+ Irodalom

A nő, aki kiolvasta a világot

A nő, aki kiolvasta a világot

Ann Morgan a magyar irodalomból is válogatott.

Ann Morgan angol írónő furcsa kihívás elé állította magát: elhatározta, hogy a világ összes országából elolvas egy könyvet. Élményeit, tapasztalait a blogján gyűjtötte össze.

A nő, aki kiolvasta a világot

Morgan ötlete abból adódott, hogy könyvespolcán végignézve szinte csak angol és amerikai irodalmat talált.

Kitaláltam, hogy bepótolom mindazt, amit elmulasztottam eddig, ami hiányzott. Elhatároztam, hogy elolvasok egy-egy könyvet a világ minden tájáról, beleértve az USA összes államát is.

Felkutatni ennyi könyv angol fordítását nem volt egyszerű feladat. Morgan kezdetben nem is tudta, milyen úton induljon el. A blog azonban elképesztő népszerűségre tett szert, számtalan könyvajánló érkezett be a világ minden tájáról. Volt aki saját hazája remekeit ajánlotta Morgannek, mások egyetemi kutatások során szerzett tapasztalatokat osztottak meg az írónővel, sőt egyes kiadók még a megjelenés előtt Morgan rendelkezésére bocsátottak néhány fordítást.

Néhány ország kultúrájára pedig nem is igazán jellemző az írott szövegek őrzése.

A Marshall szigeteken például egyszerűbb megkeresni egy helyi történetmesélőt, és meghallgatni pár történetet, mint megtalálni egy könyvet.

A nő, aki kiolvasta a világot

Morgen a magyar irodalom remekeiből is válogatott. Ajánlották neki Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek, Kosztolányi Pacsirta, Kertész Imre Sorstalanság, Szerb Antal Utas és holdvilág, Esterházy Péter Semmi művészet és Karinthy Frigyes Epepe című regényét.

Morgannak sikerült talán a legnagyobb fába vágnia fejszéjét, Karinthy Epepe című a XX. század talán legtalányosabb magyar regényét választotta. 

A nő, aki kiolvasta a világot

Morgan Karinthy-értelmezése itt olvasható.

3 hozzászólás

3 Comments

  1. waddysno szerint:

    kicsit félbemaradt ez a cikk, nem?
    az ilyen írásoknál a wikipédián szokott lenni egy megjegyzés hogy: this article is a stub

  2. Benedek Leila szerint:

    Ez tulajdonképpen egy hír, igazából csak figyelemfelkeltés volt a cél, meg egy kis motiváció. De van benne valami, meg lehetne kérdezni Morgant Karinthyról.

    • waddysno szerint:

      jó, jó értem, csak azokkal mi van akik nem tudnak angolul? vagy nem tudnak annyira angolul?
      azok cska néznek bután, hogy „de jó lennem egtudni mit is gondol Morgan a mi Cininkről, aztán legfeljebb a gugli segít rajta eképpen, ami valljuk be roppant szórakoztató tud lenni, csak éppen nem egy dadaista prózaversre vagyun kíváncsiak, ami egy kínai használati utasáításnak álcázza magát. 🙂

      Magyarország: elveszett a szállítás

      Ez egy ajánlás Stewart booklit.com . Mivel a hajtóereje nem csak booklit.com, hanem a világirodalom Forum , Stewart tud egy-két dolgot a globális szakirodalom, így szerettem volna, hogy mi a javaslat lenne, mint a.

      Írt 1970-ben, de nem fordították le angolra 2008-ig, Ferenc Karinthy Metropole elmeséli magyar nyelvész Bubai aki véletlenül kerül egy járat a rossz helyre, és ahelyett, hogy megérkezett a konferencián is annak köszönhető, hogy beszélni, találja magát rekedt Egy rejtélyes ország, ahol nem tudja megértetni magát. Zavart, és egyre inkább kétségbeesett, azt kell, hogy minden tudását, egyetemi képzés, ravasz és ösztönök elviselni, hogy megpróbálja feltörni a rejtélyes nyelv a polgárok és megtalálni az utat haza.

      Karinthy egy ügyes mesemondó. Elsöprő az olvasó végig az akadályokat, hogy a hitelesség – a hiánya bárkinek tudomása a két tucat nyelven Bubai beszél, és a látszólagos közömbössége a szálloda személyzete az ő sorsát, nem is beszélve az egész ügylet, hogy oda az első helyen – Létrehoz egy lenyűgöző munka.

      Teszi ezt azáltal, hogy elfogadjuk a hihetetlen jellegét a történet és a nyújtás a határokat még tovább: az irodaház alatt a szálloda közelében nő egy lehetetlen sebességgel, például, és a város indulatok kavarognak a „soha véget nem érő csúcsforgalom”. Ennek eredményeként, mint a főszereplő, sosem vagyunk egészen biztos, hogy hol vagyunk, és találjuk magunkat kíváncsi a Bubai, hogy ő „a Földön egyáltalán, vagy valamilyen más része a kozmosz” -, vagy akár egy képzeletbeli világ, ahol a szabályok eltérnek a saját.

      Ebben az értelemben a zavar is fokozta Bubai nyelvi szakértelmet. Néz az ember használni a navigációt az utat kultúrák közötti olyan könnyen, mint a legtöbb ember kap körül házak megpróbálja nem lehet elérni még a legalapvetőbb szinten a kommunikáció izgalmas.

      Időnként lehet nagyon vicces, mint amikor a hős „minden, de táncolni düh […], a karjait cséplés a levegő”, de mivel a könyv megy és Bubai visszahúzódik tartózkodás eredményeként folyamatos visszautasítja találkozik az egyre tragikus és zavaró. A unmaking az ő bizalmát és identitástudat alakul dermesztő példázat a gyorsaság, amellyel mindannyian lehet, hogy hagyjon fel a készségek és az önálló hit az arcát a tartós elutasítás és a frusztráció.

      Ha tudtam volna, hogy csak fogás lenne, hogy az ingerlés egy kicsit furcsa közepe felé a könyvet. Ahogy Bubai körökben a kommunikációs probléma, visszatér újra és újra ugyanazt a kétes megoldásokat, mint például, hogy valaki megpróbál betörni egy zárt ház, a narratíva egy kis ismétlődő.

      De ez nitpicking. Összességében ez egy teljesen lekötő és mesteri munka a potenciálisan élet és a halál következményei, hogy nem tud kommunikálni. Ez az egyetlen könyv, amit olvastam, ahol az összes párbeszéd bár a szavai a főhős halandzsa, de ez is az egyik legalaposabb és erős ünnepségek a nyelv minden formájának. A öröm.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top