+ Film

Egy seggel még Herkules sem ülhet meg két lovat

Herkules

Pedig Herkules két személyisége, a hírnevét tudatosan építő katona és a múltja elől menekülő élő legenda alakja következetesen és okosan fonódik össze.

Herkules; Rendezte: Brett Ratner

A Herkules nem éri meg a mozijegy árát, de nem azért mert a hollywoodi álomgyár futószalagjáról egy újabb, szándékosan silány minőségű termék gördült volna le, hanem azért, mert megpróbáltak valami újjal és eredetivel előrukkolni, csak éppen nem sikerült. Illetve sikerült, mert van fantázia a Brett Ratner rendezte Herkulesben, de a film mögött húzódó koncepció az isten(ek)ért sem akar működni. Elsősorban azért nem, mert Brett Ratner olyan hőstettet szeretett volna véghezvinni, ami még Herkulesnek sem sikerült: egy seggel próbált megülni két lovat.

Az egyik ló,

és ezzel kénytelen vagyok lelőni a film első meglepetését, a Herkulest övező színjáték és a körülötte serénykedő marketing csapat. Az ötlet kifejezetten frappáns, a rendező ezzel ugyanis arra az alapvető kérdésre válaszol, hogy mit jelentett egykor, és mit jelent ma a mitológia. Az ókori görögök a számukra ismeretlen és érthetetlen jelenségeket magyarázták a természetfeletti lényekkel, nekünk pedig ennek éppen az ellenkezőjével kell megbirkóznunk: reklám- és marketingszakemberek egész hada fáradozik azon, hogy minél hihetőbb illúziókat teremtsen. Dwayne Johnson a halandó Herkulest alakítja, aki oroszlánjelmezt húz, aki az emberekével együtt nyisszantja le a hidrafejeket, mintha azok csak egy rémisztő színházi előadás kellékei volnának, és aki azért teríti le az ellenfelét egyetlen ökölcsapással, mert az ujjai közé egy nyílhegyet szorított.

herkulesfilm_02

Mi, nézők tehát az első perctől kezdve be vagyunk avatva, ami tét nélkülivé teszi az egyébként is unalmas, vontatott és hosszúra nyúlt harcjeleneteket. Ezen a humor és a feszesebb dramaturgia segíthetett volna, de az előbbire irányuló törekvések erőltetettek, ami pedig az utóbbit illeti: a rendező azért leplezi le mindjárt a Herkules elején a hősét, hogy a közönség ne csalódhasson benne, no meg azért, mert egy még nagyobb csattanót tartogat a film végére.

Ezzel szemben a másik ló

az emberfeletti erővel rendelkező Herkules vívódásait igyekszik bemutatni, Dwayne Johnsonnak tehát a halandó mellett a félistent is el kellene játszania, ez a kettősség pedig megoldhatatlan feladat elé állítja a színészt. Herkules, ahogyan az előzetesekben is látni, lovakat emel fel és szekereket rúg arrébb, amihez a dagadó izmok és az adrenalintól duzzadó akció passzolna, és amit a fenti bohóckodás akkor is aláásna, ha a csatajelenetek izgalmasak és látványosak volnának. Herkules félisten voltához persze nem ezért ragaszkodik a rendező, hanem azért, hogy a vívódó, önmarcangoló hős magára találása igazán lehengerlő élmény lehessen. A Herkules tehát arról a parasztvakításról rántja le a leplet, melynek ő maga is vastagon részese, hiszen a filmnek a társadalom- és médiakritikai felhanggal együtt is csupán egyetlen, karcsú üzenete van: ne higgy a szemednek, de bízz magadban és találj rá a benned rejlő hősre.

herkulesfilm_04

A Herkules két csapásiránya

azért tűnik ellentmondásosnak, mert a csattanóra kihegyezett film túlságosan lassan adagolja az információkat arról, hogy az emberfeletti erővel bíró hős miért töketlenkedik a harcmezőn. Miközben a két ló, a hírnevét tudatosan építő katona és a múltja elől menekülő élő legenda alakja következetesen és okosan fonódik össze. A mítosz szerint Héra sújtotta őrülettel Herkulest, aki ezért vélte ellenségnek a családját, a filmben viszont már nem hősünk gyilkol, csupán elhitetik vele, hogy ő volt a tettes. Illúzió egyik is, másik is, de míg előbbi után legfeljebb vezekelni lehet (ezért szegődik Eurüsztheusz szolgálatába Herkules, és ezért vállalja el a tizenkét munkát), addig utóbbit meg lehet bosszulni. Ehhez mérten Herkules öntudatra ébredése erőteljes, már-már katartikus pillanatokat szül, és a film végére a kép is összeáll – a gond csak az, hogy eddigre már túl régóta nézzük a játékidő nagy részét kitöltő komolytalan, kedélyes harcjeleneteket. Nem túlzás: a Herkules története csak és kizárólag a trák belviszály körül bonyolódik, s a rendező a lényeget  Herkules villanásszerű visszaemlékezései közé rejti.

Pedig a leláncolt Herkules

fináléval felérő magára találása még a film mitológiai utalásait is elegánsan teszi a helyükre, hiszen Hádész kutyája, akit eredetileg a tizenkettedik munkája során hozott fel az alvilágból Herkules, ezúttal nem egy háromfejű kutya, hanem három egyfejű farkas, vagyis a Kerberosz egyszerre jelképezi és testesíti meg Herkules démonait és a hús-vér ellenségeit is.

herkulesfilm_05

A koncepción persze még így is könnyedén lehetne fogást találni, hiszen a film záró jelenete öncélú, erőtlen és önismétlő, arról nem is beszélve, hogy ha Herkules valóban Zeusz fia, akkor hol vannak az istenek és miért ne létezhetne valóban a lernai kígyó.

Dicséretes, hogy a Herkules több akar lenni, mint egy egyszerű akciófilm,

mégis minden beállítás Dwayne Johnson fizikumát hangsúlyozza, ami ugyan elengedhetetlen ahhoz, hogy a film utolsó húsz perce meggyőző lehessen, de Herkules figuráját aligha teszi árnyaltabbá. Nem mintha a közönség részéről erre bármekkora igény mutatkozna: az itthon forgatott filmet nem elég, hogy sokan csak azért nézték meg, hogy facebook-ismerősüket, barátjukat, párjukat, rokonukat, akárkijüket a széles vásznon láthassák, de a film közben még hangosan biztatták is az éppen nagy átéléssel statisztáló facebook-ismerősüket, barátjukat, párjukat, rokonukat, akárkijüket. S mivel nekik vélhetően nem tűnt fel, ezért szólok: a Herkules pontosan azt az illúziót próbálta leleplezni, aminek olyannyira a bűvöletében élnek.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. tré-fi

    2014-07-27 - 14:08

    Most kinek higgyek?
    Lénárt Úr kritikája erős szerecsenmosdatásnak tűnik. Persze Jackson Mihály óta tudjuk, miként lesz a feketéből fehér, de….

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top