Radics Viktória irodalomtörténész ajánlja Gyarmati Fanni naplóját.
Mindenkinek nagyon ajánlom a Holmi augusztusi és szeptemberi számát, Gyarmati Fanni naplóját – írja Radics Viktória. A legfontosabb szövegeim (majd: könyveim) közt fogom eztán számon tartani. Hadd árnyalódjon az ember történelemszemlélete is. Akarom mondani, másként fogod látni eztán a hazát. Budapestet. És a hihetetlennel határos, hogy egy ilyen fiatal asszony ilyen tisztán látott, és ezt még rögzíteni is volt kedve és ereje. Idemásolok egy részletet:
1944. április 9. vasárnap. Reggel, takarítás után a terézvárosi templomba megyek. Szép, zenés húsvéti mise van. Rengetegen vannak. Semerre sem nézek, erősen zavar a sárga csillag. Nem várom be a végét, nagyon fázom, és fáj a lábam az állástól. Nem találom meg az áhítatot valahogy, úgy, mint tavaly a Bazilikában. Sietek a Hevrába, beadom a csomagot, utána a postára. Persze már bezárták, csak a Keletinél lehet feladni. Rohanok oda, hát kígyózó sorban állnak a zsidó rádióbejelentők. Csupa pitypang sárgállik hosszan. Beállok a sorba, és két óra után rám kerül végre a sor. Jól elrendezték, hogy éppen ünnepnap kellett ezt a bejelentést megcsinálni, gyalázat. Egy a sok közül, ami volt és ami még jön.
