+ Zene

Sajnáljuk, de senki sem jött el a temetésedre

carter the unstoppable sex machine

A hétvégén tartotta búcsúkoncertjét a Carter The Unstoppable Sex Machine. A kilencvenes évek első felének egyik legsikeresebb brit zenekara 27 év után búcsúzott el legendásan kitartó közönségétől.

A hétvégén tartotta búcsúkoncertjét a Carter The Unstoppable Sex Machine. A kilencvenes évek első felének egyik legsikeresebb brit zenekara 27 év után búcsúzott el legendásan kitartó közönségétől.

A Carter The Unstoppable Sex Machine mögött megbúvó ötlet faék egyszerűségű: fogj egy dobgépet, két gitározó srácot, pakold össze a rockot és az elektronikus zenét és írj egy tonna számot. Lekerekítve ez volt az ötlet a Carter USM mögött 1987 körül. A relatíve hamar beütő sikert elősegítette az, hogy a zenekar énekese, az akkor már kis híján 30 éves Jim Bob zseniális szövegeket rittyentett a jól megírt dalokra.  De miért érdekes az, hogy akkor már majdnem 30 volt? Mindjárt kiderül.

A Carter szövegei ugyanolyan provokatívak voltak, mint a zenekar neve (a Carter a duó másik felének, Fruitbatnek a vezetékneve, a többi meg könnyen kitalálható, honnan jött). Az énekes Jim Bob igazi neve James Robert Morrison, amelyet azért nem használt, mert nem akarta, hogy összetévesszék egy „halott, kövér és szar költővel”, vagyis az egykori Doors frontemberével, Jim Morrisonnal. Jim Bob a dalszövegeiben is ennyire pimasz és ekkora paraszt, mindezen felül imádja a szóvicceket és a popkulturális utalásokat. A Carter The Unstoppable Sex Machine lényegében mindennek nekiment a szövegeiben, amit maga körül látott a politikától az alkoholizmuson át a pedofíliáig.

A dobgépes duó ötlete nem a semmiből jött: Jim Bob és Leslie Carter (Fruitbat) már a Carter előtt együtt zenélt 1984-től a Jamie Wednesday nevű zenekarban, amely 1987-ben oszlott fel. A feloszlás után viszont még volt egy lekötött koncertjük, amit az együtt maradó duó végül egy magnó segítségével oldott meg. Mivel a dolog jól sült el, úgy gondolták, innentől ketten folytatják Carter The Unstoppable Sex Machine néven. Aki már tapasztalta azt, hogy mennyire nehéz egy 4-5 tagú zenekart menedzselni és egyben tartani, az aligha lepődik meg azon, hogy Jim Bobék nem kezdtek el hisztérikusan további tagok után nézni.

A Sheriff Fatman kislemez sikere után az intenzív koncertjeiről ismert Carter USM csillaga egyenesen ívelt felfelé. Második lemezük címe 30 Something, amelynek legendás nyitódalában a zenekar sajátos formában dolgozza fel az öregedés problémáját: az egész alatt csak annyit kántálnak, hogy „you fat bastard” (≈ te kövér paraszt). Már ez az album is jól fogyott a boltokban, harmadik nagylemezük pedig listavezető lett (1992 – The Love Album).

Ezen a lemezen dolgozták fel a The Impossible Dream című számot, ami a La Mancha lovagja című musical egyik betétdala. Ez nem kizárólag azért érdekes, mert a The Impossible Dream a tökéletes ellentéte mindannak, amit a Carter valaha csinált és mégis nagyszerűen belesimul a repertoárjukba; hanem azért is, mert amikor a dalt előadták a Top Of The Popsban (erről a műsorról itt írtunk egy baromi jó cikket, tessék elolvasni) egy igazi tábortüzet gyújtottak a stúdióban.

Ebben az évben a sikerei csúcsán járó zenekar fellépett a Glastonbury fesztiválon. Mivel az előttük levő együttesek többet zenéltek a megengedettnél, a Carter USM nem játszhatta el a teljes programját. Erre úgy összevesztek a helyszín tulajdonosával, hogy örökre kitiltották őket a fesztiválról. Hát igen, aki fejjel megy a falnak, annak időnként be is törik a koponyája.

Egyébként a legjobb az, hogy ekkor már volt egy szekszárdi zenekar, amelyik kizárólag Carter-számokat játszott. Ez volt a Kálmán (!) The Unstoppable Sex Machine.

A Carter 1994-ig bírta duóként, akkor csatlakozik hozzájuk egy dobos. A trió új lendületet kap és az évtized közepét még különösebb veszteségek nélkül átvészelik. Kiadnak még egy majdnem album hosszúságú EP-t A World Without Dave címmel, ami után következik a szög az együttes koporsójába. A héttagú (!!!) zenekarral készített és jóformán be sem fejezett posztumusz nagylemezük teljes érdektelenségbe ütközött (I Blame The Government, 1998). Fruitbat ekkor már 40 éves, Jim Bob pedig 38: a Carter The Unstoppable Sex Machine évtizede kétségtelenül elmúlt.

Jim Bob azóta kiadott egy rakás szólólemezt és írt három regényt, Fruitbat pedig az Abdoujaparov nevű zenekarban játszott. Időnként a duó zenélt is együtt: nem volt szó teátrális összeveszésről, így látványos kibékülés sem volt. Egyszerűen csak újra elkezdtek koncertezni 2008 óta, ez egészen a múlt hétvégéig tartott: két teltházas koncertet adtak Londonban és a zenekar szerint a szombati koncert volt az utolsó Carter The Unstoppable Sex Machine-koncert valaha.

Persze láttunk mi már karón varjút, de komolynak tűnik az ígéret. És igaz, mi igaz: Jim Bob sem lesz már újra harmincvalahány éves.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top