+ Irodalom

Isten sem öl mindig tisztán – könyvkritika

jaszberényi sándor fekete kutya

Jászberényi szenvtelenül leírja, hogyan válnak a háborús újságírók szenzációt hajhászó, bármilyen hazugságra hajlandó, mindenkit kihasználó robotokká.

Jászberényi Sándor:  Az ördög egy fekete kutya, Kalligram Kiadó, 2013.

Jászberényi Sándor novelláskötetében az ördög egy fekete kutya képében halált osztogatva végigrandalírozza a világot, megfordul Csádban, Jemenben, Egyiptomban, Líbiában, Palesztinában, de még Magyarországon is. A szerző bevezetőjében felhívja figyelmünket, hogy a történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve. Mivel az egyes szám első személyű elbeszélésmód némileg összemossa az írót és a főszereplőt, ezért a recenzens legszívesebben Jászberényi kedvenc szófordulatát idézné, de úrihölgyként nem teszi, inkább a felvállalt és elismert elődöket és párhuzamokat kutatja.

Az egyik ilyen irodalmi utalás

a kötet központi novellájának számító szöveg címe, Die Toten reiten schnell (A holtak gyorsan vágtáznak). Az idézet Gottfried August Bürger Lenore c. balladájából származik. A novella a haditudósítók ars poétikája, Jászberényi szenvtelenül, feszes, szikár párbeszédekkel leírja, hogyan válnak a háborús újságírók az évek során érzéketlen, csupán a szenzációt hajhászó, azért bármit kockáztató és feladó, bármilyen hazugságra hajlandó, mindenkit kihasználó robotokká, kik érzékeiket és esetleg előtörő lelkiismeretüket különböző élvezeti cikkekkel, drogokkal, kávéval és alkohollal tompítják. Élő halottakká lesznek, a főszereplő német kolléganője a fenti mondatot mottóként a kezére tetováltatja, és elmagyarázza, a halottakat nem fogja vissza semmi, mert a legrosszabb már megtörtént velük: elvesztették az életüket. Aztán a történet csattanója mégis reményt kelt az olvasóban, noha természetesen szó sincs heppiendről.

A műfajt tekintve Jászberényi novellái zöménél a klasszikus iskolát követi, a szövegnek gyakran van váratlan csattanója, mellyel megdöbbent, felülír vagy kizökkent a baljós hangulatból.

Jászberényi által a könyvben is megemlített előd Hemingway, akitől írástechnikájában sokat tanult és életrajzi párhuzamokat is találunk. Hemingway szintén dolgozott haditudósítóként, önként jelentkezve megfordult különböző háborúkban, kereste a bajt. Első találkozását a halállal A natural history of the death c. elbeszélésében örökítette meg. Jászberényi ugyanilyen témájú novellája a Csádban játszódó Az első c. novella, mert az ember nem felejti el az elsőt.

Mindketten vonzódnak Afrikához,

Hemingway Kenyában és Tanzániában vadászott, ezekről az élményeiről szól világhírűvé vált elbeszélése, A Kilimandzsáró hava. Jászberényi Budapest-Kairó, egy haditudósító naplója c. könyvében így nyilatkozik: Látni akartam a Kilimandzsáró havát, míg végleg el nem tűnik: és láttam. Látni akartam a Csád tavat, mielőtt kiszárad. Jászberényi 2006-2013-ig Kairóban élt, tudósított Darfúrból, ült börtönben Gázában, neki köszönhetően napra készek lehettünk az egyiptomi forradalom történéseiből. (A szerzővel készített interjúnkat itt olvashatják.) A kötet tizenöt novellájából tizenegy Afrikában játszódik.

Jászberényi szereplői

Hemingwayéhez hasonlóan férfias erényeket képviselnek, isznak, macsót játszanak, a nők számukra látszólag csak használati tárgyak, élvezeti cikkek: Az út négy kávéig vagy három sörig tart, fél doboz cigarettáig, illetve egy közepes baszásig a vécében, egy negyven felé járó szőkével a pult mögül.  Azonban a macsóság csupán a felszín, valójában nagyon is sérülékenyek, érzékenyek. A hulló hópelyhek megolvadtak a bőröm melegétől, patakba rendeződtek, és megindultak lefelé az arcomon, mondja Jászberényi hőse, miután kegyetlen részletességgel leírja, hogyan sikerült megszabadulnia a család dédelgetett, öreg tacskójától.

Jászberényi a szöveg megformálásában is hallgatott Hemingwayre, aki az alábbi tanácsot adta kollégáinak:” Írj rövid mondatokat és paragrafusokat. Használj erőteljes angolt.”

A novellák olvasása

kapcsán gyakran felidéződött bennem Csáth Géza alakja, először a Profi gyilkosokban szereplő varjú motívum kapcsán, majd Jászberényi főhősének morfium iránti rajongása miatt. Csáth Délutáni álom c. elbeszélésében egy meseszerű, drogos álmát és az azt követő, kínzó fejfájást írja le. Jászberényi kötetzáró, A lebegő hordók c. novellájában a főhős morfiumos álmában végigsuhan afrikai állomásain, összegzi életét, tetteit, elérzékenyül, kimondja, én is szeretlek, és biztos benne, hogy a hordók nem süllyednek el.

A kötet kedvező fogadtatásra lelt külföldön is,

2014 végén a New Europe Books kiadó megjelenteti az Egyesült Államokban, Matt Henderson Ellis fordításában, míg Olaszországban Szilágyi Mónika tolmácsolásában olvashatják majd. Remélem, a magyar változattól eltérően, a külhoni kiadók illusztrálják a novellákat Jászberényi Sándor saját fotóival, felismerve, hogy az egyedi, különleges látásmódú képek jelentéstöbbletet kölcsönöznek a szövegnek.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top