Nem jött el szerdán a 67. cannes-i filmfesztiválra legújabb filmjének világpremierjére Jean-Luc Godard, a francia újhullám egyik legjelentősebb rendezője, a tőle megszokott provokatív kijelentéseivel napok óta mégis jelen van a seregszemlén.
A 83 éves filmrendező karrierje kezdete óta rendszeres vendége volt a fesztiválnak, de díjat még soha nem nyert. Legnagyobb sikere 1959-ben a Kifulladásig volt Jean-Paul Belmondóval a főszerepben. Művészete 1968 után radikalizálódott, attól kezdve saját szavai szerint „politikailag politikai filmeket” és nem fikciókat készít, amelyeket sokan érthetetlennek tartanak.
Adieu au langage (Búcsú a nyelvtől) című 75 perces versenyfilmje 3D technikával készült, az egyetlen vetítésre az újságírók már a kezdés előtt egy órával hosszú sorban várakoztak.
Godard a múlt hétvégén a svájci televízióban üzente meg, hogy nem lesz ott a világpremieren, mert már eleget járt Cannes-ban. A díszbemutatóval egy időben pedig svájci otthonából a France Inter francia közszolgálati rádiónak megsúgta:
Cannes-ban más nyelvet beszélnek, mint én. A kritikusok, a szakmabeliek, a producerek is, ez egy más világ. Amit ők beszédnek hívnak, az semmire sem való.
Quentin Tarantino amerikai rendezőt egyszerűen csak „paprikajancsinak” nevezte, aki szerinte:
Egy szerencsétlen fickó, de nem baj, ha boldog. Régen az ilyen embereket utálták, de manapság már nem, eltűrik.
Az örökségvédelmet és a filmek felújítását pedig nem tartja szükséges dolognak.
Nem kell rendbehozni. Nem kell felújítani a Sixtus-kápolnát. Az ilyen. Ha összedől, hát összedől. Nem kell felújítani és kozmetikázni, nem lehet mindent megőrizni.
Arra a felvetésre, hogy mit szólna ahhoz, ha az ő filmjei is tönkremennének, azt válaszolta:
Annál jobb. Porrá. Porrá válnak. Amikor mi filmeket csináltunk, semmit nem tudtunk az elődeinkről.
Legújabb filmjében a rendező kutyája, Roxy is feltűnik.
Az állatok nem egyszerűen kommunikálnak, hanem eggyé válnak (a gazdájukkal). Tapasztalatom Roxyval azt mutatja, hogy ez teljesen így van.
Arra a kérdésre, hogy a kutya megoldhatja-e az izraeli-palesztin konfliktust, Godard azt válaszolta: „az a megoldás, ha mindenki vesz egymillió kutyát az egyik oldalon és a másik oldalon is. És akkor beszélni fognak egymással. Ha társadalmi kapcsolatot akarunk (teremteni), kutya kell, a liba veszélyes, az elefánt pedig nehéz”.
A hétvégi európai parlamenti választások kapcsán a rendező azt mondta, hogy „a határok mellett, de a vámőrök ellen van”. Szerinte az unió létrehozása többé-kevésbé tisztességes politikusokkal kezdődött.
Létrehoztak egy közös valutát a közös kultúra előtt … Mélyen európainak érzem magam, már Európa alapítása előtt is az voltam, Vercingetorix vagy Nagy Károly óta.
Godard a modern technika híve. Elmondta, hogy iPhone-t használ, amellyel filmeket is továbbít.
Ha nem lenne 3D, nem csináltam volna meg ezt a filmet és nem is jutott volna az eszembe.
(A cikk egy MTI-hír szerkesztett változata.)
