Rózsaszín karszalagos emberekkel telt meg tegnap este a főváros. MU3 meg MU4 nevű egyéjszakás BKV buszok cirkáltak, amelyek Budapest praktikus csomópontjai helyett a kulturálisan kapcsolódó megállókat kötötték össze. Így az Argentín-Irán mérkőzés iránt kevéssé érdeklődők végre találtak maguknak ugyanolyan tömegeket megmozgató szórakozást. Idén is elsöprő sikerrel, tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Múzeumok Éjszakája. Több mint 300 múzeum közel négyezer programmal kecsegtette a kulturális szórakozásra vágyókat, lett légyen az kiállítás, zene vagy épp színház. A Ludwig Múzeumban pedig mindhármat megkaptuk egyszerre.
A kortárs művészeti múzeumkomplexum hatalmas előnye, hogy hatalmas: így az általában zsúfolt muzéj a Ludwigban kifejezetten tágas és bírható maradt annak ellenére, hogy közel teltház volt. A programban szerepelt tárlatvezetésektől kezdve, képkészítésen át Hantai stílusában, egészen a kül- és beltéri élőzenés eseményekig. Nehéz lenne mindegyik programról számot adni, amely éjjel egy óráig zajlott a Ludwigban, így önző módon kikaptam a szívemnek legkedvesebbet: a Hopfish – A remény hal meg utoljára nevűt.
Remélem, nem kell bemutatnom az elmúlt évtized talán legjobb magyar tévéműsorát, a Beugrót. Ha mégis, akkor röviden: néhány színész (az alapgárda: Rudolf Péter, Pokorni Lia, Szabó Győző, Kálloy Molnár Péter, majd Debreczeny Csaba) improvizációs feladatokban csaptak össze. A műsort Novák Péter vezette, akiről mindig az jut eszembe, hogy a világ leglelkesebb kultúrahabzsolója, így ő is ugyanannyira teljes értékű része volt a műsornak, mint a színészek. Pár éve sajnos levették a műsorról, de tegnap este a Ludwigban újra kaphattunk egy kis könnyfakasztóan vicces imprószínházat Szabó Győzőtől és Debreczeny Csabától. Az imprók között a Ludwig tagjaiból kovácsolódott zenekar húzta a talpalávalót, Novák Péter basszusozott.
A beugrós feladat
a következő volt: két agyeldobósan gyönyörű Hantai kép közé vetítettek egy festményt vagy fotót, amire Győző és Csaba improvizált. A rögtönzéshez segítséget adtak a kihúzható kártyák, melyek a két színész alkalmi foglalkozását döntötték el, valamint hangulatokat / embertípusokat / érzelmi állapotokat is húztak hozzájuk. Így olyan, már önmagukban vicces helyzetek keveredtek, mint a beletörődő atomfizikus és a teátrális takarítónő beszélgetése az örökké pattogó pingponglabdákról, vagy a flegma múzeumpedagógus esete az okoskodó kétéves óvodással. Győző és Csaba nagyon profin hozta az imprót, a puffokon ülő közönség legsavanyúbban kultúrsznob tagjaiból is kibukott a nevetés.
A Ludwig ad-hoc zenekara kedvesen tolta a számokat – természetesen nem sajátokat, hanem magyar feldolgozásokat, többek között két Cseh Tamás számot (Budapest, Csönded vagyok) és Szabó Benedek – Az első éjszaka egyedül című szerzeményét, amiben elhangzik az urbán-melankólikus sor, miszerint “a szeretkezéseink baszások, és mégiscsak szeretkezések” amin Novák Péter kikerekedett szemmel hallgatott. Íme az eredeti:
Egy órán át tartott az imprószínház, amiben sajnos a technika néhol a műsor ellen dolgozott, de a zseniális színészi játék még ezt is be tudta építeni a feladatokba (például nem működött a kivetítő, és Győző rögtön villanyszerelővé változott) . Emellett a Ludwig zenekara is itt-ott hibázgatott (pár számot nem sikerült teljesen memorizálni), de a közönség és a hangulat egyáltalán nem volt kritikus, szóval ez a fajta lazaság teljesen belefért. A műsorzárásként a zenekar a színészekkel karöltve elénekelte az Ugye mi jóbarátok vagyunk?-ot az LGT-től.
A legjobb dolog
az, hogy a Múzeumok Éjszakája nem egy pápaszemes és savanyúan okoskodó esemény, hanem pont az ellentettje: mindenki számára szeretné a néha poros és nem emberközpontú kiállítótereket kinyitni a szélesebb publikum számára, kicsiknek, nagyoknak, időseknek és örök fiataloknak. Én csodás éjszakát töltöttem a Ludwigban, gyönyörű képekkel, rengeteg nevetéssel, jó zenével és közvetlen emberekkel – és ennél több nem is kell. Az pedig szinte biztos, hogy egy ilyen kultúrholdfényes este után az idelátogatók nem fognak egy teljes évet várni, hogy újra betérjenek pár múzeumba vagy galériába, mivel a Múzeumok Éjszakája valóban egyestés kaland – de könnyen alakulhat ki belőle stabil párkapcsolat.
