+ Fotó

A labdarúgás művészete drukkereknek kötelező kiállítás

labdarúgás

A futball művészet. Aki nem így közelít hozzá, még nem látta A labdarúgás művészete című kiállítást a Millenárison.

A labdarúgás művészete; Multimédiás kiállítás a magyar labdarúgás legendás időszakából – Kozák Lajos digitálisan felújított fotóhagyatékából; Millenáris Teátrum

A focihoz éppúgy hozzátartozik a sörfogyasztás és a közös szurkolás élménye, mint a brazíliai labdarúgó-világbajnokság nyitónapjától látogatható kiállításhoz a józan gondolkodás és a nyugodt körülmények, a Millenárison pedig mindkettő adott. Sokan vannak a parkban, de mintha a hétvégi hamburgerfesztivál jobban vonzaná a népet, mint A labdarúgás művészete, hiszen a kiállításon csak néhányan lézengünk. Hogy ennek a magasra szabott árak (bár, ha egy kóstolónak szánt minihamburger, amiből egy átlagos sportember hármat-négyet is megeszik, 7-800 forint, akkor mindjárt nem is tűnik olyan soknak a 2790 forintos felnőtt belépőjegy ára) vagy a mérsékelt kommunikáció (ha a Millenáris bejáratánál egy kedves hoszteszlány szórólapot nyom a kezembe a hamburgerfesztiválról, akkor egy másik, hasonlóan kedves lány igazán adhatna A labdarúgás művészetéről is, de például a Teátrum falára kifüggesztett óriásplakátot is csak az veszi észre, aki már eleve odatart) az oka, azt nem tudom, de a kiállítás azok számára is érdekes lehet, akik egyébként ódzkodnak a focitól, a drukkereknek pedig egyenesen kötelező. Igaz, hogy ebben az országban mindenki ért a futballhoz, de nyugodtan érthetnének hozzá egy kicsit jobban is.

labdarúgás

A képen Fenyvesi Máté, a Ferencváros legendás balszélsője áll a róla készült fotósorozat előtt

Kozák Lajos

A labdarúgás művészete Kozák Lajos sportoktatási céllal készült fázisfotóit tárja a látogatók elé. „A kiállítás képanyagának több mint száz negatívja hatvan éven keresztül várt felfedezésre két mozifilmes dobozban”, s csak a művész hagyatékának feldolgozása során került elő. Az életművet tanulmányozó és a képekre nemrégiben rálelő fotográfus, Kasza Gábor hívja fel a figyelmet a kiállítás egyik különlegességére, a fotósorozat elkészítéséhez szükséges fényképezőgépek akkoriban ugyanis még nem léteztek

Kozák Lajos egy 35 mm-es Kinamo Zeiss filmkamerát alakított át úgy, hogy a szektoridőt rövidítette és több kockát exponált a gép másodpercenként. Ez az eljárás egyedülállónak számított az akkori sportfényképezésben.

Kozák Lajos tulajdonképpen filmfelvételt készített, majd kivette a képkockákat és manuálisan egymás mellé rakta. Ezeket a felvételeket egyrészt restaurálták és digitálisan felújították, másrészt a fázisok összeillesztéséből létrehozott, eredetileg egy-két másodperces mozgóképeket visszalassították, így A labdarúgás művészete valóban kuriózumnak számít.

Grosics Gyulától Tichy Lajosig

A brazíliai világbajnokság reflektorfénybe helyezi, Grosics Gyula halála pedig beárnyékolja a kiállítást, a szervezők azonban anélkül adóznak a legendás kapus emlékének, hogy bármit is változtatnának a tárlaton: Grosics Gyula névtábláján csak a születési dátuma szerepel, ami visszafogottan, jó ízléssel jelzi, hogy a Fekete párduc továbbra is köztünk él. A kiállítás Grosics Gyula védéseivel kezdődik és – a védekező posztoktól a támadókig haladva – Tichy Lajos kapáslövésével végződik, miközben olyan futballrelikviákba botlik az óvatlan látogató, mint Buzánszky Jenő korabeli stoplis cipője vagy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány naplójegyzete Tichy Lajosról.

labdarúgás

Grosics Gyula, a Fekete párduc vetődése

Kozák Lajos fázisfotói 1953 és 1957 között készültek, és a legnagyobbak mozdulatait – Grosics Gyula vetődéseit, Lantos Mihály felszabadító rúgását, Bozsik József cseleit, Kocsis Sándor ollózását, Puskás Ferenc lövéseit – örökítik meg, de ez önmagában még nem indokolná, hogy miért illusztrálják a megismételhetetlen, ám annál rövidebb korszak felvételei a magyar labdarúgás első ötven évét. A fantasztikus fotókat természetesen a kiemelkedő sportteljesítmény hívta életre, az azonban már korántsem ennyire kézenfekvő, hogy az Aranycsapat sikereit éppen az az innováció magyarázza, ami Kozák Lajos formabontó művészetére is olyannyira jellemző. A labdarúgás művészete pedig éppen arra kíváncsi, hogy mi tette lehetővé az Aranycsapat világraszóló eredményeit és Kozák Lajos csúcsteljesítményét, miközben anélkül is megértjük, miért tart itt a mai magyar labdarúgás, hogy a kiállítás akár csak egyetlen szóval is célozna rá.

labdarúgás

Tichy Lajos, a Bombázó félköríves lövése

Hajdú B. István

A labdarúgás művészete egy letisztult, lebilincselő és kifejezetten szórakoztató kiállítás, ami elsősorban Hajdú B. István interaktív tárlavezetésének köszönhető. Itt nincsenek csili-vili érintőképernyők, nincs árgus szemekkel fürkésző személyzet, nem hivalkodik a kiállítás befogadhatatlan mennyiségű hang- és képanyaggal, helyettük Hajdú B. István monjda a magáét, akinek a kommentálását az egyszerű mp3-lejátszó segítségével minden látogató úgy és akkor hallgatja végig, tekeri át vagy állítja meg, ahogyan és amikor akarja. A kiállítás egyik legfőbb érdeme, hogy a kommentátor nem felülről, értekező hangnemben, és nem is a korabeli sportpropaganda öntömjénező, szirupos nyelvén beszél a régi szép időkről, hanem a tőle megszokott módon némi iróniát csempész a mondandójába, ami Ferenczi Attila és Hegedűs Henrik írásait is dicséri, jóllehet Hajdú B. István bármit képes volna hitelt érdemlően tolmácsolni.

A hanganyag a tudáspontokra tagolt kiállításnak megfelelően hat részre osztott, így a tárlatot nem kötelező az előre meghatározott sorrendben végigjárni, sőt, egy-egy blokkot nyugodtan ki is lehetne hagyni, de a tájékozódást a tudáspontokat jelölő számok észlelése igencsak megnehezíti. Nem mintha egyik tudáspontról a másikra haladva nem volna elég izgalmas a kiállítás, aminek főként a multimedialitás az oka: A labdarúgás művészete egyszerre kínálja fel a feliratok, a fotók, mozgóképek és a tárlatvezetés befogadását, s ha előszörre el is siklana valami felett a figyelmünk, a kiállítás, miután belaktuk, újraolvasásra, -nézésre és -hallgatásra csábít.

Az Aranycsapat

Már csak azért is, mert a tárlatvezetés és a kiállított fotók nincsenek összhangban, hiszen Hajdú B. István nem Kozák Lajos képeiről, hanem a brazil, a német, az angol, az olasz, az orosz és a Duna menti játékstílusról, a magyar labdarúgás – vagy ahogyan a sportág hőskorában hívták, a rúgdalás – történetéről, a taktikai hadrendekről, az Aranycsapat veretlenségi sorozatáról, a magyar edzők, játékosok 1954 utáni migrációjáról és az Aranycsapat legemlékezetesebb góljairól beszél. A számtalan sport- és kultúrtörténeti adalék, a korabeli vélemények felidézése és az ok-okozati összefüggések feltárása ellenére a kiállítás legjobban sikerült része mégis az, amikor Hajdú B. István kommentárja és az Aranycsapat mérkőzéseinek részletei összhangba kerülnek.

„A futball művészet. […] Aki nem így közelít hozzá, alapvető tévedésben van.”, fogalmazott Varga Zoltán, de a kijelentése június 12. óta kiegészítésre szorul: aki nem így közelít hozzá, még nem látta A labdarúgás művészetét a Millenárison.

A labdarúgás művészete július végéig tekinthető meg a Millenárison.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top