Az utóbbi idők tankönyves botrányai olyan mélyen megültek az emberek fejében, hogy a most a facebookon körözött gyerekgyilkos anya történeténél, bár nem ismert a forrás, mindenki újabb tankönyves blamát sejtett. Sőt, sokan még attól is eltekintettek, hogy a történetben valójában nem az anya gyilkol, hanem még elképesztőbb módon, maga az Isten nyírja ki szegény gyereket, mert nem fogadott szót az anyjának. Az anyja aztán csak a gyerek sírból kikandikáló kezét veri alapos gonoszsággal, addig, amíg el nem tűnik, s meg nem kezdi föld alatti nyugalmas létezését.
A történet valóban horrorisztikus, ám elvetemültebb fajtából való, amelyben valóban megtestesül a gonoszság. Hogy milyen valós történet húzódhat a horror-mese mögött, csak elképzelni tudjuk. Merthogy a kommentlavina végén csak kiderült, hogy a sztori a Grimm-testvérek mesegyűjteményéből való.
Az egyik legszebb hozzászólás szerint régen ilyen horrorisztikusak voltak a mesék, mára azonban szelídültek.
Hát, nem t’om! Viszont mégis csak irodalmi műről vitázunk ismét.
Tankönyvbotrányokról ezekben a cikkekben olvashatsz:
Kortárs költőink irritálnak a tankönyvekben?
Varró Dani felesége válaszol a hisztérikus kommentelőknek
A tinibugyi kiverte a biztosítékot a szülőknél
Újabb botrány: Baltás gyilkos öl meg egy kislányt az 5.-es oktató CD-n
Nem fogod elhinni, mi van a gyerek erkölcstan könyvében!
Tankönyvbotrány: Szemöldöksmink és szőrtelenítés a 8.-os biológia tankönyvben?
A Grimm mesék nagyon nagyon betegek. Gyerekkoromban olvastam őket, és nem egy álmatlan éjszakát okoztak. Ezt leszámítva nem feltétlen gondolom azt, hogy nem szabadna őket megmutatni a gyerekeknek, mint például a Kis Herceget vagy az Egri Csillagokat, mert ha van egy tapasztalt, profi tanár, az képes úgy beszélgetni a gyerekekkel a meséről, hogy aztán nem kell rettegve hazamenniük.
Az más kérdés, hogy ilyen tanár nincs.