A Dürer-kertbe megérkezve egyik szemem sírt, a másik nevetett. Az egyik nevetett, mert szerencsére sokan érkeztek Galla Miklós zenés előadására, a másik viszont kissé sírt, mert emiatt a folyosón is álltak az emberek. Ugyan nagy nehezen bejutottam az utolsó sorba, ez viszont a százhatvanvalahány centimmel még nem feltétlen elég az üdvösséghez.
Ugyanakkor némi helyzeti előnyöm volt, mert két éve már volt szerencsém ehhez a műsorhoz egy másik budapesti klubban, akkor remekül szórakoztam. Így volt ez most is, bár egy dolog engem is meglepetésként ért.
Ez Galla Miklós fellépő-hacukája volt: kész szerencse, hogy feltalálták a fényképezőgépet, mert megfelelő szókincs híján aligha tudnám megfelelő módon visszaadni a látványt.
Fotó: Matt Hensley, http://galla.matt.fotoalbum.hu/
Ez a kép csak Galla Miklós elejét mutatja meg, a hátulját nem, pedig az igazi meglepetés ott volt. A bátrak a többi fotó között megtalálhatják a megoldást.
Galla Miklós zenei munkásságáról korrekt keresztmetszetet nyújtott a műsor: a legismertebb GM49-dalok mellett (Bélát itt ne keressék, Kötöde, Brékó) volt a Holló Színházas Krumplidal, illetve voltak a Pa-dö-dőnek írt dalok is, például a Pók van a kádban, ami egyfelől egy hatalmas sláger, másfelől Gallának sokkal jobban áll szerintem. A feldolgozások sem maradtak el (Small Faces, Edith Piaf) és nem kell aggódni, volt a Dallas is. A Dürer-kert menedzsmentje állítólag kicsit aggódott, ezért Galla lelkére kötötték a műsor előtt, hogy mindenképpen énekelje el.
Sajnos a GM, több mint 49 zenekart nem sikerült elcsípnem az elmúlt években, amelyben remek zenészek kísérik Gallát. Ezúttal a műsor a szólóelőadásnak megfelelően fél-playback volt (a zene alapról megy, az ének élőben), amitől amúgy a falnak mennék, de itt nem zavaró, itt úgyis inkább Gallán van a hangsúly.
Meg azon, hogy amikor megérkeztem, nem volt olyan jó kedvem egyéb okok miatt, aztán hiába utolsó sor meg százhatvan centi, a műsor után vigyorogtam, mint a vadalma. Mások is így gondolták: például az az úr is, aki a ráadás előtt bekiáltotta, hogy soha ne legyen vége a műsornak. Két repeta után aztán csak vége lett, de úgy hírlik, lesz folytatás. Addig is:
