„Botrányba fulladt Balla D. Károly könyvbemutatója az ungvári Archipenko-teremben. Az író enyhén ittas, felvillanyozott állapotban jelent meg a közönség előtt.
Amíg Vereczkey Béla igazgató bemutatta, még türtőztette magát, csupán szapora csuklóropogtatásával, törött szemüvegével és a nyakában viselt, kissé feslettnek látszó nemzetiszín selyemsállal keltett némi feltűnést, ám amikor szólásra emelkedett, többeket megbotránkoztatott. Előbb ugyanis konyakot rendelt, majd a közönséget kezdte sértegetni, mondván, az ő magasröptű előadásából, amelyben új könyve kapcsán a regényírás fenomenológiáját és a komplex létezés ontológiáját kívánja kifejteni, úgysem fognak egy szót sem érteni. Ebben nagyjából igaza is lett.
Amikor egy idősebb hölgyalkalmazott ízléses tálcán meghozta és elébe tette a kupica konyakot pohár víz kíséretében, az író durva szavakra ragadtatta magát, amiért a „visszeres lábú vén satrafa” nem az egész üveget hozta ide. A konyakot felhörpintette, a vizet pedig a közönségre löttyintette. Az első sorból néhányan felpattantak és arcukat törölgetve felháborodásuknak adtak hangot. „Üljenek csak le és tekintsék megtiszteltetésnek, hogy a kultúra szent keresztségében részesítettem magukat, egyszersmind vegyék tudomásul, hogy Heidegger egy nagy seggfej.” E szavak hallatán két pedagóguskülsejű hölgy szörnyülködve távozott, vélhetően az egzisztencialista bölcselő iránti rajongásukban vérig sértve. (…)”
A drámai végkifejlet itt olvasható.
Balla D. Károly József Attila-díjas kárpátaljai magyar író, szerkesztő, blogger. Költőként indult, majd verseskötetei után sorra megjelentek novellái, publicisztikai kötetei, drámái, regényei. Több mint húsz önálló könyv szerzője. Írócsoportok vezetése, folyóiratok és kiadók alapítása, internetes portálok indítása fűződik nevéhez. A 2000-es években fokozatosan felszámolta közéleti és irodalomszervezői kötöttségeit. Meglehetős visszavonultságban él és alkot, azonban sokat publikál, és az interneten is intenzív a jelenléte.