Most, hogy L. Simon László nekiment a folyóiratoknak – mondván, hogy a nyomtatott kiadás annyira idejét múlt, hogy nem érdemes/méltó támogatásra sem –, el kell gondolkozni azon, hogy jövőre mit fogunk böngészni strandolás közben. Az tuti, hogy én nem viszek laptopot a strandra!
Persze, ráérünk még ezen keseregni, hiszen ahogy már a bibliai időkben is Pató Pál szelleme sugallta: Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől… Feküdjünk hasra, élvezzük a nyarat, szakítsuk le a Napot, és olvassuk a Múlt-kor című folyóirat nyári számát!
A szerkesztők felismerve a történelemfogyasztásban dúló trendet, a szexualitást és annak történetét helyezték a középpontba. Úgy tűnik, ez lehet az a búvópatakként mindig jelenlévő téma, amiről van/lehet mit mondani. (Persze, csak a Seuso-kincs helyzetének értékelése után!) Egy sajnálatosan rövid, de annál érdekesebb cikk mesél a Magyar utcai kuplerájról, Krúdy életének egyik centrumáról, a helyről, melynek díványain még Apponyi Albert, és Podmaniczky Frigyes is meg-megfordult. A kasztrált énekesekről szóló cikket nem lehet borzongás nélkül végigolvasni. Miközben azt gondolnánk, hogy a kiherélt énekesek kora valamikor Farinelli 1757-ben bekövetkezett halála körül véget ért, kiderül, hogy a Vatikán utolsó kasztrált énekese 1922-ben hunyt el!
A középkorról – már csak a kereszténységre hivatkozva is – azt hihetnők, hogy az erkölcs és az aszkézis kora volt! Jó, azt tudjuk, hogy Arthur király házastársi ágyában Sir Lancelot DNS-ét is kimutatta volna egy mai nyomszakértő, s Pierre Abelard szerelme sem titok, de azért azt kevesen tudják elképzelni, ami a kolostorok mélyén zajlott… Luther elég pontosan mérte fel a helyzetet, amikor a képmutatásról lemondva feleségül vett egy nála tizenhét évvel fiatalabb apácát.
A XIX. századi magyarság szexuális erkölcseiről szóló írás (Katona Csaba munkája) igazán figyelemre méltó! Báró Wesselényi Miklós szexuális élete ma már nem titok, és nem is tabu, ahogy arra is számtalan forrást találhatunk – akár az interneten is, hogy miként lett a fotográfia a pornográfia terjesztésének eszköze!
A szocializmus erkölcse és képmutatása ma már szabadon tárgyalható, s abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tanúk és szereplők köztünk élnek. Izgalmas, néha mosolyogtató dolgokat mesélhetnének, ha kérdeznénk őket.
Vajon száz év múlva mit fognak tudni a mai politikusok és a szex kapcsolatáról?
A Múlt-kor erotika témában legizgalmasabb cikke a harmincas évekről, az Új Magazin című erotikus lapról, annak szerzőgárdájáról és a laphoz kapcsolódó könyvkiadásról szól. A mára feledésbe merült sajtótermék – Tiszay Andor szerkesztésében – tényleg forradalminak számított saját korában. Nem csoda, hogy betiltották! Érdemes lenne újra felfedezni! Ahogy – mint arra a cikk szerzője, Murányi Gábor felhívja a figyelmet – érdemes lenne irodalomtörténeti szempontból is átböngészni, hiszen nem csak Karinthy Frigyes és Berda József, de Somlyó Zoltán és Tersánszky Józsi Jenő neve is felbukkan a szerzők között.
És akkor még nem is szóltunk Benito Mussoliniről!
Hol vannak ilyenkor Semjén és Harrach doktorok, hogy bezúzassák a lapot, mely politikai indíttatásból mocskolja Apponyi Albertet, aki sokak véleménye szerint megérett a boldoggá avatásra????? Micsoda fertő!
L. Simon László úgy tesz, mintha az állam pénzén őrködne, pedig tudjuk, hogy nem.