+ Irodalom

Kurt Vonnegut nem csupán író volt, de guru is – interjú

vonnegut

Novemberben jelenik meg Kurt Vonnegut Éden a folyónál című posztumusz kötete, ennek és az életműkiadás kapcsán beszélgettünk Szántó György Tiborral.

Szántó György Tibor azt mondja: akár hat napig is képes lenne Kurt Vonnegutról mesélni. Nem csoda, hiszen számos Vonnegut-kötet fordítója ő, a Maecenas Könyvkiadó alapítójaként pedig az eddigi Vonnegut-életműkiadás gondozójaként ismerhették meg az olvasók. Szántó György Tiborral a Helikon Könyvkiadó új Vonnegut-életmű kiadása és a hamarosan megjelenő posztumusz-kötet kapcsán beszélgettünk.

A magyar nyelvű Vonnegut-kiadások összefonódtak a Maecenas Könyvkiadó nevével, most a sorozat a Helikon Kiadónál folytatódik. Miért?

A Maecenas Könyvkiadó már alapításakor elhatározta, hogy a teljes életművet publikálni fogja. Akkoriban – 1990 környékén – csak Az ötös számú vágóhíd, a Macskabölcső és még egy-két könyve volt ismeretes a magyar olvasó előtt, a termés nagyjából hetven százaléka nem jelent meg még itthon. Az Európa Könyvkiadó volt a Maecenas előtt a Vonnegut-könyvek gondozója: ennek köszönhetően már akkor kialakult  a Szerző rajongótábora. Viszont a rendszerváltást követően a sok éves kihagyás miatt gyakorlatilag szinte újra be kellett mutatnunk Kurt Vonnegutot a honi közönségnek. Ez sikerült is. Aztán következett a Maecenas életében egy drámai epizód. 2010 körül alkalmatlanná váltunk arra, hogy Kurt Vonnegut munkáit továbbra is folyamatosan a piacon tartsuk. Tekintettel arra, hogy addigi kizárólagos terjesztőnk a Matyi Dezső-féle Pécsi Direkt és az Alexandra-lánc volt, olyan súlyos károk értek bennünket, hogy nem tudtuk folytatni korábbi irányvonalunkat. A Helikon Könyvkiadó viszont vállalkozott a kötetek ismételt közreadására. Felkértek, legyek az életmű-sorozat szerkesztője és hogy minden egyes könyvhöz írjak elemző utószót. Elvállaltam. Immáron öt könyv jelent meg ebben a nagyon elegáns, fekete védőborítós, keményfedeles kivitelben, a hatodik pedig novemberben lát napvilágot.

Mi változik a korábbi kiadásokhoz képest?

A Vonnegut-életmű alappillérét és legismertebb könyvét, Az ötös számú vágóhidat 1972-ben adták ki magyarul. Fordítója Nemes László volt. Remek munkát végzett, de az idő olykor a legjobb fordítást is kikezdi. Ezúttal is valami ilyesmi történt. A Helikon kérésére így lettem én Az ötös számú vágóhíd újrafordítója. Nem ez volt az első Vonnegut-fordításom, sem az első újrafordításom. Valószínűleg a Kékszakáll című regényt is újrafordítjuk, mert a jelen fordításnál jobb szövegre lenne szükség. Drámai változást azonban nem tervezünk.

Milyen fordítási nehézségek adódnak a Vonnegut-fordító számára?

Kurt Vonnegut abban különbözik a legtöbb írótól, hogy tanulatlan, autodidakta író. Nyelvi képzetlenségéből eredően meglehetősen hanyag angolsággal írt. Mondatai végtelenül tömörek. Vonnegut ars poeticája, hogy az olvasó ideje szent. Vallotta, hogy a történetet a lehető leggyorsabban kell elmesélni, különben az olvasó sutba dobja a könyvet. Azok a fordítók azonban, akik úgy közelítenek a Mester könyveihez, hogy ezt az ars poeticát nem ismerik, hajlamosak arra, hogy körülírják, cizellálják mondatait. Nem állítom, hogy az eredeti nem irodalmi szöveg, de semmiképpen sem csiszolt és veretes. Arra törekedtem, hogy pontosan azt a fajta közvetlenséget, élőbeszéd-szerűséget adjam vissza, ami minden Vonnegut-szöveg állandó és jellegzetes stílusjegye.

Megjelentek kétnyelvű kiadások is. Ezeket hogyan fogadták az olvasók?

Valami többletet szerettünk volna nyújtani a hűséges Vonnegut-rajongóknak. És mivel szinte a teljes életmű napvilágot látott, azzal leptük meg az olvasót, hogy közreadtuk az eredeti mű fakszimiléjét is, együtt a magyar fordítással A kétnyelvű kiadások viszonylag jól fogytak. Más dolog, hogy beköszöntött a gazdasági válság. A honi Vonnegut-közönség – végzős gimnazista és egyetemi diákság, pedagógusok, művelt értelmiségiek – többsége nincs túl jó anyagi helyzetben.Néhány helyen ezért továbbra is kaphatóak a kétnyelvű kiadások. Vonnegut rajongótábora egyébként tényleg nagyon hűséges. A Mester azok közé az írók közé tartozik, akiknek a könyveit nem egyszerűen megvásárolják, hanem kifejezetten gyűjtik. Kevés írót szeretnek így az olvasói. Vonnegut ilyen író.

Mi lehet ennek a hatalmas szeretetnek a titka?

Kurt Vonnegut egyszerre gondolkodó, életmód-tanácsadó, guru és filozófus. Humora pedig ellenállhatatlan. És vállán viseli a földgolyó, sőt, az egész univerzum gondját-baját. Mindegyikünkhöz külön-külön képes szólni. Korosztálytól függetlenül híve az egykori hippi – Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije a mozgalom alapművei –, de ezen nemzedék szülei is rajonganak érte. Az Egyesült Államokban Vonnegut szinte „a haza bölcsének” minősült. Rendszeresen szerepelt a rádióban és a televízióban, mert nagy nevettető volt, szórakoztató és okos. Sok olyan olvasóval találkozom, akik számára Vonnegut igazi útmutató, példaadó apafigura. Könyveit böngészve az élet különböző sorscsapásai,  depresszió, vagy a reménytelenség rögtön tágabb dimenzióba kerül. Az olvasó személyes, egyéni válsága ettől válik elviselhetőbbé. Hatalmas internetes hálózat gyűlt össze Vonnegut és életműve körül. A hívek száma a Mester halála óta sem csökken. Kurt Vonnegut egyre népszerűbb és fontosabb. Mert ahogy a világ csakugyan kezdi a teljes téboly jeleit mutatni, egyre több embernek jut eszébe: „hopp, mindezt Vonnegut apánk már rég megírta!”

Különös módon sok országban nem létezik Vonnegut-kultusz. Franciaországban például nincs erős rajongótábora. Feltehetőleg a francia nyelv nem igazán jó közeg arra, hogy a vonneguti üzenetet megszólaltassa. Viszont az egykori Szovjetunióban és a mai Oroszországban máig rendkívül népszerű. Ahogyan Itáliában és Lengyelországban is, ahol elsőrendű írók fordították a regényeit. Ezért fontos, hogy az eredetihez közelítő, minőségi szövegeket adjunk közre. Szerencsére nálunk olyan fordítókkal, mint Borbás Mária (Macskabölcső, A Titán szirénjei, Börleszk) Vonnegut hamar igazi kedvenccé vált.

Vonnegut leosztályozta saját regényeit. Mennyire lehet iránymutatás egy kezdő Vonnegut-olvasó számára az író által adott érdemjegy?

Nincs jelentősége, hogy egy-egy író tulajdon életművét hogyan értékeli. Vonnegut például a Bajnokok reggelijére közepesnél is gyengébb osztályzatot adott, holott ez az egyik legjobb és legnépszerűbb regénye. A gyenge érdemjegy inkább azt tükrözi, hogy ez volt az a könyve, amivel alig boldogult. A regény évekig sehogy sem akart összeállni. Az író sohasem tartotta túl sokra. Amikor Vonnegut a saját életművét értékelte, szerintem inkább arra emlékezett, hogy melyik könyvével mennyit bajlódott. Egyébként Az ötös számú vágóhidat jutalmazta a legmagasabb érdemjeggyel.

Novemberben újabb posztumusz novelláskötet jelenik meg Vonneguttól. Elképzelhető, hogy kerülnek még elő írásai?

Amikor 2007-ben Kurt Vonnegut meghalt, honlapján egy nyitott ajtajú kalitkát láthattunk, mindenféle kommentár nélkül. Ez a nyitott kalitka utalt arra, hogy ars poeticája másik elemeként Kurt Vonnegut „kanári volt a bányában”. Egykor, régen a bányászok azért vittek le magukkal kanárit, hogy ha a madár elpusztul, halálával jelezze a bajt. A gyilkos gáz szagtalan. Mi, emberek rendszerint csak akkor vesszük észre a bajt, amikor már késő.

Vonnegut fiókja halála után sem ürült ki. A család – ők a hagyaték jogörökösei – olyan kiadatlan művekre, elsősorban novellákra bukkant, amelyek az ötvenes és hatvanas évek eleje között keletkezhettek. Vonnegut saját magával szemben végtelenül szigorú kritikus volt: eldobálta, amit selejtnek vélt. Ezeket viszont őrizgette. Végrendeletileg sem tiltotta meg a kiadásukat, ezért a család úgy döntött, hogy a rajongók kedvéért közzéteszik őket. Annak idején az első posztumusz kötetet a legeslegutolsóként harangozták be. Magyarul Ördögcsapda címen olvasható. Sokan már akkor kizártnak tartottuk, hogy ne akadna egyéb is abban a fiókban. És lám, immáron három posztumusz novelláskötete olvasható magyarul. 2014 novemberében jelenik meg a negyedik válogatás. Ennek tartalma először e-book formában, kizárólag az Amazon előfizetői számára volt hozzáférhető. Azt gondolom, hogy végképp kiürült a fiók. Olyan töredékkel zárul a könyv, amely mondat közben megszakad. A szerkesztők így akarhatták jelezni, hogy íme, végére értünk a termésnek.

Ezért a most novemberben megjelenő Éden a folyónál című kötet nagy valószínűséggel csakugyan az életmű utolsó gyöngyszemeit tartalmazza.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top