+ Interjú

Egyestés kiállítás az utálva szeretett Budapestről – Herbert Aniko interjú

Herbert Anikó festékből, rizspapírból, kért versekből alkot egyedi, de többszemélyes képet Budapestről. Aki nem jött, lemaradt.

Budapest. Buta rest. Élhetetlen, zajos, meghitt, barátságos? Van, aki őslakos, van, aki turista, van, aki együtt lélegzik vele, van, aki unja, van, aki elmegy, van, aki visszatér. Herbert Aniko, (szigorúan rövid o-val) képzőművész megkérte költő barátait Ayhan Gökhant, Izsó Zitát, Magolcsay Nagy Gábort, Simon Mártont, Szabó Imola Juliannát, Ughy Szabinát írjanak pár sort saját, sajátos Budapestjükről, majd a szövegeket és saját pesti létezését montázsolta össze kartonpapírba keretezve. A képek csak a megnyitó estéjén voltak láthatóak a Galéria IX-ben. A képekről, a versekről, technikákról, a pop up kiállítás exkluzivitásáról, Budapestről, a csodásról beszélgettünk Herbert Anikoval.

Elmesélnéd, hogyan jött létre ez a kiállítás! Mi a története?

Eredetileg öt kép volt, de ugye az Izsó Zita és a Gökhan egy házaspár, és azt gondoltam ki, hogy ők egy képet kapnak majd és akkor a férfi- női arány kiegyenlített lesz. Terveztem korábban egy kiállítást, ami nem jött létre, mert abban a galériában nem voltak adottak a feltételek. Úgy döntöttem, megcsinálom egyedül. Az íróknak küldtem egy szoknyás, szelfis fotót, és megkértem őket, hogy írjanak rá öt mondatot. Egy hónapon belül el is készültek a munkák. Szóval korábban kész voltak ezek a képek, de valahogy nem voltam elégedett velük, feldaraboltam őket, s megkapták ezt a végleges, réteges formát, akkor tettem bele ebbe a kartondobozt imitáló keretbe is. Az is fontos volt, hogy minden kétnyelvű legyen, fordítás is készült a versekhez, a katalógus is kétnyelvű. Benkő Zsuzsi művészettörténész felkérése a megnyitóra pedig evidens volt,mert tudunk együtt gondolkodni.

Egy estés kiállítás az utálva szeretett Budapestről - Herbert Anikó interjú

Az alapanyag a fotó volt, és erre jöttek a rétegek? Már megvoltak a szövegek, mikor elkezdted rétegelni a képeket?

Nem, ezek már kész festmények, amelyeket újradaraboltam, újrarétegeltem azokkal a technikákkal, amelyekben én otthon vagyok. A fotó csak egy segítség volt a költőknek, egy kiindulási pont. Valahol rizspapír van, valahol pukifólia, de akkor már megvoltak a szövegek, és ehhez rétegeltem, igen.

Egy estés kiállítás az utálva szeretett Budapestről - Herbert Anikó interjú

A videót is te készítetted?

Igen. Ez egy viszonylag új szerelem, bár én csak rendezem, a technikai kivitelezést és annak őrületét inkább másra hagyom. Itt Sin Oliverrel dolgoztunk együtt. A videó azért is volt fontos, mert feltűnt benne Haniko figurája, aki én vagyok, vagyis az én szuperhős énem, őt szeretném például majd a Szigeten népszerűsíteni.

Mit tud ez a szuperhős?

Ez a szuperhős egy pozitív figura, büszkén áll a rántotthús formájú rózsaszín országunkon és a jelenben él. Fő küldetése az, hogy minden művésznek legyen free wi-fi-je. Ez a legfontosabb cél. És hogy legyen külön BKV bérlet a művészeknek. Ezek a jelenlegi céljai,de vannak még nagyszabású tervek…

Aniko, a szuperhős

Ez egy könnyed, mégis elég sokáig boncolható téma. Budapest. Mindenkinek jelent valamit. Az itt lakónak, az itt dolgozónak, a néha ide osztálykirándulónak. Neked mit jelent?

Nem vagyok ősbudapesti, alföldi vagyok. Amikor felálltam a Szabadság hídra például, akkor nagyon durva tériszonyom volt. Itt lakom a közelben, a Lónyay (lónyál) utcában, és minden nap átbiciklizek a Szabadság hídon. Az én létezésem Budapesten inkább a videóból derül ki. Teljesen logikus volt, hogy ez az a környezet, ami az enyém. Vannak bizonyos vízióim, és szeretem ha ezek a víziók megvalósulnak. Szerencsére olyan emberek állnak mellém, mögém, akik hisznek bennem. Szerintem jó itt lenni, szeretek itt lenni.

Egy estés kiállítás az utálva szeretett Budapestről - Herbert Anikó interjú

Van ebben a dologban valamiféle küldetés, hogy vegyük észre, hogy azért minden panasz ellenére jó itt lenni? Vegyük észre, hogy van egy városunk, vagy legalább foglalkozzunk a kérdéssel…

Dolgoztam kint külföldön, de inkább hazajöttem. Itt jobb. Bár ez egy bizonytalanabb létezés, de inkább ezt választottam. Egy-egy ilyen kiállítással is ki tudunk lépni az utált, panaszolt taposómalomból. Egyébként kritikaként azt hallottam a képekkel kapcsolatban, hogy nincs még egy ilyen munka, ami ennyire személyesen ábrázolja Budapestet. Lehet.

A pop up még talán újfajta jelenség Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy csak ma este láthatók ezek a képek, ugye?

Igen, ez ma este, míg be nem zárunk, addig lesz itt. Azt vettük észre a menedzseremmel, Géczy Katinkával, hogy sokkal több ember eljön egy ilyen egy estéskiállításra. Van egy bizonyos varázsa annak, hogy ezt csak ma este lehet megnézni. Ez már a harmadik ilyen jellegű kiállításom. Itt lehetnénk még egy hétig, de ez így sokkal izgalmasabb, illetve azért a videó is fontos része a kiállításnak, azt bonyolult lenne folyamatosan vetíteni.

Egy estés kiállítás az utálva szeretett Budapestről - Herbert Anikó interjú

Egy estés kiállítás az utálva szeretett Budapestről - Herbert Anikó interjú

Mi köt össze téged a kortárs magyar irodalommal? Ennyire hat rád?

Nagyon régóta adok olyan képcímeket – és szoktam versrészleteket írni a képeimbe – amelyek kortárs magyar íróktól, költőktől „veszek kölcsön“. Simon Marcitól már akkor idézgettem, mikor még nem volt befutott slammer, és nem volt második kötete. Három-négy évvel ezelőttről ismerem őt. Ugyanígy régebb óta az Ughy Szabinát és Magolcsay Nagy Gábort is. Szerencsére már ott tartok, hogy lassan van egy köröm, és hatással vagyok rájuk. A következő kiállításom képcímei Szabó Imola Julianna kötetéből lesznek például,vele nemrég kezdtünk el közösen dolgozni. Számomra nagyon fontos mankó az irodalom, sokat olvasok kortárs magyar irodalmat.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top