Hagyományunkat folytatva, ismét ajánlunk néhány zenekart, akik nem a legnagyobb betűkkel szerepelnek a Sziget plakátjain, mégis nagy hiba lenne kihagyni őket.
The 1975 (augusztus 11. hétfő, 17:45, Pop-Rock Nagyszínpad)
Amikor két éve először hallottam az egyik dalukat, akkor még alig dobott rá ki valamit a kereső a zenekar nevére. Azóta lefolyt valamennyi víz a Dunán, de azért nem olyan sok, az 1975 viszont nem tétlenkedett: a maguk módján visszahozták az epikusrefrénes stadionrock becsületét és megmutatták, hogy az új Kings Of Leonon túl is van élet. Tavaly adták ki első nagylemezüket és közben példás szorgalommal készítették klipjeiket és kijátszották a csajos videóklip-kártyát, amit szívesen elnézünk, ha olyan jó koncert lesz hétfőn, mint amit várunk tőlük.
Jimmy Eat World (augusztus 12. kedd, 21:40, A38 Színpad)
Senkivel sem akarom elhitetni, hogy a Jimmy Eat World a legkurrensebb produkció 2014-ben, de akit elüldöz a nagyszínpadtól a sokkal kurrensebbnek számító deadmau5 és a prüntyögést gitárzenére cserélné, annak az A38 Színpadon a helye. Az éppen nyolcadik lemezénél tartó Jimmy Eat World 20 éve aktív, legnagyobb sikereit a millennium környékén aratta. Az egyenletes színvonalat tartó zenekar simán tudta ötvözni a kilencvenes évekbeli szívfacsaró, független emot és a pop-punkot. Nem nagyon lehet arról vitatkozni, hogy ezt ők csinálták a világon a legjobban, a Bleed American pedig a műfaj csúcslemeze.
London Grammar (augusztus 13. szerda, 23:30, A38 Színpad)
Szintén a frissebb zenekarok közé tartozik a London Grammar trió, akik szintén első lemezüknél tartanak (If You Wait). Az ilyesfajta melankolikus, kicsit elektronikus popzenéből elég nagy a dömping mostanában, ők viszont ennek abszolút az élvonalába tartoznak. Ha nincs még ki a hócipőd az ilyen zenékkel, akkor a Nagyszínpad szerda esti zárása után a London Grammar téged vár az A38 színpadán.
Fink (augusztus 14. csütörtök, 18:00, A38 Színpad)
Fink igazán nem ma kezdte a szakmát, az idén 42 éves énekes-dalszerző első lemeze tizennégy éve jelent meg. Ugyanakkor az idei lemeze (Hard Believer) fényében nem lehet őt azzal vádolni, hogy ne lenne csúcsformában; különösebb rizikót nem vállal az, aki nagy tétben fogad arra, hogy az év végi listázások egyik állandó szereplője lesz a lemez. Aki pedig az énekes-dalszerző kifejezés miatt szokott megijedni, az ne tegye, Fink nem olyan.
Die Fantastischen Vier (augusztus 15. péntek, 16:00, Pop-Rock Nagyszínpad)
A német hip-hop abszolút királyai még a nyolcvanas években verődtek össze, hogy aztán a kilencvenes években mindent elérjenek, amit egy német csapat csak elérhet a műfajban. Az első nagy slágerük a Die da volt 1992-ben és utána gyakorlatilag minden arannyá vált, amihez nyúltak ebben az évtizedben. Még az MTV Unplugged sorozatában is szerepeltek, emellett sokat elárul német népszerűségükről az is, hogy a Madagaszkár címűrajzfilmben ők a pingvinek német szinkronhangjai. A tagok az utóbbi években többet foglalkoztak a szólóprojektjeikkel és egyéb elfoglaltságaikkal, mint a fantasztikus négyessel, de ez aligha fog meglátszódni a péntek kora délutáni koncerten, ráadásul nemsokára új lemez is lesz, arról is lesznek dalok.
Jagwar Ma (augusztus 16. szombat, 19:50, A38 Színpad)
Öröm, hogy ezen a listán már a harmadik első lemezes zenekarról van szó! Ha valaki az elmúlt években a friss produkciókat hiányolta (jogosan) a Szigetről, akkor velem együtt örülhet a Jagwar Ma szombat esti koncertjének: az ausztrál trió első lemeze (Howlin) a tavalyi év favoritjai közé tartozik. A Jagwar Ma hangzása tökéletesen kiforrottan érkezett, a zenekar sokat merített a manapság annyira nem kiemelten menő alternatív dance zenékből is, így például a Madchester-zenekarok munkásságából. Azt azért sajnálom, hogy a koncert az A38 sátrában lesz, ez a zene nagyon passzolt volna a lemenő nap alá.
Mount Kimbie (augusztus 17. vasárnap, 18:00, Pop-Rock Nagyszínpad)
Nem olyan régi tendencia, hogy az utolsó Nagyszínpados koncertet nagy búcsúpartiként hirdetik. Értem én, hogy ezért táncolós zene kell (nem úgy, mint a 2011-es Szigeten, ahol a Nagyszínpadon a szomorkás poszt-punkot játszó White Lies volt az utolsó fellépő), de azért lehetne kicsit erősebb merítés, mint a tavalyi Guetta, vagy az idei Calvin Harris. Pedig nagy névből aznap nincs hiány, így például ott az előtte játszó Outkast, akikre bőven rá lehetett volna bízni ezt a feladatot. Vagy lesz még a néhány éve még főfellépő, mostanra délutánra és drogproblémákba csúszott Kooks is. Akik már akkor is csak a csajukat kísérték el rájuk, azoknak a Mount Kimbie lesz az értelmes alternatíva kora este.
