A Brazil-Kolumbia meccs előtt is küzdött a FIFA a rasszizmus ellen, olyan igazi mondvacsinált módon. De úgy voltam vele, ha nem is őszinte a nexus, majd megjelenik milliónyi képernyőn, és ott lesz a mondat az emberek fejében: NO RACISM! Ha máshogy nem, a reklámok agymosó technikájával beülteti a mondatot az ismétlés.
De ahogy papírról olvassák a csapatkapitányok a felhívást, még siralmasabbnak tűnt, meg ahogy a rasszizmus elleni plakátot maguk elé emelték a játékosok, aztán hagyták a francba, összeroskadt a fűbe a fecni, mentek a fiúk focizni. Ja, és a néző is azt mondta, hagyjuk már a ceremóniát, ezt a lusta képmutatást, tessék, spori, sípolni.
Aztán pont ezen a meccsen szembe jön az élet. Ahogy Neymar első fájdalmas arckifejezésére ráközelített a kamera, biztos voltam benne, hogy ez most nagyon brutális. Aztán ahogy feküdt abban a rózsaszín teknőben, ami formatervezésben elviszi a hullaszállítós dizájn pálmáját, Neymar a homlokára tette a kezét, és belegondolt a pokolba. Mert a test nem hazudik, a fájdalomból azonnal tudnia kellett, hogy ennek itt most vége. Átgondolni a karrier csúcsán, átélni, mert van rá idő, hogy vége, hát, precízen kegyetlen. Minden az arcára volt írva.
Aztán szépen kivitték a pályáról, egyenesen hátra, mint ahogy döglött bikát vagy halott torreádort vonszolnak le. Megtette a dolgát, küzdött, elvérzett. Nagy pénz, nagy kockázat. Ez egyre inkább benne van a fociban. Az emberek ezt imádják. Gyilkos indulatokat gerjeszt. És mintha keretet adott volna a riporter, beidézte a 1994-es vébén öngólt vétő kolumbiai játékos, Escobar kivégzését.
Most a braziloknál szakadt el a cérna, mert Neymarnak eltört a 3. farkcsigolyája. Zunigát lemajmozták, és megígérték neki, hogy nem hagyja el élve az országot. Zuniga sajnálja, de Kolumbiáért küzdött. Ebben a mondatban nyilván ott van Escobar halála is, vagy épp Zuniga halálfélelme, amit egy hetvenezres stadion szikrázó fenyegetettsége jelenthet.
Kiestek, Zunigának nem kell ezen a vébén többet pályára lépni, kicsempészik az országból, de azért ezzel a sajnálommal Neymar nem sokra megy. No racism! A foci a jelen állapotok tükörképe, ezt a magyar fociból mi frankón tudjuk.
Az hogy lemajmozták miért jelentene rasszizmust??? A brazilok soraiban is rengeteg a színes bőrű focista! Talán mind az. A majom nem a bőrszínnek szólt hanem a viselkedésnek. Jogosan.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha foci nincs bennem, csak lyukas labda vagyok, vagy kidőlt kapu. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha foci nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha foci nincs bennem, mit sem használ nekem.
A foci türelmes, a foci jóságos, a foci nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét, az az igazság: győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A foci nem szűnik meg soha. A többi sport véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a sportolásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy fociztam, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy focizok, ahogy most velem fociznak.
Most még megmarad a hit, a remény és a foci, ez a három, de közülük a legnagyobb a foci.
(egykor 12,30–13,13)
Tréfi, ez zseniális volt.
Tisztelt Podmaniczky Szilárd Úr,
csak tiszta forrásból dolgozom, márpedig a szöveg eredetijét állítólag maga a Szentlélek sugalmazta, s így talán én is (meg)érintett lettem egy csöppöt!