+ Zene

Chris Sievey, a kettős életű humorista

Lehet, hogy anyukája nem volt rá büszke, mégis kitörölhetetlen nyomott hagyott a brit popkultúrán a Frank című film ihletője

Chris Sievey szakmáját tekintve popzenész és komikus volt. Neve errefelé keveseknek lehet így kapásból ismerős, de alteregójának jellegzetes maszkját már annál többen ismerik – idén pedig a Frank című játékfilm tovább táplálja Sievey hírnevét.

Az ízig-vérig brit Chris Sievey 1955-ben született, 16 évesen már lelépett otthonról, hogy az Apple Records londoni főhadiszállásán ülősztrájkba kezdjen, hogy találkozhasson valamelyik Beatles-taggal. Ennek kudarca után hagyományosabb módon próbálkozott a popszakmában: demóit azonban mindegyik kiadó visszaküldte – Sievey azonban még ebből is előnyt kovácsolt, a visszautasító leveleket később ugyanis sajtó alá rendezte.

Magánkiadásban jelentek meg kazettái, először a saját neve alatt, majd más zenészekkel együtt Freshies néven adta ki lemezeit. A Freshies kezdetén a későbbi Smith-gitáros, az akkor még mindössze 14 éves Johnny Marr is jelentkezett a zenekarba, de Chris korára hivatkozva elutasította. A Freshies tagjai között még így is bőven akadnak világhírű zenészek, így például megfordult az együttesben a későbbi Cult-tag Billy Duffy, vagy a klasszikus Magazine-lemezt feldoboló Martin Jackson.

Sokat elárul a zenekar attitűdjéről, hogy leghíresebb daluk a kissé kacifántos „I’m In Love With The Girl On The Manchester Virgin Megastore Check-out Desk” címre hallgat. A zenekar relatív sikertelensége nincs egyenes arányban a zenéjük színvonalával: a Freshies könnyen emészthető és nagyon slágeres punk-gyökerű zenét játszott, némi újhullámos felhanggal, de a zenekar dalai még mai füllel is frissek és életerősek. A Freshies végül 1982 elején oszlott fel.

Chris Sievey azonban nem adta fel: 1984-ben alkotta meg Frank Sidebottom karakterét, amelynek maszkját Max Fischer egyik rajzfilmkaraktere ihlette. Sievey külön mítoszt alkotott a 35 éves kora ellenére még mindig otthonlakó Frank Sidebottom köré. Az idióta hangon beszélő, örök optimista és önkritikus Frank népszerűségét a figura folyamatos televíziós és rádiós szerepléseinek köszönhette. Frank papíron popzenész volt, így Chris Frank Sidebottom neve alatt folytathatta zenei tevékenységét is, egyre jobban eltolódva a paródia irányába.

Chris rendkívül komolyan vette az átlényegülést, egyik zenésztársa elmondása szerint, amikor felvette a maszkot, már csak a Frank névre hallgatott és csak akkor lett újra „normális”, amikor ismét lekerült róla a papírmasé-fej. Sőt Franknek még külön kézírást is kreált és időnként Chris két énje levelet írt egymásnak.

Chris Sievey igazi polihisztor volt: The Biz címmel még egy számítógépes játékot is összehozott a nyolcvanas években és mivel egy kislemezzel volt párban, így nem kisebb érdem fűződik Chris nevéhez, minthogy ő adta ki a világon az első multimédiás kislemezt. Az ilyen jellegű kiadások csak majd 10 évvel később, a kilencvenes évek második felében lettek divatosak a nagyobb lemezcégeknél.

A Frank című film egyik forgatókönyvírója zenésztársa volt Chrisnek, így részben róla mintázta a film címszereplőjét, ugyanakkor, ahogyan kritikánkban is jeleztük, egyértelmű különbségek vannak a két karakter között. Ez az év annak is tartogat meglepetést, aki nem kíváncsi a fikcióra: Sievey életéről jelenleg dokumentumfilm készül (Being Frank: The Chris Sievey Story) és két könyv is napvilágot lát majd róla.

Chris Sievey 2010 júniusában hunyt el rákban, alig egy hónappal utána, hogy betegségét diagnosztizálták. A pénzzel kevéssé szerencsés Sievey temetését családja nem tudta volna finanszírozni, rajongói egy nap alatt összekalapozták a családnak a szükséges összeget, később manchesteri emlékkoncertjén 5000 rajongója hallgatta dalait. Rajongói kitartóak és nem felejtenek: a vele összefonódó manchesteri külvárosban (Timperley) tavaly szobrot avattak emlékére.

frank_szobor

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top