Pál Dániel Leventét az bosszantotta fel, hogy nem hívták meg egy kerekasztal-beszélgetésre, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia rendezett a tudományos könyvkiadás nehéz helyzetéről. Levelét változtatás nélkül közölte az Irodalmi Jelen, így:
„Kedves MTA! Kedves Szervezők! Szeretném jelen formában utólag megköszönni, hogy az alábbi kerekasztal-beszélgetésre nem kaptam meghívást. A belinkelt összefoglaló elolvasása közben is annyi indulat gyűlt fel bennem, hogy ezt személyesen nem tudtam volna kezelni, nem tudtam volna visszafogni magam, és általam régóta őszintén és mélyen tisztelt embereket bántottam volna meg – nehezen helyrehozható módon vagy kijavíthatatlanul.
Emlékszem, körülbelül egy évtizeddel ezelőtt – akkor még fiatal voltam és stb. – a hasonló szépirodalmi vagy irodalmi marketinges rendezvényeken lettem nagyon hamar nemkívánatos botránykő, kellemetlenkedő figura. Egy idő után a meghívások ritkultak, nem illettünk össze, csak „rontottam azokon is a levegőt” – ahogy egy kedves ismerősöm egyszer szépen megfogalmazta. Sajnálom, nem vagyok jó a közös önsajnálatban, a nosztalgiához meg még fiatal vagyok.
Azóta pedig eltelt egy évtized, történt ez és az, megjelentek és a kapott lehetőséggel ügyesen éltek nagyon tehetséges könyvszakmai emberek/menedzserek/szerkesztők, lefolyt némi víz a Dunán, csináltam én is ezt és azt, és a világ (egy része) megváltozott, arrafelé, amerre meglehetősen rossz vitakultúrámmal – általam akkor őszintén és mélyen tisztelt embereket megbántva – mondtam.
Most nagyon hasonló lett volna a helyzet… ezért őszinte hálával tartozom, hogy nem kaptam meghívást vagy felkérést a kerekasztal-beszélgetésben való részvételre. Indulatos kirohanásom és performanszom csak megzavarta volna a közös nevezőre hozott depressziós múltba révedést, és valljuk be, nem illett volna az MTA patinás rendezvényére, illetve épületébe.
Hálám abbahagyhatatlan hangsúlyozása mellett szeretném kívánni, hogy a 20. század után érkezzünk meg a 21. századba, és lássuk be, hogy ez nem is olyan rossz. Kérem, egyszer nézzenek bele a jövő csillogó két szemébe, s hagyják, hogy elcsábítsa Önöket, fogják meg a kezét és merjenek egyszerre álmodni és komplex rendszerekben gondolkodni. Jó lesz, ígérem!
Erről pedig kár lenne vitatkozni!
Kívánom a legjobbakat! És persze sok kitartást!
Tisztelettel, Pál Dániel Levente
főszerkesztő, ELTE Eötvös Kiadó / főszerkesztő, Gyógypedagógiai Szemle Online /főszerkesztő-helyettes, prae.hu&Prae / stb. stb. stb.”
