+ Jegyzet

Lázadás!

lázadás

Lectori Salutem! Mai magyarul: Üdvözlet a Klikkelőnek! Ha pedig ma már ő a tízezredik – üdvözletünk még hódolatteljesebb.

Lectori Salutem! Mai magyarul: Üdvözlet a Klikkelőnek! Ha pedig ma már ő a tízezredik – üdvözletünk még hódolatteljesebb.

A címadás fontosságára hívta föl a figyelmet nemrég a Főszerkesztő Úr. Azután arról beszélgettünk, hogy a lassú szövegek, az olyan tárcák, amilyeneket például Kosztolányi Dezső írt, ma már nem mennek.

A kihívás: hogyan tudom lassú szövegeimet úgy felidegesíteni, hogy érdeklődést keltsenek? Úgy látom ugyanis, hogy érdeklődés és idegesség együtt jár manapság. A hírműsorok például! Nézek egy hírt, de közben szól már a düb-düb zene, és lent a csíkban már fut az új hír, csak győzzek utánafutni. Valószínűleg nem is az a cél, hogy utolérjem, hanem, hogy állandó futásban tartsanak.

Na, aki idáig elfutott, arra kérem, huppanjon le kicsinyég. Úgy tudom, ilyen szavakat sem illik használni, de a nyelvi fordulatokban is igyekszem megfelelni a címben meghirdetett programnak. A történet meg, az lassúbb már nem is lehetne. Emlék, emlék: a kiváló színháztörténészről, Cenner Mihályról (1917–2001), aki nagyszerű színháztörténeti kiállításokat rendezett és kiváló könyveket írt e témakörben.

Színháztörténész-egyetem, sajna, ma sincs. Pedig milyen jó volna, ha katonaiskolák helyett mindenütt színháztörténeti egyetemek működnének! Talán Kelet-Ukrajnában se hullanának, szenvednének, éheznének az emberek, hanem jöhettek volna Kijevbe, a most végetért Gogolfesztiválra, ahol biztosan sokkal több színházi program lett volna, ha nem dúlta volna az országot háború…

Cenner Mihály például úgy lett színháztörténész, hogy jogot végzett, s az ötvenes évek legelején az újpesti tanács anyakönyvi hivatalában dolgozott. Nem sokáig… Vad idők voltak az ötvenes évek, vad káderek kerültek az élre, akik nem állhatták az olyan ízig-vérig kulturált polgárt, amilyennek Cenner Mihály is született.

Valami vad tanácselnöknő szolgálta ekkoriban Újpesten a világforradalmat. Ráripakodott egy reggel Cenner Mihályra:

– Cenner, hallom, maga kezicsókolommal köszön a nőknek?!

– Nem. Csak a hölgyeknek, kérem.

Lázadás!

Igaz, hogy csak egy decens nyelvi fordulattal, de azoknak az éveknek a „szűrt levegőjébe” még ez a stilisztikai inszurrekció sem fért bele.

És akkor most kellene jönnie a düb-dübnek, hogy megfeleljünk korunk követelményeinek. De nem biztos, hogy ez szándékunkban áll. Új szűrőkön át, új „szűrt levegő”? Inkább, amint a címben jeleztem: lázadás…

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top