Andrew H. Shirley (multimédiás művész, filmes, költő) és William Thomas Porter (szobrász, biciklikészítő, a Porter Cycles tulajdonosa) egy biciklis rendezvényen találkoztak 2009-ben. Egy évvel később együtt vezették a Weird Bikes Weird Art (Furcsa bringák, furcsa művészet) nevű aukciót, ahol Porter és más biciklikészítők szokatlan de még éppen hajtható kerékpárjait árverezték el.
Együttműködésük következő állomása a The Fuck Bike #001 című film, amit 2012 tavaszán mutattak be.
A filmben szereplő biciklit a Museum of Sex-ben ki is állították New Yorkban, a Fuck Art című csoportos kiállítás keretein belül. „Megkerestem Tomot azzal az ötlettel, hogy csinálhatnánk egy működő bicikli-szobrot, amivel megdughatsz valakit. Tom nagyon tehetséges művész és biciklikészítő, pár napba telt mire megvalósította a tervünket” – Emlékszik vissza Shirley.
A művészek igyekeztek tudatni a szemlélőkkel, hogy alkotásuk elsődlegesen szobor, ugyanakkor mint szexuális eszköz is funkcionál és teljesen interaktív, a látogatók anno ki is próbálhatták a bizarr szerkezetet. A Fuck Bike, egyszerre film, működő gép és működtetés nélkül is értelmezhető műalkotás. Kérdés persze, hogy a tabusértésen túl mi munkál még Shirley és Porter közös alkotása mögött. Az esztétikai élvezet, amit általában a művészet befogadása során érzünk testi élvezetté alakul(hat). Ha a látogató a kiállításon kipróbálja a biciklit, része lesz a műalkotásnak. Ha csak a filmet látjuk, nem leszünk alkotóelemei és valamilyen módon már fikciót látunk.
Shirley más, kevésbé provokatív alkotásait is megtalálhatjuk a neten. Legutóbbi alkotása a Wastedland című film, ami 2008-ban készült el és kortárs graffitiseket ábrázol, a Fuck Bikehoz képest azonban nem kevésbé szürreális módon.
