A Szigetet megelőző hétvége mindig kritikus pontja a budapesti nyárnak. Megérkezik a túrazsákos-napszemüveges külföldi invázió, és mivel mindjárt Sziget, de még nem, irány a belváros. Az egy emlékműre jutó turisták száma ekkor éri el tetőfokát, a Hősök tere és környékén magyarul tüzet kérni szimpla naivitás.
Az Art Moments Fesztivál programsorozat
Az augusztus 7. és 20. közt a városligeti Csónakozó Tóra felhúzott stégkomplexumon csütörtöktől négy napon át tartó Hadik Irodalmi Szalon egy jó kultúrfesztivál minden szükséges adottságával rendelkezett. Volt itt staff-os póló és fehér sátras jegypénztár, mellette – mert biztos, ami biztos – karszalagot csekkoló biztonságiak. Persze amikor az ember az este folyamán már negyedszer sétált ki-be (ami nagyjából 10 métert jelentett), a karszalag felmutatásáért utánunk siető lány buzgóságát azért túlzásnak érezhetjük.
Mindenesetre tényleg elismerés az Art Moments hétvégéjéhez, nem hogy egy estét, de négy napot kitöltött az, amit kaptunk. Az atmoszféra pedig telitalálat. Vajdahunyad vára, tó, meg persze a Műjégpálya épülete – már önmagában nem rossz háttér. Erre jöttek a fények, az elszórtan kitett, strandot idézően sárga-fehér csíkos napágyak és a földön heverő babzsákok. Teljesen elfeledtették velünk, hogy mindez az éppen turisztikailag abszolút túlzsúfolt belváros kellős közepén történik. Ami pedig az esemény célkitűzését illeti: valóban a művészetek találkozása és egymásra tett hatása állt a középpontban. A tópartról szemlélve jóval kisebbnek tűnő, ideiglenesen felhúzott „szigetrendszer” megdöbbenésünkre helyet adott hat (!) kisebb kiállítótérnek. Hazaitól nemzetköziig, képzőművészettől designig. A tereket teljesen kitöltötték, nem volt üres falfelület. Ezt napközben vették körül workshopok, színház, street art, salsa. Mindemellett még a színpad és egy MOME-hallgató által tervezett Mercedes-Benz is elfért. Plusz a közönség, persze – rejtély, hogyan.
Az Art Moments csütörtökön slampoetry esttel nyitott. Volt aktualitás, régi meg új, és jó szövegek, mint általában. Simon Marci színpadra lépést beszólással kezdte:
Talán tájékoztatni kéne a pultos hölgyet, hogy folyóboros fröccsöt nem a ház legdrágább borából készítünk. Igaz, nem ittam még 2300-ért fröccsöt.
A kezemben tartott hosszúlépésből kiindulva, egy gyors matekozás után így még azt is megállapíthattam, hogy az ő esetében alighanem házmesterről van szó.
Irodalmi programokban nem volt hiány, kicsit, mint egy summázott Margófeszt. A Slam.PONT mellett Térey-féle, koncerttel egybekötött Átkelés Budapesten, Dés-família, Rutkai Bori. Még a személy szerint általában gyanúval fogadott „zenés irodalom” is kellemes csalódásként ért ezúttal. Hasonlóan: bár a Szabó T. Anna – Dragomán esten a „Hogyan fér meg két dudás egy csárdában?” kérdésnél is felmerült, hogy vajon lehet-e ennél elcsépeltebbet kérdezni egy költő-író házaspártól, a kedvenc beszélgetés mégis itt bontakozott ki. Dragomán György elmesélte, hogy regényíró férjként igenis bosszantó, hogy
Anna lehet, még most hazafelé a buszon megírja élete fő művét. Hiszen lehet az akár egy négysoros is…
Ha már a művészetek találkozása: az Art Momentsnek mindenképpen érdeme, hogy még a sok neves meghívott mellett sem szorultak háttérbe a kiállítások – sem érdekességükben, sem színvonalukban. Igazi melting point. Azt, hogy mennyire jelenvalóként vett részt a képzőművészet a fesztivál első négy napján, jól érzékelteti, hogy A szorongás állapota című élő performansz alkotóinak egyike, Kevok az esti programok közben is dolgozott. Hol a kiállítótéren belül, hol kívül, ecsettel a kézben, a falakon dolgozva tovább festményeit. Mindenesetre hallgassunk André Ferenc slamerre és nézzük meg az Art Moments kiállításait a városligeti Csónakázónál. Ezt még egészen augusztus 20-ig meg is lehet tenni. És érdemes.
