Világhírű magyar fotóművészt ünnepelnek Franciaországban

Müller Miklósnak (Nicolás Muller), a szociofotó egyik legjelentősebb magyar származású alkotójának műveiből nyílt kiállítás hétvégén a Párizshoz közeli Tours kastélyában.

Az egyik legjelentősebb kortárs francia kiállítóhely, a párizsi Jeu de Paume együttműködésével létrejött kiállítás a Brassai, André Kertész, Robert Capa, Besnyő Éva és Horna Kati munkásságát bemutató tárlatot követően az elmúlt években a hatodik, amelyet magyar származású világhírű fotóművész életművének szentelnek Franciaországban.

Müller Miklós alkotásai most először láthatók Franciaországban: a mintegy 125 fotó és dokumentum a fotóművész lánya, Ana Muller spanyolországi gyűjteményéből származik.

A kiállítás időrendben mutatja be Müller Miklós munkásságát a magyarországi évek után a rövid francia és portugál tartózkodáson és a marokkói évtizeden át a spanyolországi letelepedésig.

A tárlat arra kíván rávilágítani, hogy a magyar fotósra milyen erősen hatottak azok a politika események és társadalmi helyzetek, amelyekkel karrierje során szembesült, s amelyek alapján kialakította úgynevezett humanista érzékenységű dokumentarista stílusát. Munkásságának egyik fő vezérelve volt a munkások és kivetettek világának megörökítése, a parasztoktól a marseille-i és portói dokkmunkásokon, valamint a tanger-i házalókon át a spanyol utcagyerekekig.

Az 1913-ban Orosházán született Müller Miklós 1931 őszén iratkozott be a szegedi egyetem állam- és jogtudományi Karára. Ekkoriban született meg benne a tudatos fotózás igénye. Megismerkedett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival, Radnóti Miklóssal, Ortutay Gyulával, Baróti Dezsővel, Tolnay Gáborral, Buday Györggyel. A harmincas évek közepén születtek meg első művészi értékű szociofotói.

1938-ban a háborús légkör, illetve az antiszemitizmus terjedése miatt külföldre utazott. Párizsban egy évet töltött, majd egy riport kapcsán Spanyolországba utazott volna, de csak Portugáliáig jutott el. Innen a marokkói Tangerbe utazott, ezután végleg elszakadt szülőföldjétől.

1947 nyarán barátja, Fernando Vela meghívta Llanesbe, a spanyol tengerpartra. Családjával végleg itt telepedett le, és 2000-ben itt is hunyt el. 1998 március 15-én a 85 éves művész munkássága elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta.

A kiállítás 2015. május 31-ig tekinthető meg Tours-ban.