Virágba borult péniszek, szőrös férfilábak magassarkúban. Andrea Giuliano olasz származású fotóművész gipsszel a lábán, mankókkal a hóna alatt, múlni nem akaró mosollyal az arcán, majd liternyi festékkel a testén nyitotta meg A Meztelen Én / Naked Self című kiállítását a Kolorban, a Budapest Pride Fesztivál szervezésében.
Andrea Giuliano az olasz riviérán fekvő La Spezia-ban született, majd 2007-ben Magyarországra költözött.
Az alkotó jelenleg egy irodában dolgozik, noha arról nem sok fogalma van, mit is csinál. Ebből a tevékenységből azonban sikeresen rendezi számláit és tölti fel éléskamráját.
– írja magáról harmadik személyben.
Az olasz származású, Magyaroszágon élő irodista fotós munkái szerteágazóak. Korábbi fotóin pl. Péterfy Bori táncol, Radnay Gyula szobra sír, egy parókabolt próbababái néznek meredten, fekete szemekkel a semmibe.
A Meztelen Én című kiállítás anyaga azonban jóval provokatívabb. A Kolor alsó szintjén tucatnyi meztelen férfi test függ a falon. Megérkezésem pillanatában Giuliano mankójával ugrándozva rendezgeti a fotókat. A még csak lézengők, mint én is, hosszasan nézegethetik a képeket, láthatóan van még idő bőven.
Fotó: Benedek Leila
A fotók témája szinte kivétel nélkül a férfi test, és a férfi testének anti-férfias ábrázolása. Giuliano képein megkérdőjelez minden készre gyártott nemi szerepet. Az erős, macsó, mindig álló farkú férfi helyett a fotókon a testek ártatlan meztelenségben, vagy éppen nőiesen jelennek meg. Kiszolgáltatottak – gondoltam. De miért is?
A Budapest Pride lényege persze az elfogadás: legyen szó leszbikusról, melegről, biszexuálisról, transzneműről vagy queer-ről. Giuliano úgy fogadtatja el a bármilyen fajta másságot, hogy tabukat dönt, megmutat, meg mer mutatni?
Körülnéztem. Bizony láttam azonos nemű párokat, de ugyanígy különböző nemű szerelmeseket, ugyanúgy itták az ingyenbort és a képekről beszélgettek.
A program zenét és metaszínházat ígért. Giuliano már jó ideje zenét szolgáltatott, de többen már a színpadot szugeráltuk.
Ha már test, akkor miért ne a fotós teste? Ha már a fotós teste, akkor miért ne legyen a test a vászon, a papír? Ha már vászon, vagy papír, miért ne legyen összefestve? Herczeg Zoli, fodrász, festőművész kapva kapot az alkalmon és liternyi temperát kent Giuliano-ra, aki tényleg színházba illően kommentálta az eseményeket.
„Azt gondoltam, hogy ez egy kis galéria, nem gondoltam, hogy ilyen sokan eljönnek majd. Először azt is gondoltam, hogy valamiféle színészi perfomanszot csinálnék, de láthatjátok, hogy a lábam miatt nem nagyon tudok mozogni. Nem is igazán tudom, mit fogunk most csinálni, de akármi is lesz az eredmény, szeretni fogjátok, megígérem.“
Herczeg Zoli ekkor vetkőztetni kezdte Giuliuano-t és befestette a testét, tetőtől-gipszig.
„A farkam ezen a ponton hivatalosan megszűnt létezni.“
„Voltam már pár orgiában, de ez azért furább, hogy itt talán száz felöltözött ember engem néz.”
„Hallom, valaki itt a közönségben meztelenül akar látni. Tudtok makro-képet is csinálni? Nem is tudom, szerintem nem jó ötlet. Csak simán elmegyek és lezuhanyozom.“
És íme a végeredmény:
A kiállítás a Budapest Pride ideje alatt a következő napokon látogatható: kedd/csütörtök/péntek 17:00-tól 21:00-ig, szombaton 10:00-tól 13:00-ig.
