+ Jegyzet

“Megcsinálta a biciklit” – Német-Portugál-kritika

német

Rejtély, miért imádják a magyar írók a focit, mintha drog lenne. Értem én, magam Bayern és német fanatikus vagyok (kizárólag rokoni alapon), de hát…

„Megcsinálta a biciklit” – mondja a kommentátor C. Ronaldo helyzetéről, miközben már tönkre verten lézengenek a pályán.

Hát, ja, igen sok portugál javítgat német biciklit a világban. Nyelvileg szép, hogy „biciklicsel”, de hogy miért az, ne engem kérdezzenek. Ahhoz ott van a mi Kukorelly Endrénk, azt mondja, neki életfunkciója a futball.

Gondolom, ha játssza. (Amíg e sorokat rovom, az Irán-Nigéria meccs megy, mondom, nem értek hozzá, de inkább átkapcsolok a Nóta Tévére lassan, Fásy Ádám biztos –an nem – minőség, de legalább tudja, hol a helye, és onnan húzza a zsozsót.)

Szóval, miféle játék az,

amikor a japán bíró eldönti a brazil-horvát meccset, mert eszibe jut csak úgy tizenegyest adni (hiszem, egy évig ott fog Brazíliában nyaralni). Vagy hogy majd Katarban lesz világbajnokság. A foci szépsége, az. Van egy szerb focista, már nem az, mármint nem focizik, néha meg jugoszlávnak mondja magát, de még fiatal, volt Juve és Basel-játékos, válogatott, aztán depis lett, meg filozófus és költő – magam is fordítottam tőle egy írást, amiben elmondja, minő mocsok ez a focivilág. Aki akarja, mit ír a „pogány” focistákról, a nacionalizmusról, a profizmusról, megtalálhatja itt.

De hát a feladat most a német-portugál meccs értékelése.

Nyertünk, nagyon, de elfogult vagyok, mindkét nagymamám német (származású) volt, mondhatni, vérileg háromnyolcad német vagyok. A nyolckeres falusi kiskocsmában néztem meg, ahová egy német politológus-professzor is jár, én nem is értem a németeket, azt hiszik, ha három mondatot rosszul el tudok mondani, már értem is, amit mondott. Mindenesetre, miután tizenegyest kaptunk, kiállították a Pepét, kiderült, hogy a bíró szerb, és elmondtam a német politológusnak, talán nem véletlen, hogy Merkel német miniszterelnök (a világ legbefolyásosabb hölgyének tartják) is kinn van, a szerb kormányfő meg épp pár napja látogatta meg őt Berlinben, és a legnagyobb a béke a szerbek és németek közt. Miközben az egész 20. századot végigháborúzták (sokszor egymással). És egyébként is rendkívül elfogult vagyok, hiszen a német foci, az nem az, amit obligát módon mondanak, hogy 11-en játsszák, és ők nyerik. A német foci ez:

Elismerjük az ógörögök érdemeit,

de egy Wittgenstein – Nietzsche – Heidegger csatársor ellen felvenni a versenyt, nos, az emberfölötti feladat. Hiába, hogy a portugálok (legalábbis a költészetben) beállíthatnak egy ultra-zseniális költőt, Fernando Pessoát, aki saját nevén nem csak portugálul írt gyöngyszemverseket, de angolul is, majd választott pár alteregót (Álvaro de Campos, vagy a befejező költő-csatár, Ricardo Reis, meg írt Bernardo Soares és Alberto Caerio néven is), ez a játékos stratégia a szigorú német tudományos fegyelemmel nincs egy szinten. Nem is egy szint: mintha asztalitenisz-ütővel mennénk a focisták ellen. Szóval, C. Ronaldót nem lehet megnégyszerezni, a fociban nincs alteregó.

Amúgy én bírom őt, kivéve, amikor levetkőzve mutatja izmait.

Értem én, hogy így sokkal több C.R. feliratú gatya fog fogyni (ha jól tudom, saját gatyakollekciója van, de nem nézek most utána), de hát ez a macsóság… Ha a foci világszövetsége (FIFA, a maffifa) küzd a rasszizmus ellen, miért nem küzd a macsóság ellen (ahogy a korrupcióval sincs sok baja, ha jól olvasom)? Bár a női szíveket is meg kell érteni, ha a nők a férfitestek látványa miatt vannak oda a fociért, tiltakozni jogom nincs. Emlékszem, még a romkocsma-időszak kezdetén, a Rácz-kertben már voltak kivetítések, 2010-et írtunk, hatalmas tömeg, kivetítés (még igen rossz minőségben), és a fiatal költőnő – ha jól rémlik, azt sem tudta, mik a foci szabályai, bár ez sok bíróra, és az összes magyar foci-szakértőre is érvényes – olyannyira megkedvelte egy portugált, a kapus Vitor Baíát (lám, a portugáloknak is van hosszú í-je), hogy az Élet és Irodalomba még verset is szentelt neki. Német drukkerként, ám most együtt érezve a portugál tragédiával, idéznék is Karafiáth Orsolya Futballada c. műalkotásából:

Elkezdődött a Teljes Élet –
ez történt kétezer nyarán.
Ki meccset véletlen se nézett,
most elmereng Vitor Baián.
Tekintetem már rávetődve;
cselezhet, el nem engedem.
Itt a sors, hogy összekösse
a portugál kapust velem.

(A teljes vers)

De a durva négy nulla után én C. Ronaldóéknak inkább Pesoa (pontosabban Álvaro de Campos néven írt) verscímét küldeném (mint a rádióban megy a Szív küldi szívnek): Começo a conhecer – me. Nao existo.

Avagy: Kezdem megismerni magam. Nem vagyok.

A vers utolsó sora pedig: Olcsó univerzum.

Marha drága focistákkal.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top