Csilla
Telefon. Nincs erő a lábamban felállni, az asztalhoz menni, hogy megnézzem, ki az, nem akarok beszélni senkivel. lerakja, újra csörget. Fontos lehet. Unokahúgom, Csilla hív. Amikor nem unokahúg, családjogász.
– Hogy vagy? – kérdi.
– Fáradtan.
– Gondolom. Újra beadtad a válókeresetet.
– Be.
– Mi történt?
– Hosszú. Karácsony óta tart.
– Röviden.
– Tudod, akkor elhúzott, hogy ő megy. Levelet hagyott, amiben kér, hogy segítsek, legyen könnyű a válásunk. Csak néztem.
– Ő akar menni?
– Ezt írta. Hogy látja, nem jó, nem vagyok boldog, ő sem az. Mindent megtett, írta.
– Minden rohadék így gondolja, hogy mindent megtesznek.
– Ja.
– Gondolom, nem jön temetésre. A tatáén se volt.
– Nem. Marad otthon Milánnal.
– Jó kifogás.
– Nem kell kifogás. Azt tesz, amit akar. Mindig így volt.
– Tudom. Túl sokat megengedtél neki.
– Mindent. Így is az volt, hogy én akarom hordani a kalapot.
– Hallom, hozzád ütött.
– Nem mondhatnám. Inkább csak visszaél az erejével. A törvényszéki orvosnak nincs mit mutogassak.
– Az elég baj.
– Meg hát a temperamentuma, tudod milyen. De nem az első. Viszont az utolsó.
– Helyes. Jól teszed. Amelyik férfi nőhöz üt egyszer, rászokik. Rendőr ismerősöm mondta. Sok ilyen van, nem te az egyetlen, sajnos.
– Tudom. Ebből én most kimászom, ha addig élek.
– Végre a hangodat hallom. Hiányzott. Erősen rád ült Haik. Sokszor éppen úgy beszéltél, mint ő.
– Ezentúl csak ezt hallod.
– Öröm! Holnap találkozunk. Vigyázz magadra. Ha baj van, hívj. Ha nagy baj van, hívd a rendőrséget.
– Kétszer megtörtént. Nem tudnak tenni semmit, amíg közös a lakcímünk és a nevét viselem.
– De fontos, hogy hívd, írnak jegyzőkönyvet. Papír. Minden papír bizonyíték.
– Baszhatom, ha a papír előtt agyonüt.
– Ott csak nem tartotok.
– Dehogy.
– Akkor meg rendőrség, papír. A tárgyaláson minden bizonyíték jól fog. Emőke látta, ami történt?
– Nem. Mosogatott. Háttal állt. Nem látott semmit.
– Attól még tehetne vallomást.
– Nem tesz. Haik rá két percre már mondta: hülye vagy, elestél.
– Púh. Ilyen a házasságon belüli bántalmazás, tudom.
– Az.
– Holnap találkozunk. Menj valakihez aludni, ha otthon nem tudsz.
– Nem megyek sehová. Nem menekülök. Itt a gyerekeim. Így is hozza-viszi őket.
– Ez mindig így lesz. A gyerekekkel sakkban tart.
– Pontosan. A gyerekek nagyok, szerencsére. Képesek elmondani, mit akarnak és mit nem. Amit nem akarnak, azt nem csinálják. Valahogy lesz.
– Tündét hozod?
– Igen.
– Várunk holnap.
– Jövök.
