A nő, aki csupasz testével beszél – videó

Szépségkirálynőként pontosan tudom, hogy a szépség önmagában nem elég. Az egyediség az, amitől valaki vagy valami ki tud ragyogni az átlagból. A könyv, amit most Ön a kezében tart igazán különleges, egyedi alkotás: olvasmány és fotóalbum egyszerre, érdemes vele megajándékozni önmagunkat és másokat.

Kulcsár Edina
Miss World Hungary 2014

A legelső képversek a hellenisztikus hagyományban jelentek meg, Theokritosz és Dósziadasz tekhopaignion oltárokon lévő képversei tojást, szárnyat és fejszét formáznak. A korai középkorban is közkedvelt irodalmi forma volt, a XX. században pedig Appolinaire fedezte fel újra a műfajt. A testfestés, a bőrre rajzolás és írás is számos ősi kultúrában megtalálható. Viola Szandra e két hagyományt ötvözte és gondolta újjá a testverselés elnevezésű új, magyar költészeti műfajban. Derrida a két művészeti ág között létrejövő kapcsolódási pontokat „egymásba oltásnak” nevezi. Így a testtapasztalatban megnyíló feszültség elsődleges ihletforrás, a test közvetítő közegén átszűrt „vad lényegek” szavakká válnak, hogy aztán ismét visszakerüljenek a testre, a forráshoz, majd, ebben a végtelen körforgásban újabb zsigeri, testi érzéseket váltsanak ki.

Én a jó verset a testemmel érzem

– mondja a költőnő, „nem véletlenül használja a nyelv a megérint kifejezést”. Csodás dolog képileg is rögzíteni azt a mozdulatot, gesztust, kinetikai energiát, amit a vers a testből kiválthat. A fotókon párhuzamosan jelenik meg az individuális-immanens és a kollektív testtudat, ahogy a saját test transzcendentális dimenziója (mely első sorban a költőiség által nyílik meg) konstituálja a másik tapasztalatát. Ebbe az olykor egy személyen belül megképződő, érző és érzett viszonyba, reverzibilis alteritásba lép be harmadik szemlélőként a fotós,(Nánási Pál), aki saját szemléletén átszűri, majd megörökíti a közvetlenül átélt idegentapasztalatot, rögzíti mindig meglévő jelenlétté saját látószögét.

A testversköltészet ingerhabzsolás! A bőrhőmérsékletű szavak az érzelmek színes pigmentjeinek lakhelyei. A hámrétegbe beszívódó versek, a festékkel, a látvánnyal és a gondolattal is bejutnak a szervezetbe ott komplex hatást érve el!

A testverselés definitív művészet, hiszen tulajdonképpen minden egyes alkotás egyben művészet-meghatározás is. Helyenként az ideális, elvárható, kívánt kép megsértése a szégyenérzet felkeltése a cél, a költőnő és a fotós is túloz valamilyen irányba. A túlzás, az imitáció jól jelzi, a szavak nem szó szerint, a képek nem kép szerint értendők, a testköltészet rákfenéjének több áttéte van.

A Testreszabás című kötet telve van eudaimonista erotikával, feltárultsággal, idegentapasztalattal, ugyanakkor intimitással is. A trükk abban rejlik, hogy egyszerre látjuk a külső és belső történéseket, egyszerre jelenik meg a saját test és a „másik húsa mint tükörjelenség”.

A fiatal test szépségének képeken való konzerválása olyan felület, amelyen a nem múló szavak rögzítik a gondolatokat, amelyek nincsenek kitéve az idő és a sejtek változásainak. A képeken a szövetek pillanatainak megörökítése egyszerre dokumentáció és prototípus. Az emberi test szubsztanciális és esetleges jellegét párhuzamosan örökíti meg.

A könyv itt megrendelhető.