+ Interjú

Végre egy új társkereső szolgáltatás, amely tényleg társat keres

valentin-nap

Amikor szerencsétlen férfiak kénytelenek a kockahasukat felrakni az internetre, mert azt hiszik, hogy pocakosan nem kellenek a nőknek, akkor baj van. (interjú)

Létezik egy társkereső szolgáltatás, az Újrakezdés, amelyet családcentrikusan, elvált vagy megözvegyült és egyedülálló szülőknek találtak ki. Dr. Szöőr Anna ötletgazda meghívott, hogy ott beszélgessünk, ahol mindez zajlik. Belépek a hatodik kerületi lakásba, meleg színekre festették, nagy tér fogad, gyereksarokkal. Soha nem jártam még társkereső irodában, de egyből látszik, hogy itt sokkal többről van szó.

– Nagyon színes az életutad, jogász és pszichológus vagy, esélyegyenlőségi szakértő, párkapcsolati tanácsadó, családgondozó, tanár. Hogyan jött ez az ötlet?

– A legegyszerűbben. Van egy barátnőm, akit otthagyott a férje, regisztrált online társkeresőkre. Dőltek a levelek, önbizalma a csillagos egekben, hogy micsoda klassz nő, és virult, mint a rózsaszál. Aztán egy pár hét múlva kegyetlenül letört.

– Mi történt?

– Megismerkedett ezekkel a férfiakkal, az egyik könyörgött, hogy csak hadd masszírozza meg, a másik közölte, hogy kávézni ciki, inkább felmenne hozzá a lakására, a harmadikhoz ő ment el, akinél egy üveg ásványvíz nem volt, amivel megkínálhatta volna szíve hölgyét. És volt, hogy amikor meghallották, hogy van két kislánya, inkább azt mondták, hogy köszi, hagyjuk. Akkor ugrott be, hogy csinálni kellene egy kimondottan offline társkeresőt.

– Hogyan zajlik mindez?

– Pszichológusként van annyi emberismeretem és tapasztalatom, hogy azt mondtam, legyen először egy személyiségteszt, szűrjük ki ezeket a perverz pszichopatákat. Ha egy nő megjelenik, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved, akkor inkább járjon hozzám terápiára, mint hogy belehajszoljam egy kapcsolatba. Másik verzió, hogy akar valakit, de ne szabadítsunk rá tízet, hanem mondjuk négyet, akik közül valóban tud választani. Ha valaki megmondja, hogy nagyon szeretne megismerni egy becsületes mesterembert, mert elege van a cizellált értelmiségből, akkor olyat választunk neki. A személyességre törekszünk, komolyan megszűrjük.

– Máshol ez nem így működik?

– Abban különbözünk a többi társkeresőtől, hogy az online fel sem merül. Az ellen vagyok, hogy retusált képeket mutassunk, amiken nem a valódi önmaguk szerepel. Felkészítjük az embereket, hogy mire számíthatnak, nyilván a kisugárzás meghatározó. Az a lényeg, hogy milyen a személyisége, stílusa, jelleme.

– Miért éppen a gyermekesek?

– A családok válságban vannak, hagyományos családmodell szinte sajnos nem létezik.

– Szerinted miért nem?

– A lenini családmodellből indul ki az egész, amikor Alexandra Kollontaja, egy svéd tábornok lánya Leninnel együtt kitalálta, hogy szétbombázzák a családokat a kommunizmusban. Nagyon egyszerűen elintézték panellakásokkal, ahol nem lehetett egy tágas térben együtt leülni, családi életet élni. Az volt a lényeg, hogy a kiszolgáltatott egyénnel, akinek nincs erős gyökere, családja, azt csinálnak amit akarnak, és egy Isten létezik, a kommunizmus eszméje. Utána pedig a fogyasztói társadalom liberalizmusa zilálja szét, mint Aldous Huxley Szép új világában, “ha megunjuk, el vele, így jutunk csak felfele”. Eldobható tárgy a férj, feleség, gyerek, mindenki. Én nagyon is a hagyományos családmodell pártján vagyok, de beláttam, hogy nem megy, mert van a hormonális szerelmi fázis, és a fogyasztói társadalomban nem a holtomiglan-holtodiglan a mértékadó. Aki már a második, harmadik próbálkozásnál tart, a foltcsaládját nyugodtan próbálja meg idealizálni. Próbáljunk meg olyan ideális családokat teremteni ha lehetséges, ahol ugyan már csalódott az illető szülő, de tanult a hibáiból, és a gyerekek akár testvérként is felnőhetnek. Ilyenkor a gyerek nem mint rizikófaktor lép be, hanem mint örömforrás.

– Említetted, hogy az online társkeresőkben nem hiszel, miért van ez?

– Amikor szerencsétlen férfiak kénytelenek a kockahasukat felrakni az internetre, mert azt hiszik, hogy pocakosan nem kellenek a nőknek, akkor baj van. Rengeteg olyan társkeresőnk van, aki azt mondja, hogy az sem gond ha valaki csúnya, csak jó ember, rendes, szellemes, és művelt legyen. Ne akarjon másnak látszani. Egy barátnőm mesélte, hogy találkozott az interneten még kockahasúval egy presszóban, aki kinyúlt pulóverben, pocakkal várta, és örült neki, hogy a hölgy csak ásványvizet rendelt, mert szereti az olcsó nőket. Elég illúzióromboló. Erről szól a virtuális világ, hogy köze sincs a valósághoz, mert mindenki azt teszi fel magáról, amilyennek látszani szeretne. Ha mindenki megjátssza magát, akkor ebből a kapcsolatból maximum egy szeretkezés jön össze, de az sem igazán jól, mert egyik fél sem magát adja. Azért boldogtalan manapság sok mindenki, mert őszinteségre vágyik. Egy igazi férfival, igazi nővel, valódi társsal szeretnének együtt lenni, nem egy virtuális valakivel.

– Milyen kép él az emberekben az igaziról?

– Mindenkiben más, van akinek Woody Allen a kedvence, van akinek Alain Delon, férfiaknál Sharon Stone vagy Demi Moore. Személyiségfüggő, nem lehet meghatározni. Van aki a rosszfiúkat szereti, de akkor magára vessen, ha átverik, megcsalják. Hozzánk már olyanok érkeznek, akiket átvertek és megcsaltak, ők túl vannak ezeken a körökön, és szép, harmonikus életet szeretnének. A kapcsolatokat több dolog is összetarthatja. Létezik a hasonló hasonlóhoz vonzódik nagyon igaz közhelye, ebben az esetben arról van szó, hogy közös az értékrend. Van a komplementaritási hipotézis, ekkor az ellentétek vonzzák egymást. Szuper, ha valaki szadista, mazochista, vagy domináns, dependens, csak ez nem egészséges, mert normális kerékvágásban nem működik hosszú ideig. Más persze, hogy a szőke vonzza a barnát, ez apróság. Összetarthat egy kapcsolatot az, hogy az egyik állandóan uralkodni akar, a másik meg azt szereti, hogy uralkodnak felette. Kérdés, hogy meddig, mert amint fordul a kocka, már nem működik a dolog. Az igazi viszont a csereelmélet. Ez arról szól, hogy befektetjük az energiát, és visszakapunk valamit. Mosolyért mosolyt, egy csokor virágért egy finom vacsorát. Ilyenkor építjük a kapcsolatot hosszú távon, és nem az történik, hogy az egyikünk folyton csak ad és nem kap cserébe semmit.

– És ha ez működik, jöhetnek a gyermekei is.

– Ha szeretek valakit, akkor a gyermekét is el akarom fogadnom mert a gyerek az ő része. A szerelem idején a másik gyereke gyönyörű, tündéri, édes baba, aztán, a szülők közti szerelem elmúltával  kiderül róla, hogy egy lusta dög, nem tanul, és különben is tiszta apja-anyja. Lényeges tehát,  hogy a foltcsaládban harmonizáljuk a gyermekek  nevelőszülővel való viszonyát is. Fontos a tudatosság, a párja része a gyermeke, elfogadja, finoman nevelheti is, ezekben a dolgokban tudunk segíteni, hogy jó legyen a viszony, mert ha működik, akkor ugyanúgy családtag.

– Milyen módszereitek vannak a segítségnyújtásra?

– Speciális terápiás és mediációs  módszerek, amiket főleg pszichológusként lehet alkalmazni. Legtöbbször a mi eseteink nem patológiásak, ezért én többnyire konfliktuskezelési módszereket választok. Tehát eljön valaki, elmondja, hogy nem talál magának társat. Konfliktusa van a társkeresési attitűddel,  azaz legtöbbször  önmagával, először ezt feloldjuk. Lehet, hogy ez elegendő, de lehet, hogy az előző kapcsolatát nem dolgozta fel, és poszttraumás stressz szindrómáról van szó. Lehetséges, hogy mindenen túl van, és egyszerűen csak párt keres. Ekkor jön az, hogy a gyerek ne rizikófaktor legyen, hanem örömforrás.

– Hogy viszonyulnak az általatok nyújtott szolgáltatáshoz az emberek? Meglepő nekik?

– Nagyon. Amikor elhangzott a Kossuth Rádióban az első interjúnk, el sem akarták hinni. Hívogattak, hogy tényleg létezünk-e, ezért szoktam idehívni őket, hogy lássák, nem csalás, nem ámítás. Bizalmatlanok is vannak köztük, van aki pedig azonnal párt akar. Nagyon szívesen, csak ne csalódjon. Szeretnénk a legmegfelelőbbet megtalálni számára, ehhez kérünk általában két hetet. Vele is jobban megismerkedünk, és a társjelöltekkel is úgy beszélünk, hogy ne okozzanak egymásnak kapásból csalódást. Nincs semmilyen kizárólagosság, ugyanúgy várjuk a pedikűröst, mint a professzort. Foglalkozunk vele, a lelkével, a családi életével. Sokféle történetünk van, volt olyan is, aki a segítségünkkel rájött, hogy menthető a házassága, volt, aki olyan társat keresett, akinek van már gyermeke, mert neki nem lehet.

– Tanácsadást is nyújtotok, de nem csak a pszichológia területén.

– Felmérjük, hogy hol tart lelkileg, mint ahogy említettem már, de ha például valaki elakad pénzügyileg, Takács Katalin pénzügyi szakértő kolléganőm azonnal a segítségére siet. Ha valakinek pszichoszomatikus betegsége van, Dr. Dezsényi Emese főorvosnő kolléganőm egyből rendelkezésre áll, pedagógiai probléma esetén pedig Tóth Bernadett óvodapedagógus ad tanácsot.

– Tehát tulajdonképpen a gyermekes társkeresés hab a tortán.

– Az a fő szolgáltatásunk, de nem minden áron. Kiderülhet, hogy allergiás, és fogalma nincs, hogy attól, hogy nincs kibékülve a jelenlegi életével. Pszichológiai és orvosi probléma ez, benne van a szolgáltatási csomagban, hogy segítünk. Ha valakinek összeomlik az élete, gondolok devizahitelesek hadára, pánikba kerül, nem tud mit kezdeni a helyzetével, akkor független pénzügyi szakértő segít megtalálni a megoldást.

– Életrendezésben segítetek ezek szerint.

-Nem mindenkinek van szüksége rá, de akinek igen, annak komplex életviteli tanácsadással állunk rendelkezésére. A kapcsolat létrejötte után is vállaljuk ezt, és kezeskedünk a létrejövő kapcsolatok jogi tisztaságáért is.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top