőm nyomta a kezembe, hogy ez hasznomra válik. Így is történt, mert egyik kedvenc szerzőm lett, de barátnőm közben megbánta, mert otthon is elkezdtem úgy beszélni, mint Dickens figurái. Ahogy az Óraverzumban is beszélnek. Miért steampunk? Csak úgy. Szeretem a nagy gőzgépeket. Most, hogy számolom, ez már a negyedik steampunk beütésű világ, amit kitaláltam: a legelső a Miserere homine, amiben a katolikus egyház épített ki egy intergalaktikus birodalmat és szintén gőzmeghajtású űrhajókkal közlekednek a féreglyukakon keresztül, aztán a Lencsilány és a csúnya óriás flashbackjében is van egy kis steampunk beütés, és a Dobozvárosban felhasználtam ezeket a kellékeket.

Még három párhuzam jutott eszembe, az egyik nyilván Tolkien, aki már Arbor illetve Bor Harbornál beugrott, rögvest Dol Goldurra asszociáltam, amit csak megerősített a gépek részeként működő átoperált emberek leírása, akik engem Szarumán orkjaira emlékeztettek. Vagy?

Bor Harbor egy marha nagy viktoriánus London, erősen eltúlozva. Egyik végétől a másikig vonattal egy hét az út – és ez csak az egyik oldala. Sokan említették Miéville Perdido pályaudvar, végállomását, hogy a Tisztítótűzben még csak említésként szereplő Bor Harbor, de a gőzkiborgok – a bádoglegények – is nagyon hasonlóak az abban szereplő városhoz, Új Crobuzonhoz. Pedig az a helyzet, hogy már a kézirat végén jártam, amikor a regényt olvastam. Rögtön tudtam, hogy ahhoz fogják hasonlítani, de hát megesik az ilyesmi.

A Gyűrűk Ura-párhuzam nekem is beugrott az Óraverzum egy másik bolygója kapcsán, amit a Tisztítótűzben épphogy csak megemlítek. Az Urb kicsit olyasmi, mint Vasudvard tárnái. A bolygó nagy része fel van túrva, tele bányákkal, kohókkal, gyárakkal, és mivel nem csupán barátságtalan, hanem veszélyes hely, az ott élő munkások már nem nagyon hasonlítanak emberre. Most, hogy leírtam, Mordor is beugrott. Így megy ez. Mindenki hozott anyaggal dolgozik.

Aztán ne hagyjuk figyelmen kívül, ha már fa, még ha mechanikus is, Fombelle Ágrólszakadt Tóbiását, illetve Mikó Csaba Veszélyben a Tölgy című regényét. Mindegyikben, nálad is, a kiinduló probléma, hogy öncélú, nagyobb jóért való küzdésként definiált okokból mélyfúrást (robbantást) végeznek a fákon, bolygón. Olvastad Fombelle regényét?

Nem olvastam, de annyiszor hallottam már róla mint hivatkozási pontról, hogy ideje lesz. Amikor egy történeten dolgozom, a saját rendszerén belül igyekszem szövögetni a szálakat. Nem értelmezem, mit is jelenthet, amúgy sem szeretem értelmezni a saját munkáimat. Tudom, mit akarok elmesélni, de a többi, már nem az én dolgom. Különösen izgalmas, amikor olyan értelmezéseket hallok, amik nekem eszembe sem jutottak. És marha jó, hogy egyúttal elindítottam valamit az olvasóban.

És egyébként pedig Mirkóról kiderült, hogy szárazkolbásszal és tejkaramellával trapitizik, nem?

Nem olvastam a Trapitit. 😛

Tessék könyves bakancslistát írni! Ha már hatások, befolyásolta az Óraverzum alakjait Az úr nyolcadik kerülete című kötetek Pál Dániel Leventével? Vagy inkább, ha jól sejtem, a kettő összefüggése a te személyes tapasztalatod?

Nem befolyásolta, de kétségkívül akadnak hasonlóságok. Meghatározó élményem a szegénység és a reménytelenség, így vagy úgy nyilván felbukkannak ezek a problémák a történeteimben. Lencsilány és az anyukája is kint élnek egy lepukkant házban a puszta közepén, fával fűtenek, nincs náluk áram és kispolszkijuk van.

Érdekesek a könyv mellékszereplői is, például Pongrác király és Jeromos úr ellentétes utat jár be a regény során, mégis érezhető, hogy egyikük karaktere sem lezárt. Láthatunk még tőlük meglepetéseket, ugye?

Hajjaj, de még mennyit! Nagyon izgalmasnak találom, hogy bizonyos események hatására hogyan változik meg egy-egy karakter jelleme. De a többi figuránál is elképzelhetők hasonlók: egy nagyon szerethető aljassá válhat, és fordítva. Ahogy már a Tisztítótűzben is megtörtént némelyikükkel.

Egyébként emiatt is bontottam kötetekre a történetet. Sorozatokból lestem el, hogy idő kell ahhoz, hogy tisztességesen felépítsenek egy szereplőt. Nem szabad elsietni, mert ha a néző nem tud azonosulni senkivel sem, akkor megette a fene az egészet. Az Óraverzum eredetileg egy könyv lett volna, de ahogy belemerültem a világba, egyre hosszabb lett. Jeromos úr eredetileg csak egy statiszta lett volna a háttérben, egy bútordarab a Fellegvárban, de annyira megszerettem az alakját, hogy ő lett az egyik legfontosabb mellékszereplő.

Megrögzött trilógia-ellenes vagyok, de menet közben beláttam, hogy vagy elkínlódom még vagy négy évig, és lesz egy ezer oldalas féltégla, vagy kötetekre bontom. Ezt a kiadó sem akarta, így lett az első rész a Tisztítótűz. Egyben elég kockázatos is, mert azért ez csak egy sokkal nagyobb történet felvezetése. A folytatásban ugyan ugrok előre nyolc évet, de a szereplők már ismertek, lehet majd akciózni ezerrel. Pláne, hogy ott már nem az alig lakott Seonon lesznek, hanem Bor Harborban, ahol az egész Óraverzum nagy része él. Máshol is megfordulnak majd a szereplők, de arról még semmit sem akarok elárulni. És némelyikük nagyon meg fog változni. Nagyon.

Á, számítsunk Trónok harca-szerű szereplőirtásra is?

Höhö.

Nekem, bevallom Szaffi néni a kedvencem, egy idő után nem bírtam nem a Csipet csapat című rajzfilmsorozat Sziporkájára gondolni.

Most hogy mondod, tényleg hasonlít rá. Szaffi, szerintem jó karakter, és nagyon örültem, amikor mondták, hogy nőként is működik. Nem lett volna jó, ha úgy sikerül, mint egy csomó fantasy és kalandregény női szereplői, akik nem többek, mint férfiak mellekkel. Marha nagyokkal, természetesen, ami megint csak mekkora hülyeség.

Abszolút működik! Készül már a következő rész? Mikorra tervezitek?

Most két-három hónapig zombulok, illetve máson dolgozom, de közben fejben már rakom össze a folytatás történetét. Ütemezés még nincs, de minél hamarabb. Várom is, meg nem is, mert két éve benne élek az Óraverzumban, és azért lelkileg eléggé megviselt.

Ha jól tudom, a kisgömböcös mellé készül új Lencsilány is. Ugye?

Jó is lenne! Ha minden nap reggeltől estig rajzolnék, legalább nyolc hónapig tartana egy 70-80 oldalas képregénykötet elkészítése, és közben valahogy pénzt is kellene keresnem. Kiadó elvileg lenne rá, de egyelőre semmi esélyét nem látom, hogy megcsináljam. Pedig nagyon szeretném. Már a sztorikat is kitaláltam.

Oldalak: 1 2

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top