Világ életemben utáltam A majmok bolygóját. Amikor a tévében nyakra-főre ismételték, még túl fiatal voltam hozzá, az eredeti, 1968-ban indult széria pedig hozzám volt túl öreg. Aztán jött a 2011-es, Lázadás alcímre hallgató remake, és minden ellenérzésemet sikerült leküzdenem: ha nem tudtam volna, hogy mire ülök be, egészen a film végéig le sem esett volna, hogy ez bizony A majmok bolygója. A Lázadás persze ugyanúgy a jól bevált hollywoodi recept szerint készült, mint bármelyik másik sikervárományos alkotás: Cézár, a főhős elszakad a családjától, és olyan társaságba kerül, ahol más szabályok vonatkoznak rá, mint korábban, de hamar alkalmazkodik, új barátokra tesz szert, riválisa legyőzésével a többieket is maga mellé állítja és a közösség élére áll. Hogy a főhős ezúttal egy génmanipulált csimpánz, az új barátok pedig egy okos cirkuszi orangután és egy tekintélyt parancsoló gorilla, az most igazán mellékes.
Ennél sokkal fontosabb, hogy a Lázadás, ameddig és amennyire csak tudja, háttérbe szorítja a science fictiont és az akciót, s helyettük egyrészt Cézár eszmélésére, másrészt a csimpánzok emberi vonásaira koncentrál. A majmok az emberekkel kerülnek szembe, méghozzá azokkal az emberekkel, akik belőlük is lettek vagy lehettek volna az evolúció során. Kiszabadítják a kísérleti példányokat a laborból és a fogságban élőeket az állatkertből, akik annyira ugyan nem okosak, mint Cézár, de ezzel a film éppen azt példázza: a csőcselék is csak annyira az, mint a vezetőjük. A lázadásba torkolló első rész és a forradalomról szóló második között a történet szerint tíz év telt el – az alábbi, egészen különleges atmoszférájú kisfilmek ebbe a tíz évbe engednek bepillantást.
Az első év: Karantén
Szívbemarkoló történet egy karanténba zárt anyáról és a kislányával odakint a túlélésért küzdő apáról. A vírus ugyanis, ami végigsöpört a bolygón, nem elég, hogy intelligensebbé teszi és öntudatukra ébreszti a csimpánzokat, de az emberek számára halálos fenyegetést jelent. Majmok viszont még véletlenül sem bukkannak fel a katasztrófafilmek pátoszát nélkülöző kisfilmben, hiszen itt ember embernek majma. Akarom mondani farkasa:
Az ötödik év: Minden elveszett
Az emberiség majdnem teljesen kipusztult: csak minden tizedik ember élte túl a vírust. Akik megmaradtak, próbálnak összetartani, közösséget alkotni, de minden kihalt és a társadalom az ősközösség szintjére esett vissza. Majmok még itt sem tűnnek fel a képernyőn, de a reccsenő ágak és egy-egy árulkodó lábnyom jelzi, hogy nagyon közel vannak. A szélesvásznú élmény persze nem ennyire klausztrofób, de az efféle feszültségkeltés és borongós hangulat A majmok bolygójának is jól állna:
A tizedik év: A fegyver
A katasztrófát csupán a vírusra immúnis emberek élték túl: ők az általunk ismert társadalom pusztulásának lehetnek a szemtanúi. Nekik már nem a vírussal, hanem az egyre erősebb, szervezettebb és civilizáltabb majmokkal kellene harcolniuk, de mivel erről a küzdelemről szól a Forradalom, az utolsó kisfilm nagyvonalúan visszaugrik a kezdet kezdetére. Mindezt ráadásul bravúrosan egy lefűrészelt csövű sörétes puska viszontagságos történetén keresztül meséli el:
Ha hinni lehet A majmok bolygója: Forradalom harmadik előzetesének, látványos és egyben drámai erejű filmnek ígérkezik a folytatás, melynek játékidejébe, történetébe és stílusába sem fértek volna bele a fenti kisfilmek, miközben a franchise-nak a Forradalomtól függetlenül is kifejezetten jót tesznek. A stúdiók egyre nagyobb szabású terveket szőnek, s minimum trilógiában gondolkodnak, a hézagokat pedig olyan tévésorozatokkal, illetve webes csatornákra gyártott tartalmakkal töltik ki, melyek ugyanúgy teljes értékű, szerves részei az adott széria filmes univerzumának, mint egy-egy egészestés folytatás. A majmok bolygója itt ugyan még nem tart, de a kisfilmek jól mutatják a tendenciát. A Forradalom holnap érkezik a magyar mozikba – leszámítva a Cinema City csaknem 180 termét, az üzemeltetőnek ugyanis nem sikerült megegyeznie a filmet forgalmazó InterCommal.
