+ Film

A Szabadesés annyira üt, hogy Karlovy Varyban többen kisétáltak a teremből

Hőrich Nóra Lilivel, a Karlovy Varyban többszörösen díjazott Szabadesés című film szereplőjével beszélgettem.

Szerencsés helyzet, ha interjúalanyunk nem csupán egy nemzetközi fesztiválon többszörösen díjazott film szereplője, de láthatóan-hallhatóan, mint néző is szereti a szóban forgó alkotást. A Szabadesést többszörösen díjazták Karlovy Varyban, a zsűri Pálfi Györgynek ítélte a legjobb rendező díját, a film a múlt héten végre megérkezett a hazai mozikba is. Hőrich Nóra Lilivel, a film egyik szereplőjével beszélgettem.

Pálfi György Szabadesés című filmje nagy sikert aratott Karlovy Varyban, azonban kivételesen rövid idő alatt és kevés pénzből készült el. Mit érthetünk pontosan „rövid” alatt? Hogyan zajlottak az előkészületek és maga a forgatás?

Engem Pálfi György novemberben keresett meg, hogy lenne ez a szerep és így, casting nélkül, elvállalnám-e. Semmit nem tudtam még akkor a filmről, viszont már kezdett összeállni a szereplők listája és tudtam, hogy több nagynevű és általam nagyon szeretett színész fog játszani benne. Illetve tudtam, hogy Nagy Zsolt lesz a színészpárom, akit ugyan személyesen akkor még nem ismertem, de a munkásságát igen. Több filmben is láttam és nagyon vártam a közös munkánkat. Így pláne természetes volt, hogy elfogadjam a lehetőséget. Próbáltam ugyan puhatolózni Gyurinál a részletekért, de azt mondta, ne aggódjak, majd mindenről értesít időben. Akkor még treatmentet sem tudott küldeni, mert az is csak folyamatban volt. Végül megkaptam az első változatot, öt nap múlva a frissítettet, majd már januárban kezdtük is a forgatást. Ez elképesztően gyors tempónak számít a filmgyártásban. Próba sem igazán volt, inkább csak találkoztunk és beszélgettünk a szerepről. Ha jól emlékszem egyedül Molnár Piroskáék részét forgatták több napon át.

Mennyit tudtál előzetesen a szerepedről? Ugyan a történeteteknek van egy könnyen megérthető alapmotívuma, a végkifejlet talányos. Kaptatok a beszélgetések alkalmával bármilyen speciálisabb instrukciót, esetleg direkt értelmezést a rendezőtől?

Eleinte csak annyit tudtam, hogy egy tisztaságmániás párból lennék a női fél. Gyuri elmondta, hogy ez a pár annyira fél a külvilágtól, illetve a külvilág által hordozott vélt vagy valós kórokozóktól, hogy mindez egy ilyen külső szemmel nézve beteges formában nyilvánul meg. Roppantul tetszett a szimbolikája ennek a történetnek. A találkozóink inkább ötletelés jellegűek voltak, a készítők kíváncsiak voltak arra is, Zsolttal mi mit gondolunk a szerepünkről, van-e javaslatunk. Abszolút bevontak minket az alkotói folyamatba. Így aztán helyszíni instruálást már alig kaptunk. Gyuri egyetlen egy dolgot hangsúlyozott, hogy ez a pár a maga módján valójában teljesen normális, csak éppen a saját algoritmusuk szerint élik az életüket.

A film végleges változatában van egyébként bármi olyan részlet, ami Nagy Zsolt vagy a te ötleted eredménye?

Ha jól emlékszem, Zsolt ötlete volt például, hogy az első jelenetben vadászruha után meztelenül jelenjen meg. Én éppen ellenkezőleg, részemről inkább üzletelésről volt szó, hiszen lett egy dublőröm. Nem szerettem volna, ha Gyuri elképzelése sérülne a meztelenség filmbeli megjelenése és egyáltalán a mi szex-jelenetünk kapcsán. Viszont én kamera előtt ennél gátlásosabb vagyok, ezért kértem, hogy azokon a pontokon, ahol meg lehet oldani – tehát például nem látszik az arcom -, legyen helyettem egy dublőr. Ez egyébként több helyen megjelenik a filmben, ott van például Marina része is, amit ráadásul nagyrészt civilek részvételével forgattak. Ők pláne nem voltak hozzászokva ehhez az explicit, filmes meztelenkedéshez.

Több húzós, megrázó pillanat van a Szabadesésben, de köztük is a ti filmetek talán az egyik legkeményebb és az egyik legszürreálisabb. Milyen élmény volt ez a szokatlan atmoszféra alkotói nézőpontból?

Pontosan olyan bizarr volt forgatni is, mint amilyen hatást kelt a vásznon. Az, hogy borzalmasan kényelmetlen volt, ahogy körbetekertek minket folpackkal, még a legkevesebb. Semmiképpen sem volt könnyű feladat, hiszen Gyuri arra kért minket, hogy viselkedjünk természetesen, bármiféle paranoidokra jellemző gesztus, szemforgatás nélkül. Hangsúlyozta, hogy ez a pár nagyon szereti egymást, csak éppen nem a megszokott minták szerint. Ez egy normális vacsora, egy normális szex, meg kellett tehát teremtenünk egy erős erotikát és intimitást. Azt hiszem ilyen brutális jelenete még egyikünknek sem volt, pedig Zsoltnak ebből a szempontból még több tapasztalata van. Láng Imola díszlete elképesztő volt és rengeteget segített a munkámban: beléptem a díszletbe és ráhangolódtam erre a világra.

Ez az extrém filmgyártási tempó gondolom színészileg is más típusú munkát kíván. Téged inkább inspirált vagy gátolt, feszélyezett a forgatási idő rövidsége?

Helyszínen, legalábbis a mi esetünkben, már elég gördülékenyen mentek a dolgok, nem voltak vad túlórázások. Persze nem mondom, hogy nem volt stresszes. Nagyon rövid idő alatt vettünk fel minden jelenetet, ha jól emlékszem négy-öt snittel megoldottuk. Viszont az is igaz, hogy nekünk csak két napot kellett ebben a szorított tempóban végigdolgoznunk. A mi forgatási napjaink már a vége felé voltak és természetesen Pálfi Gyuriékon már látszott, hogy elfáradtak, hiszen ők ezt végig ilyen feszítetten csinálták. Számomra ezek a megkötések mindig stimulálják a kreativitást. Minél jobban rá vagy kényszerítve, hogy szigorúan fókuszálj, annál könnyebben megtalálod magad számára a kiskapukat. Persze, biztos van olyan munkafolyamat, ahol ez bénítóként hat, de engem inkább nem enged szétfolyni.

Ha választhatnál, melyik szerepet játszottad volna még el szívesen? Hét film, igazán széles a választék…

Ha lehet férfi szereplőt választani, akkor mindenképpen Hegedűs D. Géza karakterét alakítottam volna. Véleményem szerint a film egyik legmellbevágóbb része a nőgyógyászos epizód, Karlovy Varyban többen is felálltak azon a ponton és tüntetőleg kisétáltak a teremből. Úgy láttam a magyar közönség jobban bírta, a díszbemutatón legalábbis senki nem távozott. Én háromszor is végignéztem a Szabadesést és még mindig sokat finomodik a véleményem. Azt érzem, nagyon eltalálták a sorrendet a filmek közt és tényleg fokozatosan adagolják ezt a bizarr, szürreális feszültséget. Talán ezért is van és volt rám a legerősebb hatással az utolsó két kisfilm: akkora dózist kapsz, hogy a végén már tényleg üt. Úgy gondolom, egészében mindenféleképpen egy olyan filmről van szó, aminek igenis kell egy kis átfolyási időt adni magunkban.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top