Legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy az év egyik első kánikulai délutánját egy közparkban elhelyezett ellipszisgépen fogom eltölteni, ráadásul kifejezetten felszabadító érzés volt a szabad ég alatt edzeni ezeken a kissé barátságtalan, robusztus eszközökön. Csiripeltek a madarak, visongva rohangáltak a kisgyerekek, én meg csak tekertem a spinningbiciklit, és ahogy egyre jobban belemelegedtem, az agyam csak azon pörgött, hogy ezekkel a gépekkel sok kilónyi izmot fogok magamra építeni. Az izom szabaddá tesz, egyenlőbbé az egyenlők között, gondoltam. Az amerikai álom a többek közt Floridában népszerű szabadtéri, gépesített gyúrópadok felállításával ezennel a kispesti központi játszótérre költözött! Hiszek a fitneszben, az egy és határtalan fitneszben. Minden hajtásnál ezt mondtam magamnak: nyomd keményebben, nyomd keményebben!
Hiszen minden kis izomcsomó egy megvalósításra váró lehetőség, és én nem fogom eltékozolni a tehetségemet, gondoltam.
Aztán ahogy átadtam az eszközt az egyre türelmetlenebbül várakozó 8 éves kissrácnak, a Pain & Gain című nagyszerű Michael Bay-filmből visszatértem a valóságba. (Azt hiszem legalábbis.)
Mindenesetre a szabadtéri fitneszgépek felállításáért a kispesti önkormányzatnak lehet köszönetet mondani. A projekt összesen 7,5 millió forintba került.
Ez közel sem az első szabadtéri erőpark Magyarországon. A Velvet két évvel ezelőtti cikke 21-et sorol fel, nem tudom, azóta hogyan alakult ez a szám. A kispesti játszótéren mindenesetre már 2010-ben is átadtak négy szabadtéri masinát, az újaktól alig pár méterre. Ezek viszonylag jó állapotban vannak most is, bár a taposógép vagy be volt ragadva, vagy nem az én 63 kilómra tervezték, mivel meg se bírtam mozdítani. Na de a régi gépekkel nem lehet áramot termelni!
Az új sporteszközökben az a poén, hogy amennyiben fel vagyunk szerelkezve USB-s töltőkkel, sajátunkén kívül merülő elektromos eszközeink energiaszintjén is javíthatunk. Ez elsőre elég menőn hangzik, a gyakorlatban azonban nem tűnik túlságosan felhasználóbarát elgondolásnak. Kétlem, hogy lenne olyan, aki azért teker, hogy a fűben heverő mobilját (máshova nem lehet letenni) feltöltse.
Az edzés lényege amúgy is az – már a szóösszetétel is gyönyörűséges – izomtömegépítés, az átmozgatás, a friss levegő, és nem utolsó sorban az érzés, hogy van lehetőségünk egészséges életmódot élni. Ehhez azt hiszem nem kellenek hangzatos plusz funkciók, bár lehet, hogy így több emberhez eljut a gépek híre.
Viszont a fekvőkerékpáron megint jól belejöttem az izomagyalásba: kézi- és spinningkerékpárok ezreit láttam kinőni a pesti aszfaltdzsungelből, nemcsak közparkjainkban, hanem az Oktogonon, a Hősök terén, hídjaink közepén, számos belvárosi kereszteződésben. Akár rögtön a frissen kihelyezett BUBI-bázisok mellett is lehetne egy minifitneszbázis! Nemcsak fáradt tagjaikat mozgathatnák meg így bármikor a robotoló városlakók, de a gépekre rá lehetne kapcsolni a teljes közvilágítást is. Aztán le lehetne cserélni a moziszékeket is fekvőkerékpárokra, így a budapesti mozikban a világon egyedülálló módon a film csak akkor pörögne (persze már nem pörög a film a mozikban, mert digitális hordozóról vetítenek), ha a nézők rendesen tekernek. Ez az innováció talán az art mozik helyzetén is javítana!
Végezetül a metrómegállókba kellene kézikerékpárokat telepíteni: ha a várakozók nem tekernek, a szerelvény megáll az alagút közepén, és sosem érkezik meg.
Erről a kihelyezett angol nyelvű tájékoztatóról kellene tudni leolvasni, hogy melyik gép körülbelül mennyi áramot termel.
A fekvőkerékpár. A kihelyezett tábla szerint használatának előnye, hogy „formálja a hátsó felet és lábakat”.
Szobabicikli a szabadban. A tájékoztató szerint: „a fitnesskerékpárt kardiovaszkuláris gyakorlatok elvégzésére tervezték.” Továbbá: „a szerkezet minden eleme korszerűen megtervezett.” Ejha!
Vannak kevésbé „korszerűen megtervezett”, ám egyszerűbben és többféle gyakorlat elvégzésére alkalmas eszközök is.
Nem, ez nem egy bonyolult erőgép, hanem a játszótér egyik – kissé bizarr – eleme. Vajon mire szolgál a kiláncozott, lebegő zöld trón?
Ez szintén a játszótéren volt. Lehet, hogy ma így néz ki egy átlagos hinta?
A két csúszda közötti nagy kék hálóban rengeteg lehetőség rejlik a játékos mászásra.
Meg lehet mászni a dodekaédereket!
Kellemes szabadtéri testépítést mindenkinek!
(Az összes fénykép: Pálos Máté)
