A közelmúltban felizzott egy néhány hónappal ezelőtti ügy, ami a közösségi portálokon és a sajtóban a napokban ismét visszhangot kapott, nevezetesen a félonline.hu-tól való elbocsátásom története. Amíg a megnevezett portál közleménye meg nem jelent, úgy éreztem, nem kell többet hozzászólnom az üggyel kapcsolatos véleményekhez, azonban Braun Barna főszerkesztő úr és az általa vezetett oldal a művészi koncepciómat kérdőjelezi meg, és ezáltal nem csak az én teljesítményemet, hanem számos, a művészi életben jelentős eredményt elért szakember munkáját minősíti, ezért mintegy pontot téve az ügy végére utoljára szeretnék reagálni a félonline.hu közleményére.
Kedves Braun Barna!
Közleményetekben az alábbi módon minősíted a munkámat: „egy minden ízében csak a botrányra éhes, a népszerűsíteni kívánt tárgyról, jelesül a fiatal kortárs irodalmi életről semmit nem mondó, szakmailag át nem gondolt művészeti aktust nem akartunk felvállalni.”
Soha nem vontam kétségbe a félonline.hu munkatársainak irodalmi elkötelezettségét, szakmai tudását, hiszen ezért is jelentkeztem szerkesztőnek. Azonban nem gondolnám, hogy a félonline.hu hivatott ítéletet mondani arról, hogy melyek a fiatal kortárs irodalmi életről valóban érdemit mondó, átgondolt művészeti aktusok. A kortárs irodalom hatalmas területén azt hiszem, sok mindenkinek jut hely, és egymás kritizálása helyett, egymást kellene támogatni. Szerencsére azonban bőven akadtak, akik alkotóként mellém álltak. Ezt a „semmit mondó, szakmailag át nem gondolt művészeti aktust” támogatta többek között Petőcz András, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke, Könyv Katalin Éva, Barcsay-díjas festőművész, Herman Levente, festőművész, hazánk egyik legelismertebb fotósa, Nánási Pál, számos kiemelkedő tudású kortárs táncos: az Erkel Színház, a Nemzeti Színház, az Opera táncosai, és Várnagy Kristóf, Magyar Tánc-díjas táncművész, a VAM Design Center és mellé állt az Athenaeum Kiadó is. Az ő munkáikat is minősítitek ezzel a megnyilvánulással. Félre értés ne essék. Lehet kritizálni Testreszabás című kötetemet, górcső alá venni irodalmi és vizuális szempontból, de itt nem erre került sor. Ha úgy tetszik, egy jelenséget kritizáltok, miközben egy, számos ember munkájából létrejött, több művészeti ágat összekapcsoló alkotásról van szó. Olvassátok el könyvemet, és ha utána szakértő kritikát fogalmaztok meg a kötettel szemben, állok elébe.
Az, hogy a finom erotika vagy ha úgy tetszik a „meztelenkedés” része művészetemnek, nem botrányéhségre utal. Biztos vagyok benne, hogy nem kell nektek példákat említenem, hogy a művészetben a meztelenség más értelmet nyer, felemelkedik. Ugye a Sixtus-kápolna freskóit nem találjátok botrányosnak?
Itt lenne az ideje, hogy a gyűlölködés helyét átvegye a szakértő támogatás. Úgy érzem, az Adventi időszak különösen alkalmas arra, hogy a nézeteltéréseket elfeledve magunkban és egymás közt is a békére törekedjünk. A félonline.hu munkatársait is szívesen látom december 18-án, este 6-kor a Hegyvidék Központba a Testreszabás könyvbemutatójára és dedikálására, hogy végre valóban az irodalomról essen szó, és békében elválva pontot tehessünk az ügy végére.
Üdvözlettel:
Viola Szandra
Cikkek a témában:
Elküldték az újságtól, mert meztelenkedett
A Félonline.hu közleménye a Viola Szandra-ügy kapcsán
A vetkőző költőnő Kassákot és Heideggert olvas – Interjú Viola Szandrával
Kedves Viola Szandra!
Nem tudok a FÉLonline szerkesztőségének nevében beszélni, de a saját véleményem az, hogy az emlegetett performansza, mint költészetet népszerűsítendő akció, egészen alulgondolt volt. Bámészkodókat lehetett vele fogni, abban biztos vagyok, sőt, még pillanatnyi hallgatóságot is, de hogy hogyan vette volna ezzel rá az irodalom fogyaszására azokat, akik eddig nem tették, az számomra rejtély.
Arra viszont tökéletes volt ez az egész, hogy az irodalmi közbeszéd szájára vegye a Viola Szandra nevet. Egyáltalán nem volt rossz húzás önreklámnak, ha csak ennyi volt a cél. Az viszont szintén kikerülhetetlen következménye, hogy pont a költészetéről, feltehetően az egésznek a lényegéről alig esik szó.
Nem tudom, hogy egyetértek-e Braun Barnával abban, hogy ezért meg kellett szüntetni az együttműködést (elbocsátásnak nevezni továbbra is csúsztatás, hiszen egy olyan rovat önkéntes vezetéséről van szó, ami azóta sem indult el), de meg tudom érteni, hogy miért tartja a performanszt botrányhajhászásnak, és miért nem akarná az újdonsült rovatát egy vélt vagy valós botrányhős szócsövévé tenni.
Kívánok minden jót a továbbiakban, és sok megfontoltabb performanszt még a jövőben.
Tisztelettel,
-Körtesi Márton.