+ Interjú

Fiktív kiadó képzelt zenekaroknak – Wannabe Records interjú

kiadó

Van itt unokapop, beton ízű technopunk, miközben a kiadónak olyan megrendelői vannak, mint a zenei őstehetség Isten vagy Ági és a Flaszterpipik, az Alternatív Konfettiről nem is beszélve.

  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó
  • kiadó

Hallottál már a Humán Valóság Ízű Váladék – S. T-ről? És a földönkívüli meleg házaspárról, Thomois Pinkwater és Xaloniel Ψ. Ray-ről, akik pont idén tértek vissza bolygónkra egy remek anyaggal? Tisztában vagy vele, hogy Isten, a Live from Heaven című koncertfelvételén, minden hangszeren saját maga játszik? Vajon tudnál-e idézni Kortynyi Love zseniális dalszövegeiből?

Ha nem, ideje megmártóznod a Wannabe Records frenetikus világában!

A Wannabe Records egy kiadó, mely nem létező zenekarok fiktív lemezeinek kiadásával foglalkozik, miközben komplett együtteseket kreál a képzeletbeli hanghordozók mögé. Az eredetileg Egerből indult csapat egyre bővülő lemezborítóit, már kiállítás formájában is megmutatta a nagyközönségnek, olyan klasszikusokat ránk szabadítva ezzel, mint az I LOVE PENÉSZ LP a Pálmateksztől, vagy Kortynyi Love-tól a Méregpohár c. gyöngyszem.

A csapat tagjait, Rumi Borit, Molnár Dorinát, Pócsik Borit és Kaszás Balázst faggattam.

Kik alkotják a Wannabe Records-ot és hogyan találkoztatok?

Rumi Bori: A legutóbbi kiállításra öten csináltunk anyagot; Molnár Dorina, Kaszás Balázs, Pócsik Bori, Rumi Zsófi, és jómagam, de az előző projektben Piszmán Lilla és Bánkúti Gergő is részt vett. Pócsik Bori az osztálytársam, Zsófi a nővérem, a többieket is általa ismertem meg, mert az évfolyamtársai voltak. Egyébként egy suliba járunk, az Eszterházy Károly Főiskola vizuális művészeti tanszékére, vagyis már csak én és Bori, a többiek végeztek.

Miért pont lemezborítók?

Dorina: Gimis koromban eltökélt szándékom volt, hogy valamikor majd borítókat készítsek zenekaroknak és úgy látszik, ez mostanra érett be. Igaz, hogy a megszokottól kicsit eltérően, de így is üdvözlendő, hogy bekövetkezett. Ezenkívül pedig azért lemezborítók – és itt elsősorban a bakelitborítókra gondolok-, mert épp akkora a méretük, amire kényelmes grafikát tervezni és egy kiállításon sem idegenkednek az emberek a kezükbe venni. Egyébként nem csupán lemezborítókat csinálunk, vannak plakátok, matricák, sőt már király szitázott pólók és tote bagek is.

Manapság már gyakorlatilag mindenki letöltöget, kikopóban vannak a hanghordozók, ugyanakkor a zeneiparban is egyre fontosabbá válik maga a megjelenés, a vizualitás. Az, hogy ti üres lemezborítókat kreáltok lemezek nélkül, valahol erre reflektáltok: tök mindegy, hogy mi van benne vagy mi nincs, a külcsín a lényeg?

Dorina: Ez is lehetne egy értelmezés, de én erre nem így gondolok. Nagyon hálátlan lenne, ha ennyit csupán ennyit szeretnénk kihozni belőle. Azzal, hogy mi tulajdonképpen leradírozzuk egy lemez zenei értékét és csak a kép, a név, és a számlista marad, inkább egy játékra hívjuk meg a nézőt, hogy mindenki a saját képzeletével töltse ki ezt a hiányt.

Pócsik Bori: Szerintem a megjelenés régen is fontos volt, vannak menő régi lemezborítók, amik most is simán megállnák a helyüket, csak a ízlés volt másabb. A kinézet ma is annyin múlik, hogy fordítanak-e arra figyelmet, hogy az jól is nézzen ki, vagy nem. A mi lemezborítóink azáltal, hogy nincs hozzá zene, sokkal univerzálisabbak, hiszen hiába néz ki jól egy borító, ha nem szeretjük a tartalmát úgyse vesszük meg. Akkor sem feltétlenül vásároljuk meg, ha a kinézete és a zene is jó, mert ma már sokkal egyszerűbb letölteni, illetve egy átlag keresetből sajnos elég drága újonnan megvenni. A hanghordozókat manapság egyre inkább a gyűjtők vásárolják.

Honnan nyeritek az inspirációt, amikor új darabnak álltok neki vagy megalkottok egy komplett fiktív zenekart?

P. Bori: Ez nagyon változó. Jöhet akár egy utcán hallott mondatból, nyelvbotlásból, a baráti kör viccelődésből vagy csak, mert valami jól hangzik. Szerintem bármiből lehet jót kihozni.

R. Bori: Én abból hogy mennyire jó a zenekar, amit kitaláltam. Elképzelem, hogy milyen lehet a zenéjük, attitűdjük, a tagok személyisége, és onnantól az egész olyan, mintha egyik kedvenc együttesem felkért volna, hogy tervezzek nekik arculatot.

Dorina: Bárhonnan. Nekem az volt az utolsó kedvenc sztorim, amit a munkatársam mesélt: a kisfia úgy vitte el az élő hörcsögét biciklizni, hogy megfogta az egyik kezébe az állatot, aztán azzal együtt rámarkolt a kormányra és elindult a világnak! Ebből százszázalék, hogy borító fog készülni!

Balázs: Általában én is a közvetlen környezetemből nyerem az inspirációt. A legutóbbi munkám ötlete például onnan jött, hogy egy ismerősöm szólt, hogy van a pincéjében vagy ötven darab régi bakelit lemez, ami csak kidobásra vár. Mondtam, hogy inkább elviszem, mint, hogy a kukában végezzék és ezeket nézegetve kezdett el kialakulni a koncepció a fiktív előadómról.

Milyen stílusú zenekarokat kreáltok? A Wannabe minden tagjának megvan a maga saját együttese, amivel foglalkozik, vagy ez keveredik és mindenki foglalkozik mindenkivel?

Dorina: Van itt unokapop, beton ízű technopunk, sikamlós glamcore coldvawe, ilyesmi. Természetesen, vannak olyan zenekarok, amiken többen dolgozunk albumonként, de ez a kevesebb. Mindenkinek megvan a maga szíve csücske.

R. Bori: Van olyan hogy valaki kitalál egy zenekart, de aztán nincs hozzá kedve, másnak viszont igen. Például én csináltam borítót a The Waterhead Pussy-nak, ami Dorina agyszüleménye, de Zsófival is többször is kooperáltunk egy borítón, zenekaron. Ha együtt dolgozunk, cserélődnek ötletek.

Balázs: Az én előadóim a dance stíluson belül, a nu-discohoz köthetőek. Mivel általában ilyen zenét hallgatok, ezért is paktáltam le emellett a stílus mellett, és ahogy a többieket néztem, ők is inkább kedvelt zenei stílusaikon belül gondolkodnak.

Milyen technikákkal dolgoztok?

Dorina: Festünk, rajzolunk, szitanyomatokat, hidegtűnyomatokat hasznosítunk újra, montázst készítünk és kollázst ragasztunk, csillámporozunk, és persze leülünk a laptophoz is képet szerkeszteni. Néha még hímzünk, meg csiszolunk is.

Balázs: Tervezőgrafikus lévén, én inkább digitális technikával állítom elő a munkáim, sokszor kísérleti jelleggel.

P. Bori: Én is tervezőgrafikát tanulok, ami elég sok gép előtt ülést igényel, úgyhogy én a Wannabe-s dolgok esetén tudatosan próbálok a manuális dolgoknál maradni, így kikapcsolódásnak is tökéletes. Ettől függetlenül persze marad a digitális része is, például matricát vagy akár sablon is így csinálok a zenekarnak.

Ha mondani kellene egy olyan lemezborítót, ami A LEMEZBORÍTÓ a zenetörténelemben (és itt valós példányokra gondolok) melyik lenne az?

R. Bori: Így hirtelen a Joy Division – Unkown Pleasures ikonikussá vált lemezborítója jutott eszembe, mivel nem tudom elképzelni, hogy lenne ember akinek nem tetszik. A tervező Peter Saville, szerintem minden tervezőgrafikus egyik példaképe. Azért is mondok ilyen alap példát, mert egyébként nem mondhatnám, hogy túl sok lemezborítóval találkoztam. Nekünk nem volt már lemezlejátszónk, úgyhogy ezekről eléggé lemaradtam, de tervben van, hogy veszek egyet!

Dorina: Nem tudok olyat mondani, amit ne bánnék meg, de legyen a Pixies – Velouria.

Balázs: A Trevor Jackson által tervezett Soulwax – Nite Versions

Melyik volt a legrondább zeneborító, amivel valaha találkoztatok életetek során?

R. Bori: Amiket lefestettünk vagy átalakítottunk egytől egyig annyira rondák voltak, hogy már szépek. Nem akarok zeneileg diszkriminatív lenni, csak tényként közlöm, hogy ezek country és mulatós lemezek/ kazetták voltak. Jó borítókhoz általában nincs is szívünk hozzányúlni, de azért arra is volt már példa.

Dorina: Royal Trux – Sweet Sixteen

Balázs: Ez elég gonosz kérdés, nem is merek válaszolni, pedig volt pár..

Milyen terveitek vannak ezzel az egésszel? Maradtok a fiktív vonalnál? Megrendeléseket nem kaptatok még igazi zenekaroktól?

Dorina: Remélhetőleg a WR akkor is megmarad, amikor már nem tudjuk kirekeszteni az ajtónkon a sok megrendelő előadót! Egyébként, azon kívül, hogy mindig vannak új zenekar ötletek, most a Verkstaden műhelyben elkezdtünk szitázással is foglalkozni, lesznek majd fiktív zenekaros pólók és táskák is az őszre. Zenekart biztos nem alapítunk, viszont szeretnénk még csinálni legalább egy tucat klassz kiállítást szuper fellépőkkel, hogy ezzel is kicsit közelebb hozzuk egymáshoz a zene és a kép fanokat . Ha van felkérés, természetesen szívesen csinálunk borítókat létező zenekaroknak is , ahogy már készítettünk a Destroy The Plastic Chairs!-nek, vagy a mixtape-eket készítő UNRVL-nek is.

Aki szívesen csemegézne a Wannabe Kiadó utánozhatatlan lemezborítóiból és dalszövegeiből, az lesse meg honlapjukat, illetve keresse a Naspolya magazint, ahol fény derül a képzelt zenekarok mocskos kis titkaira, sőt időnként még egy-egy interjúba is belefuthatunk!

wb6m

 

wb3_1m

wb4m wb7m

wb8m

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top