“Az öntudatlanságot három- vagy négyéves koromban hagytam abba, és néha hiányzik.”
Az író, aki a világon egyedülálló módon kétszer is megnyerte a Prix Goncourt díjat – egyet saját nevén, Romain Gary-ként (ami szintén nem a születési neve, ugyanis Romain Kacew-ként látta meg a napvilágot), egyet pedig álnéven mint Émile Ajar (szép trükk) az Előttem az élet című művével vált világhírűvé. A szarkasztikus, keserédes, humoros és megrázó regényt idén májusban Alföldi Róbert vitte színpadra, mondhatni különös elgondolással – de olyan eredménnyel, hogy többünknek egy-egy kósza porszem ment a szemébe.
Az eredeti történet – és Alföldi rákapása
A történetet egy tízéves arab kisfiú szemszögéből ismerjük meg, aki kurvagyerek és a párizsi belleville szegénynegyedének egyik hatodik emeleti lakásában tengeti életét. Anyjáról nem tud sokat, csak annyit, hogy sikeres prostituált (volt? még él? nem tudjuk még) és le kellett passzolnia a potyagyereket. A kis Mohamed, akit mindenki csak Momónak hív, Rosa mamánál lakik, aki maga is a “seggével kereste a kenyerét”, de mikor már kiöregedett a szakmából, az oldalágról született csemeték pesztrálásáért járó utalványokból tartja fenn magát:
Rosa mamánál majdnem mindannyian kurvagyerekek voltunk, és amikor az anyák több hónapra elmentek vidékre strikkelni, előtte meg utána meglátogatták a kölyküket. Hát így kezdtek bajaim lenni az anyámmal. Úgy vettem észre, hogy mindenkinek van anyja, kivéve engem. Erre görcseim lettek, meg gyomoridegességem, hogy hozzám is jöjjön. Mindenhova odaszartam a lakásban a nagyobb feltűnés kedvéért. De hiába.
Alföldi már elsőre meghökkentően csavart egyet a történeten azzal, hogy Margitai Ágival, a Kossuth és Jászai díjas magyar színésznővel játszatja a tízéves arab kisfiú szerepét. Jászai díj és hatalmas színészi tehetség ide vagy oda, természetesen nem azért kérte fel Alföldi Margitait a szerepre, mert őt találta a legarabosabb kinézetű tízéves kisfiúnak.
Elsőre az elidegenítő rendezés kifejezés ugrik be – vajon azért Margitai játssza Momót, hogy eltávolítson minket a szereplő karakterétől? De erre több mint valószínű, hogy nem a válasz, a megokolás ugyanis a történet kibontakozásával egyre tisztábban érződik. Előttem az élet – mondja a cím és valaki olyannal játszatja a szerepet, aki (habár még számtalan siker áll előtte, ebben biztosak vagyunk) már koránál fogva az élet után van. De ez Ajar történetében egyáltalán nem baj, sőt. Momó véleménye erről tisztába teszi a kérdést:
Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.
Már rég kifigyeltem, hogy az öregek azt mondják: ‘fiatal vagy, előtted ez élet’, és jóságosan mosolyognak hozzá, mintha örömük telne benne. Felálltam. Jó, tudom, hogy előttem az egész élet, de azért nem fogom emészteni magam miatta.
Tehát ha a tízéves Momó szemszögéből nézzük a kérdést, akkor azt is érezhetjük, hogy fuh, végre túl vagyok az életen, elég sokáig tartott:
Nincs szemetebb dolog, mint erőnek erejével beletukmálni az életet az olyan ember pofájába, aki már magatehetetlen, és nem akar tovább szolgálni.
Emellett nagyon ügyes ez a húzás azért is, mert a történet során nem tudjuk meg, hogy Momó mikor jegyezte le az életét, azaz a könyvben ő végig kisfiú: de mégis, a mű olvasásakor és a színdarab megtekintésekor is éreztem a történet félig-meddig memoár-jellegét. Így Margitai Ági szemszögéből és kardinális erekig megható játékából nagyon eredeti és a visszaemlékezés érzést aláhúzó perspektívába kerül a darab.
Természetesen ez nem ilyen egyszerű,
mert a könyv nyelvezete és Momó gondolatai egyszerre koránál jóval túlmutatóan bölcsek és érettek, viszont gyakran gyermekien és/vagy vulgárisan fogalmaz – így ebből a furcsa elegyből a mű végig mellbevágóan őszinte marad. Alföldi nem változtat a szövegen, a történet leíró részeit szóról szóra mondatja fel a színészekkel – csak kihagy.
Mivel az egész darab a hatodik emeleti szobában játszódik, így az azon kívüleső cselekmény teljesen kimarad az előadásból. Ennélfogva számos karakter is, például a sokak által nagyon kedvelt Hamil úr vagy Katz doktor. A darabban mindössze négy szereplőt játszanak: Momót, Rosa mamát, Lola asszonyt és Kadir Juszef urat.
A rendezés és a szövegvágás zsenijét dicséri, hogy egyáltalán nem érezzük a szereplők és bizonyos cselekmények kihagyása okán bármiféle hézagot. Ez nem pontos adaptáció, hanem egy olvasói vélemény: végig azt éreztem, hogy Alföldi csak a könyv legfőbb szálára szeretne fókuszálni, Rosa mama betegségére, a mesélés szépségére, keserédes, mosolyogva elszomorító és vulgáris ártatlanságban elcsukló meghatódottságára.
A szereplők nagyon hitelesek. A Rosa Mamát játszó Csomós Mari teljesen és tökéletesen lemásolt Rosa mama külsőleg és színészi játékban is egyaránt, szinte már ijesztő módon olyan, ahogy első olvasáskor elképzeltem magam előtt. Lukács Sándor Lola asszony szerepében ugyanolyan érzéseket vált ki mint a könyvben: egyszerre képes humoros és teátrális figura lenni, máskor pedig egyáltalán nem komikus, inkább szomorú és őszintén nagyon szerethető:
Nem fogok virágot vinni a sírjára, de szenegáli férfiban sose láttam Lola asszonyhoz fogható családanyát, tényleg kár, hogy a természet meggátolta. Igazságtalanság érte őt, és boldog kiskrapekok vesztek el benne. Még örökbe se vehetett egyet, mivel a transzvesztiták túlságosan mások és azt sose bocsátanák meg nekik. Lola asszonynak néha majd meghasad a szíve emiatt.
Kadir Juszef úr szerepében Rajhona Ádám nyújt fergeteges alakítást – a lihegő beteg öregembert nézve szinte mi is elkezdünk szuszogni, a humoros párbeszédben pedig minden Ajar által írt térdcsapkodósan vicces ziccert tízpontosan bezsákolt.
Végül… végül pedig pontosan azt éreztem, amit a könyv utolsó oldalaiban: sírnék, de nem tudok, elszorul a torkom, de nem vagyok szomorú – viszont nem is az a lecsöppenős meghatottság, inkább az őszinte és vegytiszta beleérzés ebbe a tíz ujjával magával ragadó történetbe. Így inkább a közönséggel tartottam a négyszeri vasvisszatapsolásban, amelyet ízig-vérig megérdemelt ez a csodálatosan színpadra vitt mű. Ha lenne hat kalapom, akkor most mindenki előtt megemelném: Romain Gary, a négy színész és Alföldi Róbert előtt. Mi szívből és szellemből ajánljuk.
A Rózsavölgyi Szalon Arts & Café előadása.
