+ Film

Valóság lehet a növényember?

növény

Elméletileg lehetséges a megfelelő genetikai átültetésekkel, hogy egy embernek zöld, fotoszintetizáló bőre lehessen.

Most játsszák a mozik a Galaxis őrzőit, kellemesen szórakoztató akciófilm a Marvel egyik képregénye alapján. Egyik szereplője Groot, a fára hasonlító lény, aki nem az a szószátyár fajta, de köszöni jól elvan, mozog, harcol, vagy virágot ad egy kislánynak, ahogy épp kell. Az állat és a növényvilág nincs olyan messze egymástól, mint ahogy elsőre hinnénk, (a gomba is érdekes kapocs?) sőt, egyes tudósok azt is feltételezik, hogy léteznek gondolkodó növények is valahol az univerzumban. Vajon mennyire áll távol a valóságtól a galaxis kérges őrzője?

Danny Chamovitz, a Tel Avivi Egyetemen működő növénybiológia

központ (Manna Center for Plant Biosciences) igazgatója szerint a kommunikációra és érzékelésre képes növények nem is sci-fi teremtmények. Sőt, a növények élete sokkal izgalmasabb, mint amit feltételeznénk róluk. „Nem gondolunk rájuk élőként, mert nem mozognak. De a tudomány állása szerint a növényeknek a halláson kívül minden érzékelése megvan, ugyanúgy, mint az állatoknál”.

Reagálnak a kemikáliákra, az úgynevezett kulcs-zár módon, az állatok szaglásához hasonlóan. Fényérzékelőik vannak, amik máshogy viselkednek a különböző hullámhosszú fények hatására.”Tudják” ha megérintjük őket, mondja Simon Gilroy, botanikus professzor a Wisconsin-Madison Egyetemről.

Érzékelik a helyzetüket is, tudják,

ha fejjel lefelé ültetjük el őket, így Chamovitz. Gilroy szerint egyes növények „hallanak” is, legalábbis meg tudják különböztetni a hernyók rágásának hangját, a vibrálás alapján. Viszont az, hogy a zene érinti őket, Gilroy szerint nem tudományosan alátámasztott tény.

Tehát a növények információt gyűjtenek a környezetükből, amire aztán valahogyan reagálnak. Sikoltani vagy elszaladni nem annyira van lehetőségük, de gondoljunk például arra a szegény bazsalikomra, amit távol raktunk az ablaktól, aztán szinte vízszintbe nőtte magát, hogy fényhez jusson. Ha egy részét a növénynek megesszük, olyan vegyi anyagok szabadulnak fel benne a stressztől, amelyekkel eléri, hogy ne legyen annyira vonzó a rá leselkedő lényeknek, változik az íze.

Kommunikálnak egymással,

nem fukarkodnak azzal amit „tudnak”. Egy kórokozó vagy élősködő hatására szintén változik a kémiájuk, ezáltal a szomszéd növény „kiszagolhatja” a bajt. Védelmet kapcsolnak be, ha a mellettük lévő növény beteg. A kukorica hajtásai szeretik a 220Hz frekvenciájú hangot, és az irányába nőnek, mert ez árad a gyökérből is. A csili kicsi hajtásai meg gyorsabban nőnek, ha érzékelik a kömény közelségét.

Groot azonban nem csak érzékel és kommunikál, hanem mozog is. (Meg gonosz űrlényeket emelget az orrcimpájuknál fogva, és jó barátja egy géppuskával rohangászó mosómedvének, aki kemény és vicces egyszerre, de ez másik része a történetnek.) Gilroy azt mondja, hogy igazából a nem növényszerű a mozgásában az a sebessége.

Az állatok sejtjei más felépítésűek,

izmokat alkotnak a kapcsolódási módjuknak köszönhetően, míg a növények elkülönülő sejtjei egymástól elhatárolva léteznek, merev hálót építve. Téglafal és golyóscsapágy, ha érzékletesek akarunk lenni. Kell a kölcsönhatás, de egészen másra jó. Ezért a növényeknek nincs esélye izmot alkotni, sőt, az egész testük arra épít, hogy a helyükön maradnak és kihozzák a lehető legtöbbet a fotoszintetizálásból.

Azért mégis mozognak ám, csak növekedéssel. Megnyújtják a sejtet a száruk sötétebb oldalán, és így igyekeznek fényhez jutni. De ott van például Vénusz légycsapója, amelyről Gilroy elárulta, hogy tulajdonképpen elképesztően gyors növekedéssel egy savnak köszönhetően képes összecsapni az „állkapcsát”. A sav ugyanis puhítja a sejtjeit, és ettől képesek gyorsan mozogni.

A másik ok, amiért nem mászkálnak, hogy

rengeteg energiába telik, amit nem kapnak meg a fotoszintetizálásból. Más dolgokat kellene enniük ahhoz, hogy állatok módjára mozoghassanak.
Ami viszont Grootot és a növényeket általában menővé teszi, az éppen a növekedés képessége.

Egy állat szervileg, végtagilag többnyire készen van születésekor, és ha elveszíti egy testrészét, az nem szokott visszanőni. A növények viszont, köszönhetően a bennük lévő őssejtnek és szerkezetüknek, szinte mindig képesek visszanöveszteni elvesztett tagjaikat. Groot is ilyen, csak ő szupergyorsan teszi ezt.

A Földön laboratóriumi körülmények között alakulhatna ki

növény-állat hibrid. Elméletileg lehetséges a megfelelő genetikai átültetésekkel, hogy egy embernek zöld, fotoszintetizáló bőre lehessen. De hogy ebből bármit profitáljunk, lombkoronát is kellene növesztenünk hozzá.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top