Felszínesen nézve a fényképezés nem más, mint percenként megújuló szerkezetekkel, eljárásokkal végzett képrögzítés, magunk és mások hasznára, örömére. Kicsit a dolgok mélyére nézve ez persze nyilván butaság, mert a fényképezés ennél sokkal, de sokkal több. Ne aggódjanak, nem bonyolódom bele ennek kifejtésébe, csak elmondom, hogy néhány éve felbukkant Csehországból egy nálunk – mind ez idáig – totál ismeretlen fényképész, aki persze elvégezte a prágai Művészeti Egyetem fotó fakultását, aki dolgozott nyomdai fényképészként, fotóriporterként évtizedeken át, tanította is a következő nemzedék ifjú fotósait, s aki a méltán híres cseh fotó művészeti vonalát erősíti nyugdíjasként, immáron teljes munkaidőben. Perfekt módon kezeli a gyakran másfélszáz éves fényképészeti eljárásokat, s ezeket az archaikus technikákat kortárs szemmel nézve, jelen idejű fejjel gondolkodva alkalmazza művészi aktjain, portréin, csendéletein. És akkor innen kezdődhet a lényeg, amitől több … (Kincses Károly, a kiállítás kurátora)
Tovább a többi képre és a fotós életrajzára.
