+ Riport

Tündérkerti idill – képviselő-riport

képviselő riport

– Na! Most pedig eljössz hozzám, és szedel két nagy garaboly cseresznyét! Érik! – kiált rám a politikus, és nem érti, miért nem élek a lehetőséggel.

  • A polgárőrvezető a jelenlegi polgármesterrel egy ideig egy csapatban focizott, aztán összekülönböztek, nagyon csúnyán – és azóta többször is.
  • Egyedül vagyok itt tudósító. Jobban mondva, lehetséges, hogy a kis kamerával dolgozó ismeretlen férfi és hölgy kísérője nem az egyik gyerek szereplését akarja megörökíteni, hanem egy tévéstáb.
  • Aznap a férfi megnyitotta a hegyközségi ülést, egy órával később munkaügyi konferencián szólalt föl, délután pedig a kedvéért a városba látogatott a Ferencváros öregfiúk-csapata Fenyvesi Mátéval, Kű Lajossal.

Az iskola 1960-ban épül meg – üvegházzal, kertészlakkal, ólakkal együtt. Kis kert is marad szőlőnek és szabad földi veteményeknek. Miközben zajlik a téeszesítés, és 79 százalékról három év alatt 6,5 százalékra csökken a mezőgazdaságból élők között a földtulajdonnal bíró emberek aránya Magyarországon, a gyerekek sok iskolában ásnak, vetnek, kapálnak – az itteniek tyúkokat, nyulakat, galambokat is nevelnek – megtanulják, milyen gazdálkodni kicsiben. Gyakorlati oktatás. Dupla óra, így van idő rendesen, nyugodtan elmélyedni a témában. Gyak., gyak., így írja be az órarendbe ezt édesanyám is annak idején. Nagyapám kérdőre vonja, amikor meglátja: miért írsz ilyen csúnya dolgokat, kislányom?

*
A nyolcvanas években sok gyakorlókertet fölver a gaz,

mert máshová kerülnek a súlypontok az oktatásban. Aztán állandósul a súlyponteltolódás, és halványan már sejthető, hogy egyszer még szükség lesz a kertre. Az említett iskolában 2010-ben művelik be újból a parcellát, erre lehetőséget ad az új tanterv. Szükség van egy közfoglalkoztatott kertészre, mert nem minden tanuló éri el az ötös szintet ásásból, kapálásból. Az elnagyolt munkát ki kell javítani, amivel nem végeztek órán, be kell fejezni, a növényvédelem sem hanyagolható el. Ami terem, abból jut az uzsonna mellé, a többit a diákok hazaviszik. Az iskola küld palántát, vetőmagot is, hogy otthon a gyerek beszélje rá a szüleit, ha eddig nem vetettek semmit, mostantól vessenek. Vesd bele magad!, ez az országos akció neve. A Tündérkert mozgalom pedig a pórszombati erdész, Kovács Gyula ötlete: megőrizni és újból elterjeszteni azokat a gyümölcsfajtákat, amelyek őshonosak a Kárpát-medencében. Az iskola igazgatóhelyettese a tévében látja a riportot a Tündérkert mozgalomról, fölveszi a kapcsolatot a pórszombati erdésszel, majd a helyi kertbarátkörrel. A nénik, bácsik megkeresik a szőlőhegyen a régi gyümölcsfákat, hajtást hoznak róluk, az iskola ezeket elküldi postán Pórszombatra, ahol elkészülnek az oltványok. Áprilisban küldöttség megy a tizennégy facsemetéért. A gyakorlókerthez tartozó, de addig csak füvesített telken a nyolcadikosok kiássák a gödröket, az elsősök ültetnek: piszlider alma, kecskeméti vajalma, nagyasszony alma, Kálmán körte, eper, húsos som. Ezek szerényebb termést hoznak, mint az újabban nemesített fák, viszont általában ellenállóbbak a betegségekkel szemben. És mégiscsak itt vannak velünk régóta. Egynémelyik fajta talán már a magyarok bejövetele előtt itt virított – lehet, már akkor is, amikor ez a vidék provincia volt.

Provincializmus.

Zavarba jövök, amikor ezt a kifejezést hallom. Tudom, mire mondják, és én az ilyen viszonyok között általában otthon érzem magam.

*

A Dél-Alföld első Tündérkertjének avatásán

az egyik osztály színes krepp-papírszalagokat lengetve táncol, néhány apróság népviseletben olyan verseket szaval, amelyek fákról szólnak. Az egyik költemény Kányádi Sándoré. A gyerekek nagyon aranyosak, senki sem sül bele a szövegbe, inkább az adja föl a leckét, hogyan tartsák a hatalmas, antennás mikrofont. Beszél az igazgatóhelyettes, az összevont városi iskolák igazgatónője és egy fiatal, lámpalázas önkormányzati képviselő, arról, milyen nagyszerű, hogy a gyerekek itt „elsajátítják a mezőgazdaságot”. A gyümölcsös kert munkára, felelősségre nevel. Aki fákat gondoz, alkalmazkodni is megtanul, jobb emberré válik.

Arról nem esik szó, mert itt minden jelenlévő számára természetes, hogy ez a megye legzöldebb települése, itt található a legtöbb fa. Ez a harmincas években polgármesterré választott festőművésznek köszönhető, aki a gazdasági világválság idején közmunkásokkal parkosíttatta a települést, új utcákat, tereket tervezett. Az akkor elültetett fák mára hatalmasak, a főutcán sétálni kis túlzással olyan élmény, mint egy erdei túra. A forgalom elég nagy, a vele járó zaj is, de elég befordulni egy mellékutcába, két házzal beljebb már a madarakat lehet hallgatni.

Egyedül vagyok itt tudósító. Jobban mondva, lehetséges, hogy a kis kamerával dolgozó ismeretlen férfi és hölgy kísérője nem az egyik gyerek szereplését akarja megörökíteni, hanem egy tévéstáb. Ha igen, alighanem azé a cégé, amelyik az önkormányzat megrendelésére készít riportokat. A városban közel húsz éve működik helyi kábeltelevízió, stúdióval, képújságot és helyi tudósításokat közöl. Korábban egy az egyben, vágatlanul közvetítette a képviselő-testület üléseit, három kamerával, térmikrofonokkal, amelyek rögzítették az élőhangot is. Egészen jól hallhatták a nézők, amikor az egyik képviselő azt dünnyögte a polgármesternek, „hazudsz, mint a kutya”. Ebből lehetett volna per, nem lett, aki léphetett volna, úgy gondolta, fölösleges háborúzni.

Az új polgármester és testülete a korábbihoz képest máshogyan képzeli el a helyi nyilvánosság szerepét. Az üléseket most is rögzítik, de nem közvetítik. A már említett cég vágott verziót készít, ebből az ellenzékiek hozzászólásai állítólag rendre kimaradnak.

Korábban létezett helyi, egyszemélyes rádió,

de az mindig dilemmát jelentett, hogy ha támogatást kap az önkormányzattól, mennyire lehet kritikus. Többnyire azért az volt, bírálta a kormánypárti vezetésű önkormányzatot, ugyanakkor jó kapcsolatot tartott fenn az akkor ellenzéki országgyűlési képviselővel. Ott, előttem úgy kérte föl interjúra, hogy „akkor dolgozzunk, Laci bátyám!” Később változott a helyzet, a rádió tönkrement, nem tudta eltartani a helyi, viszonylag szűk hirdetési piac. Internetes újság működik helyette. Pikírt, keserű hangvételű szövegei mellett ott villognak a helyi kisvállalkozások reklámjai. A politikához fűződő kapcsolat is változhatott, mert épp az összevont iskolarendszer igazgatónőjének megválasztása kapcsán a korábbi barát is kap a fejére, hiszen „a szakma által legkevésbé támogatott jelölt” lett „az összevont általános iskolai szervezet” vezetője, „az ügy hátterében meghúzódó országgyűlési képviselő keze (illetőleg egy másik testrésze – a szerk.) éppúgy főszerephez jutott, mint…” és így tovább.

*

– Na! Most pedig eljössz hozzám, és szedel két nagy garaboly cseresznyét! Érik! – kiáltja „az ügy hátterében meghúzódó” politikus az avatóünnepség után, ahogy kezet fogunk. Remélem, azt is sokan hallják, ahogy azt mondom, nem, szó se lehet róla. Ilyen egy korrekt munkakapcsolat errefelé.

Nem régóta ismerjük egymást. Nyolc éve,

az akkori választások kampányában azt a feladatot kaptam, kísérjem végig egy napján, írjak belőle riportot. Aznap megnyitotta a hegyközségi ülést, egy órával később munkaügyi konferencián szólalt föl, délután pedig a kedvéért a városba látogatott a Ferencváros öregfiúk-csapata Fenyvesi Mátéval, Kű Lajossal. A két utóbbi program között, otthon ebéd. Meghívott oda is, én pedig elfogadtam, mert úgy illett. Ez nagyon mély és pozitív benyomást tett rá. Azóta, ha találkozunk, vagy az alma érik, vagy a szilva, vagy a kajszibarack, okvetlenül adni szeretne mindből. A visszautasítást azzal próbálja leszerelni, hogy ne sértsem meg, de azért mégsem sértődik meg. Kétszer kapták el ittas vezetésért, és plakátjaira valaki akkurátusan ráírogatta, Miszter Alkohol. Rossz szokása, hogy nagyon szabadszájúan és durván beszél azzal, akivel vitatkozik, mégis mindig megválasztották, nagy fölénnyel, mert segítőkész ember. Azt mondják róla, ha elakadt autót lát a szőlőből hazafelé jövet, biztosan megáll, és kihúzza a sajátjával, akkor is, ha az ő kocsija a kisebb. Most nem választották újjá, csak azért, mert a pártja nem indította többé.

*

Hazafelé menet, a főutcán kismotoron

szembejön velem az a városi képviselő, aki a korábbi polgármesternek azt mondta, hazudik, mint a kutya. Megállunk beszélgetni. Ő a rendszerváltás előtt munkásőr volt, most polgárőrvezető. Itt működik a megye legnagyobb létszámú polgárőr egyesülete, sokféle mesteremberrel, így nem okoz gondot egy irodaház fölújítása sem, társadalmi munkában. Az egyletnek rendszámfelismerő szoftverrel felszerelt kocsija is van, kiszúrja a lopott járműveket a forgalomban. A polgárőrvezető a jelenlegi polgármesterrel egy ideig egy csapatban focizott, aztán összekülönböztek, nagyon csúnyán – és azóta többször is. Az egyik lakossági fórum után a polgármester úgy látta, a polgárőrvezető meg akarta őt ütni. Ebből feljelentés lett, rendőrségi nyomozás, vádemelési javaslat. A városi ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette a nyomozást, de a sértett panaszt tett. A megyei ügyészség egyetértett a városival, de a pótmagánvád joga még megilleti a polgármestert. Az országos polgárőrszövetség fegyelmi eljárást indított a helyi vezetővel szemben, aki mellett kiállt a tagság.
– Egyéb újság most nincs. Ha lesz, szólok – mondja. Rúg egyet, és elmotorozik az erdőben.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top