+ Színház

Kocsmadráma Debrecenben – Tar Sándor ihlette

kocsmadráma

Az Istent a falra festeni című kocsmadráma születésének tanúi lehetnek az érdeklődők.

Beszélgetéssel egybekötött nyílt próbát hirdet a magyar dráma napján a debreceni Csokonai Nemzeti Színház: vasárnap 10 és 12 óra között az évad első bemutatója, az Istent a falra festeni című kocsmadráma születésének tanúi lehetnek az érdeklődők a Víg Kamaraszínházban – közölte a színház sajtóreferense az MTI-vel.

Vajland Judit elmondta: a Tar Sándor-i ihletésű, fanyar humorú, ugyanakkor a sehová tartás keserűségét idéző darab alkotói folyamataiba az író-rendező Mészáros Tibor és a színészek – mások mellett Ráckevei Anna, Bakota Árpád, Vranyecz Artúr és Varga Klári – segítségével pillanthatnak be.

A színfalak mögé is benézhetnek a Csokonai Színházban a magyar dráma napján. Az érdeklődő nézők részt vehetnek egy értelmezési játékban, hogy kiderítsék: mit mond egy szöveg annak, aki olvassa és annak, aki színpadra állítja.Közlése, üzenete kimeríthető-e egyszer és mindenkorra? Hogyan láttat-fedeztet fel egy rendező újabb és újabb értelemvonatkozásokat a színészeivel, hogy ne maguk mögött hagyjanak egy szöveget, hanem belebocsátkozzanak?! A rendező és a színészek a felmerülő kérdésekre is szívesen válaszolnak!

A kocsmadrámáról így vallanak az alkotók:

Az életben csak az az öröm, hogy minden elmúlik, és ez ugyan néha fájdalommal jár, de a fájdalom is elmúlik, és az meg akkor már öröm. – ilyen és ehhez hasonló mentőöveket vágnak egymáshoz ott, ahol a boldogság csíráját a keserűség levével öntözik.
A helyszín Magyarország egy nevén nem nevezett falujának utolsó – ha nem egyetlen – utcája, s annak fő színtere, a kocsma. Hivatalosan persze presszó, Misi-presszó, a tulaj után. Itt sörrel kísérik a pálinkát, pálinkával kísértik az Istent – és mindezt persze hitelre. Ez a hely mégis aranybánya, hisz itt szórja szét szemérmetlenül élete göngyöleg-gyöngyét az utca díszes-fergeteges kis kolóniája, s itt örülnek együtt – a másik baján.
De mikor van, hogy már kár az öröm? Vajon hány utolsó cseppet lehet tölteni a néha félig üres, néha félig teli pohárba? És ha már rég betelt, meddig mutogathatunk egymásra Isten ujjával? És mikor van túl későn rájönni, hogy úgy volt jó, ahogy volt, amíg nem lett így, ahogy van?
A válasz kacagtatóan édes nedűje és gyomorkeserűje is ott csordogál. A kocsmában.
Fogyasszák figyelmes mértékkel!
Egészségükre!

Forrás: MTI/Csokonai Színház

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top