+ Irodalom

Nem provokált, csak változásért kiáltott a költő

költő

Ezúttal szervezeti vagy intézményi támogatás nélkül szervezték meg a Michael Rothenberg fejéből kipattant 100 Thousand Poets for Change elnevezésű kezdeményezés magyar változatát.

  • költő
  • költő
  • költő
  • költő
  • költő
  • költő
  • költő
  • költő

taste, creativity, spirit, poetry, freedom, sensibility, poems, happen, change, inside, move on, experience, bridge, problems, influence, vates, full of art, hope, responsibility” Százezer Költő a Változásért

Ez mind a vers. Eszköz a változás, fejlődés eléréséhez. Hatásos, mert szívig ér.

2014. szeptember 27-én a világ számos városában a költészet állt a figyelem középpontjában, ahogy Budapesten is, ahol Gyukics Gábor, Deák Bárdos Ágnes és Nagy Gabriella negyedik alkalommal – bár ezúttal szervezeti vagy intézményi támogatás nélkül – szervezték meg az amerikai költő, Michael Rothenberg fejéből kipattant, és hamar világeseménnyé duzzadt 100 Thousand Poets for Change elnevezésű kezdeményezés magyar változatát.

Alapértékek, a béke, különböző vallások, világnézetek, etnikumok békés egymás mellett élésének megteremtése, a cenzúra megakadályozása, a környezetszennyezés visszaszorítása, a társadalmi közöny megszűntetése, és még annyi más probléma megoldásra vár. A költők összefogtak, hogy egész nap, egymásnak adva a stafétát, szavalásukkal előmozdítsák a változásokat.

Sajó László Hungaro Barbarojának politikai és közéleti sorai konkrét protestálásnak hatottak a Szabadság téri estében.

Enyésző sikoly mellett gyilkos közöny honol.” Dukai Nagy Ádám az amerikai életforma kultikus kritikusát, Allen Ginsberget idézte.

Tábor Ádám gyújtóbeszéde Robbanáspont című verse volt:

mint a túlnyomás a gázpalackot
mint nietzschét a legnagyobb gondolat
mint forradalom a merev ósdi rendszert
mint megért gesztenye tüskés házát
mint atomgyutacs a hidrogénbombát
mint új látás a sokszázados formát

Az új nemzedéket többek mellett, Nagy Márta Júlia és Hartay Csaba képviselték. Utóbbi poétát arról kérdeztem, mit vár az eseménytől:

„Jó alkalom, hogy találkozzam költőbarátaimmal és megismerjem új verseiket. A hatását nem nagyon látom, de egy kis rezgést mindenképpen ad, ami hozzáadódhat egy nagyobbhoz. (…) A változásra hívja fel a figyelmet, többek közt azzal is, hogy évről évre más helyszínen van. (…) Négy versemet olvastam fel: A házak kikötők, Evilági, Hiszek az eltévedésben és Neked, nyár.

Kukorelly Endre egyebek között Nyugodt Szív című művét olvasta:

Látod, azon a padon él
az a nagykabátos ember.
A szagát elhordja a szél.
A szél minden szagot elver.
A nejlonzacskóit maga
köré pakolja szorosan.
Emberszag. Az ember szaga.
Látod, egy ember, szaga van.
Föláll, elindul, nem tudom
hova. Kihúzni a telet
a Népköztársaság uton.
Vagy megint Andrássy, lehet.

 

Zalán Tibor A névtelen velszi bárdját hozta:

Ötszáz bizony, dalolva ment,
de él e három még
a montgomerri vár ura
becsült vendégeként.

Szerinte a hatalom mindenkit átver, még mártírjait is. Számára a véleménynyilvánítás formája kizárólag költészete, de az nagyon.

A komoly topikok, toposzok okozta komorságban üde, de mindjárt kiderül, nem is oly vidám színfolt volt Sarankó Márta „névkirakós” anagramma játéka. A jelentkező bemondta nevét, Márta scrabble betűkkel kirakta, kis szünet, mintha gömbbe nézne, majd villámgyorsan variált, hogy értelmes szavakat kapjon, amiket felírt darabka színes papírra, azután újabb és újabb gyors rakosgatás, szókirakás, betűvetés, míg nem megszületett egy vers.

Részlet az enyémből: Kiss Annamária

Ni, aknáim sasra,
a minisas rakná
karimás inas, na.
Nini, karma ássa
á, nini! Sas karma!
Inas ánis-karma
a sarka? Innám is
sasmánia-kínra.

Aztán ránéztem a Szabadság téri szoborra.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara szerint:

    Radnóti: ma

    Oly korban élek én, e földön
    Mikor az ember, úgy elaljasult,
    Hogy önként, lett csaló, hazug,
    Balhitekben hisz, tajtékzik téveteg,
    Befonják életét, hazug ígéretek!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor hazudni érdem, s a tolvaj
    Betörő, rabló lett a kívánatos hős,
    S ki néma marad, vagy lelkesedni rest,
    Azt gyűlölik, akár a pestisest!

    Oly korban élek én, e földön,
    Nincs ki, szót emel, mind hazug!
    Akkor a koncból tán néki is jut!
    Az ország megvadult, s e rémes végzeten,
    Vagyont hajszol, rabol, részegen!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor gyermekét pusztítja az anya!
    Az asszony szereti e tettét,
    Az élő írigylé, a férges gazdagokat
    Habzó száján, szór átkokat!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor a költő nem szólhatott,
    És várta, hogy talán megszólhat újra
    Ha beül a szerkesztőségbe más!
    Mint mai, bunkó, kinevezett óriás!

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top