Békeidős kosztümök cukros bája, íves kalapok és ópiumfüsttől fodrozódó szobabelsők. A Radnóti Színház Anatol és a nők című előadása nem új szerzemény, nem is az ütősen beharangozott premier csalogatott minket. A darabot egy limonádés péntek este indítására vagy egy elfolydogált a szürke vasárnap zárásaként ajánljuk.
Arthur Schnitzler darabja a ifjú leánykörökben sikeres ál-Don Juan történeteket mintázza. Főhősünk Anatol (Pál András), a nőket telhetetlenül habzsoló ifjú, akit életfilozófiája és mániákus szerelmesnek lenni vágya minduntalan kínos magyarázkodás elé állítja.A nyakatekert érzelmi világgal megáldott Anatol reménytelenül esik egy afférból a másikba. Arcpirító szófordulatokkal és csípős visszautasításokkal tarkított csattanós dialógusok, amelyekből mégis mindig van menekvés – mindig egy újabb hazugság. Elmaradhatatlan Anatol mellett a hű barát (Schneider Zoltán), aki a szivarozó mesélő pozíciójában elkényelmesedve frappáns megjegyzéseivel végigkommentálja ifjú barátja csetléseit – és akinek vészesetre mindig van egy tartalék hazugsága.
Az afféroktól fülledő századfordulós atmoszféra igazi dísze persze a női nem, amelynek teljes pávatollas palettáját felvonultatja Schnitzler klasszikusa. Női szereplőink – akár főhősünk bőröndjében – egy-egy külön világ, a maga Anatol számára természetesen ellenállhatatlan egzotikumával. Bálint András rendező remek ráérzéssel választotta ki színésznőit, mintha minden valóban egy-egy nőtípus tökéletes megtestesítői volnának. Persze Anatolt éppen a választás kényszere repíti mindig tovább – megjegyeznénk, hogy a nézői szem számára Petrik Andrea játéka volt a tuti befutó. Olyannyira, hogy az Utóéletből is ismerős színésznő még az előadás kellős közepén is kapott egy jelentősebb mennyiségű tapsot.
A Radnóti-féle Anatol és a nők nem követeli nézőjétől, hogy bármin is elmerengjen, homlokot ráncolva valami áthallást csak felfedezzen – nem kér számon, egyetlen aktualizáló poént nem süt el. Szórakoztat. Azaz pontosan olyan maga az előadás is, amilyen a zárlata. Anatol fejvesztve száll egyik hölgytől a másikig és bár intrikától és erotikától jócskán fűtött darabról beszélünk, mégis érezhető, hogy a központi kérdés nem a na ki lesz végül a menyasszony, na sikerül-e Anatolnak jellemfejlődni. Bálint András darabja sem kíván több lenni, mint ami lehet, pontosabban: mint ami lett. Volna bőven mit kipiszkálni, hiszen a történet a freudi világ idejében játszódik, hipnózis és ópiumfodrok. Anatol karakterének nárcisztikus, önmaga iránt táplált szerelmét, nők iránti rajongását és kisfiús féltékenységét márpedig még egy elsőéves bölcsész is komolyabb nehézségek nélkül átpszichoanalizálná. Akiben ez utóbbi hiánya súlyosabb veszteségérzetet teremthet, esetleg vészesen unatkozna nélküle a nézőtéren, annak nem ajánljuk a Radnót Színház előadását.
Petőfi jóslata (ahogy megvalósult)
Petőfi jóslata nagyon „bejött”! „Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék!” Írta Arany Jánosnak a Toldi születésekor! Ma már tudjuk, hogy Toldi, maga Arany, az elnyomott, kis létbe kényszeríttet, ámde hatalmas erejű hős, maga a nép!
Mára beteljesült! Csak nem szereplőként, hanem az „alkotókként” irodalmat „hamisítók” uralkodnak a politikában! 2014. október 25.
, írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin