A legtöbb politikusportré unalmasba forduló, szürke és fantáziátlan formában jelenik meg. Emily Deutchman megtalálta a megoldást, és rájött, hogy az országok hatalmasságainak képére simán elférne még pár női mell.
Az Elnökök csöcsarccal (Presidents with Boob Faces) című sorozatban keveredik a hagyományos elnöki portré és a gyerekekre jellemző, gyakran obszcén firkálgatás. A festő a nemzeti pompával és tisztelettel felruházott személyeket csöcsökkel borítja el, mely által még a leghatalmasabb emberek is közönségessé válnak.
A művésznő portréi az Egyesült Államok 44 egykori és jelenlegi vezetőit ábrázolják, mindegyik képmás felturbózva a már említett emlőkkel. Deutchman a festményekkel nem pusztán szórakoztat, hanem oktat is. Felhívja a figyelmet arra, hogy csak úgy, mint a női mellek esetében is, nincs két egyforma csöcsfej sem. A kebleket igyekszik úgy elhelyezni, hogy azok minél jobban illeszkedjenek az adott politikus arcéleibe, kiemelve a fizimiska legelőnyösebb részeit.
Az alkotónak nagyon sok kedvence van, valamelyiket a humorosságáért szereti, de akad olyan is, melynél magával a festés technikájával elégedett. A sorozat elkészítése az élvezet és az ismertség mellett egyéb hasznokkal is járt: míg Deutchman-nak korábban nem volt erőssége a történelem és nem igazán volt tisztában országa miniszterelnökeivel, a festés során alaposan megismerte amerikai vezetőit.
De hogy jött az USA legnagyobb embereinek és a női melleknek a házasítása?
Emily Deutchman 2 évvel ezelőtt alkotói válságban szenvedett. A New Yorkban élő művésznek nem ment az alkotás, az egyetlen művészi tevékenység amire képes volt, az emlők rajzolgatása volt.
Egyszerűen adta magát a dolog, gondolkodás nélkül mindig és mindenhol női melleket firkálgattam, amint ceruza került a kezembe. Ciciket rajzoltam mindenhova, legyen az egy szalvéta, egy kávéalátét vagy bármi.
Aztán egy este egy bárban, a nő egyik barátja megkérte, hogy rajzolja le a szemben ülő barátokat. Deutchman visszautasította azt, mondván nem szeret ilyeneket rajzolni, mire a barátja száját elhagyta a bűvös mondat, amely később az elnökös sorozatra inspirálta:
Ha nem akarod egyszerűen lefesteni őket, akkor rakj csöcsöket a fejükre.
Ekkor döntötte el, hogy az elnökök fejét pályázza meg és ruházza fel random keblekkel.
A teljes csöcs sorozat a Bushwickban található, Living Galériában debütált és hatalmas nagy érdeklődés övezte.
Felmerül a kérdés, hogy az egyszerű, már-már gyerekes sorozattal valóban volt-e komoly szándéka a művésznőnek. Egy ütős reakció annak kifejezésére, mit is gondol a politikusokról? Esetleg egy kritikus felhívás arra, hogy a legfontosabb amerikai politikusstátuszt még nem töltötte be nő? Vagy pusztán egy jópofa dolog, melynek egyetlen célja a szórakoztatás?
A művésznő nem adott választ a kérdésre és úgy látja, nem érdemes egy szempont alapján megközelíteni a portrék születésének okát.
Élvezem, hogy a képek sok vitát és kérdést generálnak, valamint azt is, hogy valaki egyszerűen csak a humoros oldalát látja meg. Nem kell műveltnek lenni ahhoz, hogy élvezhetőek legyenek a festmények. Könyörgöm, ezek csöcsök elnöki fejeken!
